12.

Egy újabb támadás.

Másnap reggel 9-kor jelentkeztek ki a szállodából majd indultak is vissza Hamburg-ba. Délre pont haza is értek. H.P. lefektette a fiát majd nekiült, hogy megtervezze az útjukat.

Bekapcsolta a gépét és a megfelelő útitervet próbálta felvázolni a gépen. Axel közben elaludt az ágyon. Miközben böngészgetett azt is figyelembe, vette, hogy ne minden csak a múzeumokról és a tanulásról szóljon, hiszen a gyerekek azt hamar megunhatják. Ezért minden városban keresett egy kis játszóparkot, ami jó lehet a fiú számára. Fejében már összeállt az útiterv.

Axel délután 3 órakkor kelt fel és a szemét törölgetve lépett a szobába ahol apja volt.
-Mit csinálsz? - kérdezte és leült mellé.
-Csak megterveztem a kirándulást. Holnap felhívok pár szállodát, és ha minden jól megy 3 nap és mehetünk is.
-Ez szuper! Remélem jót, találtál ki.
-Majd mindent elmondom neked, aztán összepakolok ruhákat. Te aludhatsz nyugodtan.
-Oké apa. Játszhatok a gépeden?
-Most ne. Jó idő van odakint. Ne menjünk ki egy kicsit? - a kisfiú csillogó szemekkel bólintott. - Öltözz át, és már mehetünk is.
-Vihetek labdát? Légyszí! Szeretném, ha játszanál velem.
-Rendben van, ahogy szeretnéd. - a fiú nevetve rohant a szobájába és egy egyszerű játszó ruhát vett fel, amiben boldogan mászókázhat és futkározhat. H.P. is átöltözött és kettesben indultak el a játszótérre, ahol Axel nagyon jól érezte magát az apjával. Természetesen fociban mindig hagyta, hogy a kisfiú lecselezze őt és nyerjen. A lényeg az volt, hogy ő jól szórakozzon. Délután olyan 6 óra körül elindultak hazafelé ahol átöltöztek és mentek is vissza a városba, hogy vacsora után nézzenek.

Már teljesen besötétedett mikor az egyik mellékutcában belebotlottak Max-be. Axel előreszaladt és nagy bánatára pont nekiment Max-nek aki elkapta a fiú nyakát és megszólalt:

-Nolám csak a kis Geerdes fattyú. Hol hagytad apádat?

-Eresszen el hallja. Apa!  – H.P. meghallotta a fia kiáltását és egyből odament hozzá és látta, hogy Max tartja fogva a fiát miközben egy éles vadászkést, szegez a torkának.

-Axel kicsim. Max te állat engedd el a fiamat.

-De kár hogy itt vagy pedig már épp tekertem volna ki a fiacskád pici nyakát.

-Miért akarod őt megölni?

-Ő egy féreg, egy kis vírus.

-Régen nem ezt mondtad Max. Régen más volt a felfogásod.

-Azóta változott sokat is. De mit érdekel ez téged.

-Igen is érdekel, miért lettél ilyen gyűlölködő és ellenséges.

-Mi közöd hozzá Hans, semmit. De egyet jegyezz, meg ha az utamba állsz a pici fiad, fogja látni a kárát. – és lassan elengedte a fiút aki odarohant apjához és remegve bújt meg mögötte. H.P. dühösen nézett Max-re aki eltette a kését majd nekiesett a férfinek, aki ezt kiáltotta:

-Axel húzódj félre!! – a fiú a falhoz lépett és onnan figyelte apját, aki bátran küzdött az idegennel, aki ismét előkapta a kését.

-Apa vigyázz kés van nála!! – de késő volt a kés beleállt H.P. jobb karjába aki fájdalmasan felkiáltott majd a földre rogyott.

Axel sírva akart apjához lépni de az intette neki, hogy maradjon.

-Na mi van Geerdes. Csak nem fáj? Látszik mennyire, elgyengültél az évtizedek alatt de, ne aggódj, ha meghalsz a kicsi fiad követ téged. – és Max előre lendítette a kést, de H.P. elhúzódott előle majd kigáncsolta a vámpírt és a mellkasába térdelt miközben kezeit a földre nyomta.

-Idehallgass Max. Bármit tehetsz a fiamat, nem fogod megkapni. Sohasem.

-Azt majd meglátjuk. – és lefejelte H.P.-t aki hátra esett és csak azt látta hogy Max felszívódik.

Axel odament apjához és megszólalt.

-Apa jól vagy? A sebed nagyon súlyos.

-Nem vészes kicsim hamar be fog hegedni. Holnap estére már nem is lesz ott.

-Úgy féltem, mikor elkapott és…

-Axel nyugalom már nincs itt elment. – a fiú segítette az apjának talpra állni, mikor hallják hogy valaki hangosan énekelve bejön az utcába.

H.P. gyengének érezte magát, hisz sok vért vesztett. Axel apjára nézett majd ezt mondta:

-Apa maradj itt.

-Fiam ne. – de a kisfiú sietős léptekkel odament a férfihez és sírva megszólalt.

-Kérem segítsen az apám rosszul van. – és megrángatta a férfi kabátját.

-Mi van öcsi.

-Kérem jöjjön. – és húzni kezdte a férfit, aki kicsit támolyogva de követte a fiút. H.P. ledöbbent, mikor látta hogy közelednek felé. A férfi igaz hogy részeg volt de egyből látta mi a baj mikor odaértek.

-Hé ember jól van? – és felsegítette H.P.-t a földről. – Maga vérzik. Hívok mentőt. - de a hívást nem tudta elindítani. H.P. éhes vadállatként vetette magát a férfire, aki elkiáltotta magát.

Axel figyelte apját, aki lassan már képes volt már magától is megállni. Mikor jóllakott elengedte a holtestet és ránézett Axel-re aki odament hozzá és átölelte:

-Most már jobb?

-Igen fiam sokkal köszönöm de ígérd meg nekem, hogy legközelebb nem teszel ilyet megértetted? Az idegenek néha veszélyesek is lehetnek. – mondta H.P. kicsit mérges hangon.

-Bocsánat apa de megijedtem és…

-Jól van most már rendben, fogok jönni. Gyere, menjünk haza hosszú volt ez az este. – és felkapta Axel-t aki átölelte a nyakát miközben fejét a vállára, hajtotta.

A lakásban H.P. sietve lezuhanyoztatta a fiát, majd lefektette. Axel még egy darabig nem tudott elaludni. Éles hallásával apjára figyelt majd mikor látta hogy bemegy a szobájába, megfogta a plüssmackóját és kimászott az ágyából és bement apjához.

Látta hogy az ágyon fekszik, szemei csukva vannak.

Óvatosan és csendben belépett a szobába ám H.P. megszólalt.

-Axel te miért nem alszol?

-Itt aludhatok nálad? – kérdezte a fiú halk hangon. H.P. felült és intett mire a fiú akár a puskagolyó ott termet apja mellett az ágyban és hozzábújva megszólalt. – Köszönöm.

-Jól van kicsim, most aludj. Pihenned kell. – a fiú összehúzta magát majd lassan álomba merült.

H.P. egy darabig még figyelte fiát majd ő is lassan elaludt de félt is hisz Max ma esti lépése rádöbbentette, nem lehet nyugtuk, amíg ez a gonosz vámpír életben van.