5.

Aznap már kora délelőtt bementek a Capitol klubba hogy lássák, minden rendben megy e. Annabella is ott volt, de lehetett rajta látni, hogy izgatott és feszült. Mindenkihez agresszíven szólt és semmi nem tetszett neki végül feladta és elvonult a neki kialakított helyiségbe.

Mérgesen csapta be maga után az ajtót majd öklével a falba csapott, ami egyből megrepedt az ütésének erejétől.

De a dühöt hamarosan a kétségbeesés és félelem váltotta fel, könnyezve ült le a fotelre miközben a tegnap estére gondolt mikor váratlan látogatókat kapott, akiket a felsőbb vezetőség küldött hozzá.

-Miért tetted ezt Grófnő? – szegezte neki a kérdést a magas rangú vámpír mester.

-Nem tartozom se nektek se a felsőbb vezetésnek magyarázattal. – mondta idegesen Annabella miközben megvillantotta vörös szemeit. – Ez az én életem nem másé.

-De az a fiú még szinte kamasz. Nincs 25 és te is ismered a szabályt.

-Ne gyere nekem a szabályokkal Stefano! Én is jól ismerem őket, teremtésemtől kezdve.

-Ha ismered miért engedted magadhoz közel a fiút? – kérdezte tőle egy másik vámpír.

-Ahhoz semmi közötök, és bármit tehettek sosem fogok egy zsarnoknak fejet hajtani, csak azért mert ő úgy akarja. Üzenem neki, hogy hagyjon békén. 400 évig felém se nézett és most meg hirtelen érdeklődik utánam.

-Vigyázz mit mondasz Grófnő! – lépett elé Stefano mérgesen. – Te is ismered, a királyt ő nem hagyja ezt annyiban, ha ellent mond neki valaki.

-Nem érdekel, és most tűnjetek el a palotámból. – és az ajtó felé mutatott mire a másik vámpír megszólalt.

-Ezért még megütöd a bokádat Grófnő. – és kimentek a palotából.

Annabella tudta rosszul tette, hogy visszaválaszolt, de nem akarta, hogy neki vagy fiatal barátainak baja essen. Ismerte a vámpír királyt, aki még csak 450 éve volt a trónon.

Egy zsarnok volt, aki olyan rendeleteket és törvényeket hozott, ami egekben rengetik meg a vámpírok 3000 éves történelmét. Porba tiporva olyan régi és ősi törvényeket, amiket még az első vámpírok hoztak kiktől minden vámpír származik.

Annabella mikor először látta nem fogadta el őt és visszautasította azt, hogy engedelmességet fogadjon neki. Ez lett a veszte. Ezért kellet elhagynia szeretett városát, Velencét. Kiutasították, amit ő emelt fővel fogadott el.

A múlt emlékei közt kopogás hallatszott. A nő megtörölte a szemeit és kinyitotta az ajtót, ifjú kedvese H.P. állt az ajtóban, aki egyből észrevette, hogy baj van.

-Annabella mi a baj? – lépett be kíváncsian a nő mellett és becsukta az ajtót. 

-Semmi baj nincsen kedves aranyifjúm. – és megsimogatta a fiú arcát miközben a szemeibe nézett. – Én most nem számítok, ez a ti estétek. Élvezzétek ki és zenéljetek a közönségnek és magatoknak.

-De mi neked is zenélünk Annabella.

-Tudom kedvesem. – és gyengéden megcsókolta a fiút, aki szerelmesen simult a nő testéhez. – Nagyon büszke vagyok rátok, mindannyitokra.

-Köszönöm a srácok nevében is. – és ismét megcsókolta a nőt, aki szorosan magához ölelte őt és folytatta:

-Mutassátok meg nekik mire vagytok képesek. A ma este tiétek.

-Úgy lesz. – és együtt léptek ki a helyiségből.

Este 7 órakor minden készen állt a kezdéshez, a club megtelt emberekkel alig lehetett elférni, a rádió és tv adások megtették a hatását. Az egész országból jöttek fiatalok, akik kíváncsiak voltak rájuk.

H.P. és a csapat kicsit megszeppenve néztek ki a színpad mögül mire Slin megszólalt.

-Öregem erre nem számítottam, hogy ennyien lesznek.

-Ez már túl sok. – kezdte Rick.

De ekkor Annabella lépett hozzájuk és megszólalt.

-Nyugalom srácok minden rendben lesz. Ez majdnem ugyan olyan, mint a tv fellépés csak itt többen vannak.

-Asszonyom ez nekem túl sok. – kezdte Slin.

-Nyugalom Slin minden remekül fog menni csak bízzatok magatokban. Na színpadra, és amit megbeszéltünk csak higgadtan és ügyesen. – a nő mindannyijukat megölelte majd figyelte, ahogy lassan felmennek a színpadra.

Ő elfoglalta a helyét a színpad mellett és onnan figyelte fiatal kedvenceit, akik egy rövid köszönés után elkezdték.

Az első szám a „Sense” volt. Egy lassú ütemekkel tűzdelt dallamos szám.

Figyelte barátait, ahogy bátran zenélnek és énekelnek a közönségnek, ami tapsolva és rajongva figyelte őket.

A következő szám a „Rapid Cateract” volt, ami egy kicsit mélyebb dallamú, kicsit sötét hangulatú track volt. A nő akárhányszor halotta ezt a számot megborzongott hisz a dallama visszahozta a sötét Velencei éjszakákat mikor a kihalt utcán vadászott préda után.

Mikor vége lett H.P. beharangozta a következő számot:

-Ok barátaim és most jöjjön a „My favorite girl” track. – Annabella tapsolni kezdett és mosolyogva énekelte a szám szövegét, ami az egyik kedvence volt.

Ám a következő számnál Britt hangja csendült fel. A „Cry no more” direkt az ő hangjára lett írva, aminek a készítésébe Annabella is besegített.

Majd jött a „Life Behind” ami egy energikus szám volt, Annabella imádta ezt a számot.

Ahogy figyelte a fiatalokat és hallgatta őket szeretett volna beállni közéjük, együtt énekelni és zenélni velük, ahogy a palotájában tették.  Ott állni H.P. mellett és vele együtt énekelni.

De tudta ez nem az ő kora ez a zene nem az ő zenéje. Ő csak asszisztál, de nem szerepel, és ez most épp megfelelt neki.

Ezután jött a többi szám „How can I tell you” az „Unattainable love” és a „Priest like sex” .

Majd jött az a szám, amit H.P. így jellemzett:

-Ok barátaim most jöjjön egy olyan szám, ami egy furcsa este után született meg bennem. A címe „Extasy” és egy olyan embernek küldöm, akinek sokat köszönhetek. – és felcsendültek az első akkordok.

Annabella tudta mit jelentenek a szavak és tudta azt is, hogy ő volt az ihlet adója ennek a dalszövegnek. Erre büszke volt, hogy egy kis időre ő lehetett ifjú szeretőjének múzsája. Bár nagy volt a korkülönbség kettejük közt, de ez nem zavarta őket hisz Annabella halandó években 46 évesnek nézett ki, míg H.P. csak 22 volt. De ne feledjük, hogy Annabella vámpírként már 600 éve élt, ami hosszú időnek számit egy vámpírnál.

Nem sokan élik meg ezt a kort hisz a halhatatlanság nem olyan jó, mint azt sok halandó képzeli. De Annabella már idős volt mikor a vámpírok közé lépett. Tudta mi az élet és nem tetszett neki a halandó lét ezért adta oda magát egy vámpírnak, aki egy viharos estén megajándékozta őt a vámpírok hatalmával.

Az este alatt a csapat összesen 12 zeneszámot adott elő, amit a közönség vastapssal díjazott.

A koncert után mindenki együtt bulizott velük. Rick és Slin önfeledten ünnepelték a sikerüket. Britt persze egy fiú társaságát élvezte, míg H.P. távolról figyelte Annabella-t, aki épp a club főnökével beszélt.

Mikor végzett felé nézett és mosolyogva bólintott, de ekkor kettő idegen alak tűnt fel mellette, H.P. látta hogy az idegenek karon ragadják a nőt és kivezetik az épületből. A fiú utánuk osont és a hátsó bejáraton át figyelte az eseményeket.

Amit látott ledöbbentette és haragra gerjesztette:

-Mi mondtuk Grófnő. Vigyázz mit mondasz.

-Mondtam hagyjatok békén, nem tartozok neki semmivel.

-De igen is tartozol. – és az egyik idegen megfogta a nő nyakát és a falnak lökte, míg a másik arcon ütötte.

H.P. ezt már nem hagyta annyiban és mérgesen odarohant hozzájuk és nekiment az egyik alaknak, aki megtántorodott. Annabella döbbenten fogta vissza fiatal kedvesét és megszólalt:

-H.P. te mit keresel itt?

-Megvédelek Annabella ezek az alakok, nem bánthatnak téged.

-Kérlek kedvesem, ebbe ne avatkozz bele. Majd én, elrendezem, kérlek, menj vissza a clubba.

-Nem! – de ekkor a másik idegen elkapta a srác torkát és hátra lökte miközben megszólalt.

-Buta kis halandó. Te nekem nem tudsz ártani.

-Stefano hagyjad, nem tudja, mit tesz, szerelemből cselekszik!

-A halandók szerelme múlandó és te Grófnő megbűnhődsz azért, amiért megszegted a törvényt. – H.P. látta ahogy a nőt elkapják és bilincsbe verik. Annabella hiába ellenkezett az erős kezek visszafogták őt. H.P. utolsó erejével a nő nevét kiáltotta:

-Annabella! Megmentelek! – de lépni már nem tudott, mert az egyik alak visszafogta őt:

- Csendesebben halandó vagy kitekerem a nyakad. – és arcon ütötte.

H.P. elesett a járdán miközben halotta Annabella hangját:

-Ne félj, szépséges aranyifjúm visszatérek hozzád.

-Annabella!! – kiáltotta H.P. de válasz már nem érkezett. A fiú zokogva ült fel a járdán miközben testét rázta a sírást. Soha életében nem sírt még ennyire ily keservesen. Fájdalmai voltak a szíve ezer darabra esett, és gyűlölte magát, amiért nem tudta megmenteni a nőt, aki szeretett.