A mű címe: A múlt és a jövő

Író: Azare

1986. Hannover, Február 15 este 8 óra

Helyszín: Cathedral Club

1.

A club, mint minden este most is tele volt fiatalokkal és kamaszokkal, akik a legújabb nyugati zenékre nyomták a táncot.

Lányok és fiúk együtt rázták magukat az elektronikus szinti hangokra, amik betöltötték a termet.

Néhányan a terem szélén elhelyezett asztaloknál ültek. Voltak alkalmi párok és magányos emberek, akik figyelték a többieket mennyire jól érzik magukat.

Ám az egyik asztalnál kettő húsz év körüli srác ült, előttük egy-egy pohár ital. Az egyikük kinek szőke haja volt izgatottan mesélte asztaltársának az ötletét:

-De most miért ne Rick. Képesek vagyunk rá. – a másik fiú barátjára nézett kinek stílusa még most is csodálkozást váltott ki belőle. Szőke haja itt-ott sötét tincseket rejtett, világoskék szemeit vastag szemfesték fedte. Ajkai enyhén rózsás árnyalatúak voltak ám arca markáns volt és férfias. Magas homloka és hegyes sas orra férfias külsőt adtak neki.

-Nem tudom H.P. Én szerintem nem menne. – a szőke srác akit Rick H.P.-nek nevezett az asztalra csapott.

-Ne félj ennyire, ha nem megy, abba hagyjuk, de egy próbát megér.

-Jó de milyen zenét fogunk játszani?

-Szinti pop zenét, New wave. Csak akarni kell Rick, és ügyesnek lenni.

-Jó ez rendben van, de ketten kevesek vagyunk. És ötletem sincsen kiket kéne még bevenni.

-Én tudom. – kezdte H.P. és beleivott az italába. – A nővérem Britt és a haverja Slin. A nővéremnek remek hangja van és szintizni is tud Slin-t meg ismered te is. Ők ketten és mi és kész is a csapat. – Rick ránézett a poharára mi félig volt még itallal majd elgondolkodott és rájött nem is rossz ötlet. Elmosolyodott és felemelve a poharat megszólalt.

-Rendben vágjunk bele H.P. Végül is bármi megtörténhet. – H.P. koccintott barátjával majd egy hajtásra megitták az italukat.

A következő napokban megkeresték Britt-et és Slin-t aki, díjazták az ötletet, hogy egy csapatot alkotva zenéljenek.

H.P.-nek persze rengetek dalszövege volt, amit Rick és Slin örömmel zenésítettek meg. Britt addig az öccsével a vokálokat intézték.

A két testvér remekül működött együtt.

Aztán elkezdték kidolgozni a számokat, amiket egy ismerősünk házi stúdiójában rögzítettek fel.

Ám a fellépéseket nehéz volt intézni és anyagilag sem voltak olyan jól eleresztve ezért szponzorokat is kezdtek keresni.

Aztán egy év múlva mikor majdnem készen voltak H.P. kiakadt hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni. Az elmúlt egy évben eddig csak háromszor volt fellépésük. A nővére Britt megpróbált az öccse lelkére beszélni, de hiába H.P. már nem bízott semmiben.

Ám ahogy próbálták megoldani a problémájukat valaki távolról figyelte őket. Akinél ott volt a sikerük kulcsa és talán valami más is.

Ez a valaki egy nagyobb hatalommal rendelkezett és ezt ki is használta a végletekig. Tudása, amit a megélt évek alatt szerzett tökéletessé formálták. Imádta használni és ez boldoggá tette. Tudta ezeknek a fiataloknak segítség kell és ő meg is fogja adni.

2.

1987 Oktober, Péntek este, Chatedral Club, Hannover.

H.P., Rick, Britt és Slin egy görbe estét tartottak hisz minden zenével készen voltak ám a felkérések és a fellépések csak nem akartak összejönni.

Amíg mindenki körülöttük táncolt ők csak ültek az asztalnál és törték a fejüket, hogy mi tévők legyenek. Aztán egy idegen érkezett a clubba. Méghozzá egy nő kinek hosszú fekete haja volt, zafír zöld szemeit napszemüveg védte, ruházata a legmárkásabb és legelegánsabb volt, amit a boltok csak tartottak.

A nő levette a szemüvegét és körbenézett mikor megtalálta, amit keresett kecsesen odalépett a bárpulthoz ahol a csapos végignézett rajta és megszólalt.

-Jó estét szépségem. Mivel szolgálhatok?

-Ott annál az asztalnál látja őket?

-Igen őket ismerem is.

-Valóban? – nézett a nő érdeklődve.

-Igen ha akarja szólok nekik?

-Nem nem kell, köszönöm csak arra kérem, hogy a legjobb üveg pezsgőjéből vigyen oda nekik és üzenem, hogy szeretnék velük beszélni. És még azt is mondja meg nekik, hogy ma este az én számlámra fogyaszthatnak.

-Maga nagyon nagylelkű. Talán tervei vannak? – kérdezte a csapos miközben elővett egy üveg pezsgőt.

-Úgy is lehet mondani. – mondta mosolyogva a nő, aki felült az egyik bárszékre és figyelte a fiatalokat, akik igencsak elcsodálkoztak mikor a csapos odament hozzájuk és átadta a pezsgőt majd feléje nézett.

A szőke hajú srác felállt és elindult felé, a nő érezte a fiú félelmét és izgatottságát ám ez tette a fiút aranyossá és elesetté.

Mikor odaért hozzá megszólalt:

-Asszonyom én és a barátaim nevében köszönjük a nagylelkűségét és szeretnénk, ha csatlakozna hozzánk.

-Köszönöm elfogadom. – a fiú megfogta a nő kezét, akit elbűvöltek a srác égkék szemei. Az arca és a hangja. Tökéletes volt és szép és fiatal. Kinézete emlékeztette őt a 17. századi Párizsra ahol a fiatal udvaroncok voltak ilyen szépek. Rózsás arcukkal és fiatalos külsejükkel lesték úrnőjük minden kívánságát.

A nő ránézett a többiekre, akik felálltak mikor odaértek az asztalhoz és hellyel kínálták. A csapos persze az óta már felszívódott. És ismét a bárpult mögött volt.

H.P. leültette a nőt majd megszólalt:

-Még egyszer köszönjük.

-Szívesen de szerintem igyák, meg mielőtt elmegy az ereje.

-Kicsoda maga? – kérdezte Slin érdeklődve.

-Én? Én vagyok a maguk kapuja a siker felé. Ismerem a tervüket és tudom nem haladnak vele valami fényesen.

-Honnan tudja? – kérdezte tőle Rick.

-Elég legyen annyi, hogy tudom és szeretnék segíteni ha, elfogadják és ígérem maguknak másfél hónap múlva a Capitol-ban fognak fellépni. – a fiatalok nagyra kerekedett szemekkel néztek a nőre majd Britt megszólalt:

-A Capitolban lehetetlenség fellépni. Oda csak ismerős által lehet bejutni és akkor sem biztos, hogy sikerül.

-Én el tudom intézni csak, bízzanak bennem. A mai fiatalok nyitottak az új dolgokra. De mielőtt ezt elintézem, szeretném hallani a zenéjüket. Tartsanak, nekem egy kis koncertet mondjuk holnap este.

-Benne vagyunk. – vágta rá H.P. és mosolyogva nézett a nőre, aki elővett egy kártyát és odaadta neki.

-Jöjjenek el holnap este ide. 7 órára.

-Ott leszünk.

-Remek nos akkor én megyek is élvezzék az estét és amit mondtam igyanak az én számlámra. – a nő felállt és egy mosoly társaságában elment az asztaltól. A csapat ujjongani kezdett majd H.P. nő után sietett és sikerült is elkapnia a bejárattól nem messze.

-Kérem várjon. – fogta meg a nő karját, aki ránézett és megszólalt:

-Parancsol?

-A nevét még el sem árulta.

-Annabella Vincenzo vagyok és te.

-Hans Peter Geerdes de a barátaimnak csak H.P.

-H.P. érdekes név. – mondta Annabella mosolyogva. – Akkor holnap este várom magukat. – és kisurrant az ajtón.

H.P. csodálkozva nézett a nő után, aki teljesen elbűvölte őt. Remélte holnap este mikor újra látja közelebbről is megismeri.