9.

Kedd reggel van és Chris sötétkék kosztümben és fekete magas sarkú cipőben áll a Hamburgi bíróság épületében. Tekintete néha az ajtóra téved. Vár valakit méghozzá Hans-ot akivel tegnap megbeszélték 9-kor találkoznak az épületben.

A lány az órájára nézett és még volt 5 perc 9-ig. Izgatott volt az óta nem látta a férfit hogy hazavitte őt. Ebben a két napban a lánynak volt ideje gondolkodni és persze barátnője Juliette is elment hozzá és elvitte a dolgait, de irgalmatlanul mérges volt Hans-ra hogy ott hagyta egyedül.

Chris alig bírta lenyugtatni barátnőjét, aki nehezen, de megnyugodott.

Épp ezen, gondolkodott mikor egy kezet érez meg a vállán, hátra fordult és Hans állt vele szemben. Chris-nek a lélegzete is elállt, a férfin sötétkék öltöny volt, hófehér ing és szürke nyakkendő. Hűvös kék szemei magabiztosan meredtek a lányra, aki nyelt egyet és megszólalt:

-Szia.

-Szia.

-Mióta vársz?

-Áh úgy 10 perce kb. Kicsit előbb jöttem nehogy elkéssek.

-Értem nos akkor…

-Várj mielőtt bármit is mondasz, én sajnálom amit a lépcsőházban tettem és tudd én nem akarok semmit sem erőltetni csak…

-Chris figyelj rám. Össze voltál zavarodva láttam rajtad és nem haragszom, hidd el. – mondta a férfi megnyugtató hangon. – De én nem az a típus vagyok, aki neked kell. Én más vagyok, mint azt te gondolnád, és nem akarok neked fájdalmat okozni.

-Értem rendben akkor ezt megbeszéltük, csak munkatársak vagyunk, ha mondhatom így?

-Igen mondhatod. Na gyere menjünk mindjárt kezdődik a tárgyalás. – és elindultak fel a lépcsőn.

A tárgyalás 2 órán át tartott, Chris és a többi tanú mind Nielsen ellen vallottak és Hans is egyenes és kemény kérdéseket tett fel nekik. A védelem persze mindvégig azon volt, hogy összezavarja a tanúkat, ami némelyiküknél sikerült is, de Chris nem határolódott el. Magabiztosan mondta a dolgokat miközben arra gondolt ennek az embernek mennie kell.

Mikor a tárgyalás véget ért Nielsen magából kikelve kiabálni kezdett a tanúkkal, mert tudta nem áll jól a szénája. Felesége Elisa lehajtott fejjel ment ki a teremből és nem nézett férjére.

Az újságok persze elkezdtek cikkezni az ügyről. De Hans és a másik ügyvéd teljes hírzárlatot rendelt el és megtiltották, hogy az újság vagy a tévé bármit is leközöljön.

A cég sajtó szóvivője is kamera elé állt és elmondta urai a helyzetnek. De azt elkotyogta, hogy minden úgy néz ki meg fognak válni Bauer úrtól.

Délben Chris a város egyik nyugodt kis éttermében ült, előtte az asztalon finom paradicsomleves gőzölgött mellé egy tányér natúr hús tört krumplival és salátával. Épp nekilátott volna, mikor meghallja a mobilját. Sietve kikapta a táskájából és látta, hogy Hans hívja.

-Igen tessék.

-Baj van Chris. Merre vagy? – halotta a férfi hangját.

-A Stadter nevű étteremben a Linden str. – én.

-Oda megyek. – és bontotta a hívást. A lány döbbenten nézte a készülékét és azon agyalt milyen baj lehet. Érezte, hogy elkezd izgulni, ami teljesen elvette az étvágyát.

Félre tolta a tányért és várni kezdett, az asztala az ablak mellett volt így látta mikor Hans lefékez az étterem mellett. A lány felállt és figyelni kezdte a férfit, aki futólépésben ment el a bejárathoz. Mikor belépett körbenézett és mikor meglátta a lányt odament és elkezdte.

-Hamis tanúzás.

-Mi van?

-A védelem azzal vádol téged és a többieket, hogy csak megjátszottátok ezt az egészet. A felvételek és a hanganyag minden, amit gyűjtöttünk arra azt állítják, hogy meg van rendezve.

-De ez lehetetlen! Minden igaz, ami azokon van rajta! Hans ez…

-Tudom engem is meglepett ez a dolog. Attól félek, hogy védelem valami rosszat fog tenni.

-Például? – a férfi leült és gondolkodott hogyan mondja el hisz számára is örült ötlet volt. – Hans.

-Megvesztegetés. – mondta ki mérgesen. Arcára kiült a harag és folytatta. – Ez egy nagy cég bármit megtehet.

-Ha elveszítjük…

-Ne ezt ne mond ki. Eddig egy pert sem vesztettem el ezt sem fogom. – mondta ki a férfi határozottan. Chris aggódva temette arcát a tenyerébe mire Hans folytatta. – Ki találunk valamit, de neked nem szabad megtörnöd. Ha jól sejtem előbb a tanúkat az az titeket fognak megkeresni. Ha megkeresnek, vagy akármit ajánlanak, legyen az bármennyire is csábító ne fogadd el. - a lány a férfire nézett és kimondta:

-Nem fogom, ígérem.

-Ne is, mert azzal eladod magad. Ne feledd, bármit ajánlhatnak bármit. – ismételte meg a férfi miközben megfogta a lány kezét. – Légy erős Chris.

-Az leszek.

-Akkor jó. Figyelj, ma este gyere el hozzám odahívtam a többi tanút is megbeszélést tartunk. Ezt nem lehet félvállról venni. – mondta miközben egy névjegy kártyára leírta a címét és átadta a lánynak, aki csodálkozva nézte a kézírást. A betűk dőltek voltak régi módiak, amiket már vagy 100 éve nem használnak az emberek. – Gyere el 6 órára, de addig ne beszélj senkivel, bújj el. Akárki hív ne vedd fel.

-De ha barátnőm hív vagy…

-Neki sem. Chris ez fontos kérlek, higgy nekem.

-Rendben Hans. – és nézte a férfit, aki felállt és folytatta. -  Számítok rád. – Chris látta, hogy a férfi letesz, egy kis pénzt az asztalra majd folytatja. – Gyere, hazaviszlek.

-Nem kell…

-De kérlek.

-Rendben. – egyezett bele a lány. Követte a férfit, aki kivezette az étteremből. De ekkor Hans át nézett a túloldalra és látta, hogy egy fotós épp képeket készít róla és Chris-ről ahogy odamennek a kocsihoz. Tudta holnap ezekkel a képekkel lesz tele az újság, elhatározta, hogy ezt nem fogja hagyni. Beültette Chris-t majd átsietett a túloldalra, a fotós persze futásnak ered az egyik kis mellékutcában, de Hans gyorsabb volt. Az utca közepén elkapta a férfi tarkóját és hátra rántotta miközben elvette tőle a fényképező gépet. A fotós ijedten nézett Hans-ra ki megszólalt:

-A képeket lefoglalom.

-Ok ok csak ne bántson. – emelte védekezőn maga elé a kezét a fotós. Hans nekilökte a férfit a falnak és folytatta.

-Ne hogy meglássam még, egyszer mert akkor maga is mehet a bíróságra zaklatás vádjával megértette?

-Igen, igen csak eresszen már el. – kérte a fotós könyörögve. Hans elengedte a férfit és elsétált onnan. Visszasietett a kocsijához, Chris még mindig ott ült és izgatottan várt.

Figyelte ügyvédjét, ahogy futástól kimelegedve beül, a kormány mögé majd átadja neki a fényképezőt:

-Szuvenír.

-Köszönöm. – a lány értett valamennyire a géphez és előhozta a képeket. Amik igen csak jól sikerültek voltak. – Épp a képeket nézem, amiket készített. Jó fotós.

-Töröld ki. – mondta a férfi mérgesen.

-Miért most már nem jelentenek veszélyt.

-Akkor is kérlek, Chris töröld ki. Nem akarom sehol viszont látni. – a lány persze csak úgy tett mintha kitörölné a képeket majd a gépet a táskájába tette és megszólalt.

-Törölve vannak, de a gépet ugye megtarthatom?

-Persze nyugodtan. – Chris nem akarta kimutatni örömét ezért minden erejével megpróbálta elrejteni azt.

-Miért nem akarod, hogy lefényképezzenek?

-Az ellen semmi gondom csak mi ketten. Ha valamelyik újság leközli, elindul a pletyka hogy netán összejöttünk.

-De hát nem is.

-Igen mi így gondoljuk te meg én, de vannak páran, akiknek nagyon is élénk a fantáziája és ezért sok minden híresztelhet főleg a média.

-Igen ez igaz. – mondta Chris és elhatározta ezek a képek az ő titka lesz. Senkinek nem fogja megmutatni. 

De alig várta, hogy haza érjen és nagyban is megnézze a képeket remélte a lap topja alkalmas lesz erre.

Mikor megérkeztek a lány kiszállt és mikor a lépcsőház felé nézett meglátta barátnőjét Juliette-et aki mikor meglátta megörült ám Hans látványa dühöt keltett benne és mérgesen odament a férfihez és a fejéhez vágta.

-Maga egy utolsó…ki nem mondom mi. Hogy volt képe otthagyni engem?

-Nézze kisasszony vészhelyzet volt és nem tudtam várni.

-Igen tudom, hogy az volt, de én is szerettem volna Chris-el lenni vigyázni rá. Lehet, hogy maga ügyvéd, de a szeme se áll jól. Látom magán.

-Nem tudom, mire gondol, teljesen tisztességes vagyok és egy újjal sem nyúltam Schröder kisasszonyhoz.

-Juliette kérlek, hagyjad. Tényleg egy úriember volt és segített nekem. – mondta Chris és a barátnője mellé állt. – Hans, köszi hogy elhoztál, de innentől már megleszek.

-Rendben akkor, amit megbeszéltünk ma este gyere el hozzám nagyon fontos.

-Rendben ott leszek, és köszi. – a férfi elmosolyodott és visszament a kocsijához. Juliette figyelte és odasúgta barátnőjének.

-Klassz kocsija van. De akkor is nem tetszik nekem ez a Hans.

-Most mi nem tetszik benne?

-Túl hűvös, mint egy jégcsap és a pillantása hideg és merev.

-Pedig nem az. Kedves és közvetlen. – mondta Chris. – Ne foglalkozz, vele kérlek, majd én megoldom. – mondta a lány miközben bementek a lépcsőházba.

-Te mi volt ez a gyere el hozzám szöveg?

-Csak az üggyel kapcsolatos sajnos nem beszélhetek róla az „ügyvédem tanácsára” - tette idéző jelbe Chris a szavakat. – De semmi rossz nem lesz a többi tanú is ott lesz szal nem lesz gond.

-Este azért elviszlek, én tudni akarom, hol lakik ez az ürge.

-Ürge hahaha ez jó. – és nevetve mentek fel a lakásba.

Chris persze nem bírta ki és elmesélte, ami a fotóssal történt és megmutatta a képeket barátnőjének, aki elcsodálkozott.

-De ezek a képet miért…

-Kihatással lenne az ügyre. Ha ezek megjelentek volna, az újságokban egyből összeboronálnak engem és Hans-ot és ez nem tenne jót.

-Értem nos nem értek az ilyen jogi dolgokhoz de ti tudjátok. Mit mondott hányra is kell menned hozzá?

-6 órára.

-Ok addig van, még 3 óra gyors elugrok, elintézek valamit, de fél 6-ra visszaérek, addigra készülődj el.

-Rendben. – Juliette elhagyta a lakást.

Chris hátradőlt és behozta a laptopján a képeket és talált egyet, amin csak Hans volt. A kép tökéletes volt. A lány elnézte a férfi égkék szemeit, miközben arra gondolt bárcsak több is lenne köztük, mint puszta munka kapcsolat. De tudta az sosem fog megtörténni.

Amíg várt a barátnőjére lezuhanyozott majd keresett egy nem túl elegáns ruhát. Végül egy sötétbarna szoknya mellett döntött hozzá egy világos barna blúzt vett ki a szekrényből. Lábára világosbarna harisnya került, amit egy szintén barna színű lapos talpú cipő tett tökéletessé.

Mikor felöltözött végignézett magán a tükörben és látta, hogy remekül áll rajta minden. Felvitt az arcára egy kevés sminket majd összefogta a haját.

Épp szendvicset evett mikor hallja, hogy kopognak. Kinyitotta és kettő ismeretlen férfi állt az ajtóban.

-Christine Schröder?

-Igen én vagyok. Maguk kicsodák?

-A P és R társaság képviselői vagyunk és szeretnénk önnel üzletet kötni. – a férfi nyájas hangja egyből rádöbbentette a lányt hogy ezek azok az emberek, akikről Hans beszélt. A megvesztegetők. Chris sóhajtott és megszólalt.

-Sajnálom de nincs önökkel kedvem üzletelni és a jövőben kérem kerüljenek el engem és lakásomat.

-Kisasszony legalább hallgasson meg.

-Nem és viszont látásra. – és becsapta az ajtót. A két férfi egyből rájött, hogy a nő nem lesz egy könnyű eset ezért egy levelet hagytak ott, amiben benne volt minden.

Chris óvatosan kikukucskált és mikor látta, hogy az idegenek már elmentek kinyitotta az ajtót és meglátta a borítékot, ami a lábtörlőn volt. Felvette és becsukta az ajtót. Nem bontotta, ki hanem eltette, hogy ezt ma este mindenképp megmutatja Hans-nak.