-Így van. Meg kell akadályoznunk, de... Ehhez kevesen vagyunk.

-Két dolgot tehetünk. Ide rendeljük a világ összes vadászát, mutánsát, boszorkányát. VAgy...

-Vagy mi Shal?

-VAgy szépen búcsút mondunk a világnak. - Sóhajtotta RAveena.

-Ne essetek kétségbe lányok. Ennél komolyabb dologgal is megküzdöttünk. - Masszírozta Jack a menyasszonya vállát.

-NA igen, de Ashlock ahogy nézzük, egy kisfalat volt, ehhez képest. - Mondta Shalimar.

-Odaát pedig azt a démont viszonylag könnyebb volt elkapni, hiszen meg volt a Colt.

-Miylen Colt?- Kérdezte Shalimar.

-Amivel midnen démont meglehetett ölni. De sajnos az utolsó golyó is elment arra a rohadékra. Senki se tud többet csinálni. - Váalszolta Jack.

-Remek. Késő van, jobb, ha ezekkel az új infókkal most próbálunk pihenni. - Javasolta Jesse.

-tetszik az ötlet. Menjünk.- Mondta Raveena. gyorsan még írt az unokatesóimnak, majd hazamentek. JAck és RAveena egymást átölelve feküdtek az ágyukban. Nem nagyon tudtak aludni, ezért inkább beszélgettek.

-Igazán várhatott volna ez a Julian az esküvőnk utánig. - Mondta Jack.

-Félsz?

-Rossz előérzetem van. Ez kemény menet lesz.

-Túl fogjuk élni, utána összeházasodunk, és irány Athén. - Mondta Raveena, és megcsókolta Jacket, aki forrón visszacsókolta. Az éjjel hátralévő részében elfejtették, ami rájuk vár, csak egymással foglalkoztak.

Egy csodálatos délután után Alida és Tom visszarepültek Németországba, hogy megoldják az ügyet.

Eközben a kórházban nem csillapodtak a kedélyek. Melinda másnap reggel arra kelt fel, hogy egy cetli van az asztalon és egy nővérke éppen valami üveget, söpör össze. Mikor észrevette, hogy Melinda felébredt és egy cetlit olvas, azt mondta neki.

-Te aztán jó mélyen aludhattál, hogy nem vetted észre valami üveg leesett. - de a kislány még mindig a levelet olvasta, amin ez állt. "Még nem végeztünk ez csak a kezdőlökés aláírás: Szeri." Melinda nem tudta mi esett le. Üveg? Víz?

-Ne a hógömböm! - ordította Melinda és elkezdett a szobában keresgélni. De rájött. Az a gömb volt. Teljesen kikészülve Tomot hívta. -Vedd már fel, kérlek. - mondta Melinda sírva.

-Tessék Kranich. Mi történt Melinda higgadj le és mondd el. Micsoda? Mi történt a hógömböddel? Összetörted? - nem értette Tom mit, mond a kislány, de próbálta elmagyarázni.

-Az a lány itt járt és összetörte a hógömbömet és azt írta levélben, hogy ez csak a kezdőlökés. Tom nagyon félek.

-Értem de most nem tudok innét semmit sem csinálni az ügyre, kell koncentrálnom. Éppen elég időt szántam rád. És most mennem kell. Beszélek az igazgatóval de, nem tudok semmit sem tenni.

-Ja jól van mindegy. - mondta Melinda, és úgy levágta a telefont a földre, hogy széttört a képernyője. -Na meg még ez is. - és sírva visszadőlt az ágyára.

Alida is halotta mi történt melinda-val és megígérte a kislánynak, ahogy ideje engedi, kimegy hozzá.

Mikor Melinda arról kérdezte, miért nem most jön a lány a munkájára hivatkozott.

De ez nem volt igaz.

Mert aznap mikor visszaértek Tom-mal Köln-be a lányt megtámadta egy ugyan olyan lény mint amilyen ő volt.

De az ki megtámadta gonosz volt.

Ez este 8 körül történt ő és Tom épp kiléptek a reptér parkolójába mikor hirtelen rájuk repült az a gonosz lény.

Alida félre lökte tom-ot aki hasra esett és megkérdezte:

-Ez meg mi volt?

-Jobb ha nem tudod, most azonnal szállj be a kocsiba és menj az őrsre...

-És te?

-Nekem még valamit el kell intéznem. - és felsegített Tom-ot aki beszállt a kocsiba ám nem ment el onnan.

Látta, ahogy Alida elkezd rohanni a parkoló felé, Tom elsőre nem tartotta érdekesnek, ám mikor látta hogy Alida lassan leveti magáról emberi alakját és átváltozik nem akart hinni a szemének.

Kiszállt a kocsiból és megdöbbenve figyelte, ahogy a lány kiengedi hatalmas kék szárnyait, és az égbe emelkedik ahol harcolni, kezd a támadójukkal.

-Miért támadtál ránk? - kérdezte Alida miközben, lefogta a lényt:

-Minden embernek meg kell hallnia. Ők fertőzik meg a földet. Elpusztítják.

-Nem pusztítják el, ők itt élnek. - érvelt Alida és hátba rúgta a sötét lényt, aki dühösen esett neki.

A lány megpróbált harcolni ám tudása nem volt elég a másik lényhez, aki először erősen megütötte az arcát majd tarkón vágta.

Alida eszméletlenül kezdett zuhanni a föld felé.

Tom elkezdett rohanni és remélte sikerül elkapnia a lányt, aki pont az ő karjaiba esett.

Tom hanyatt esett és az égre nézett a sötét lény még utoljára ezt mondta:

-Még találkozunk fény angyal. - és elrepült onnan.

Tom nem értette ezt de, ahogy a lányra nézett tudta segítségre van szüksége.

Először a korházba akarta vinni ám letett róla, végül arra jutott, hogy Semir-hez viszi hisz ő végül is a vőlegénye.

Karjaiba kapta a lány testét és megkereste a kocsiját, befektette a hátsó ülésre majd ő beült a kormányhoz és elhagyta a reptér parkolóját.

Eközben Semir mit sem sejtve teával és vacsorával várta mennyasszonyát ám mikor halotta hogy kopognak és kinyitotta megdöbbent.

Tom állt az ajtóban, karjaiban Alida-val aki angyalként eszméletlenül:

-Mi történt Tom?

-Megtámadtak minket egy szárnyas fekete lány volt vagy mi hasonló volt akárcsak Alida de ő megakart, ölni minket. - hadarta Tom miközben besietett a házba és lefektette a lány testét a kanapéra.

Semir besietett a konyhába és hozott egy tál meleg vizet és egy törülközőt majd miután bevizezte, rátette a lány homlokára.

-Semir mi ez az egész? Alida miért....

-Nézd Tom én, nem mondhatok semmit, különben elveszítem Alida-t ezért kérlek, ne kérdezz többet. Csak annyit mondok hogy egy baleset miatt lett Alida olyan amilyen most. De ő a jó oldalhoz tartozik hisz megküzdött azzal a sötét lénnyel.

-Igen megküzdött.

-Kérlek ne kérdezz többet majd ha eljön az idő mindent elmondok. De kérlek, hogy ne mond el senkinek, hogy alida mi is valójában. Nem szabad kitudódnia még nem, majd ha eljön az ideje.

-Rendben Semir bízhatsz bennem.

-Köszi. De most menj, keresd meg Shalimar-t és a többieket és mond el nekik mi történt veletek. De alida-ról ne szólj rendben.

-Jól van akkor megyek is és bízhatsz bennem. - Tom megszorította Semir kezét majd sietve távozott.

Semir szorgalmasan borogatta a lány homlokát, aki 10 perc múlva lassan kezdett magához térni. Kék szemei felnyíltak és mikor meglátta Semir-t megszólalt:

-Ki maga? És hol vagyok? - Semir megdöbbent:

-Én vagyok az Alida Semir nem, ismersz meg engem?

-Nem, nem tudom ki maga, és mit akar tőlem? - ült fel a lány rémülten. Semir felállt és folytatta:

-Hát nem ismersz meg? A vőlegényed vagyok. Akivel már hosszú évek óta együtt vagy. - Alida rémülten állt fel ám mikor meg akarta, mozdítani a szárnyait felkiáltott:

-Áuu ez fáj. -és letérdelt a földre. Semir odament és leguggolt mellé:

-Én segítek, hogy meggyógyulj, csak ne hagyj itt engem. - Alida ekkor jött rá, hogy képes az emberek elméjébe hatolni. Kutatni kezdett a számára "ismeretlen" férfi elméjében és látott mindent.

Látta a múltat mind azt, amit ők ketten átéltek.

S közben érezte a férfiból áradó mély és őszinte szerelmet, melyet iránta érzett.

Elmoslyodott és megszólalt:

-Maga jó ember tudom, hisz az elméje nyitott számomra, és amit láttam, arra engedd következtetni, hogy maga és én nagyon közel álltunk egymáshoz.

-Közelebb mint hinnéd Alida, sokkal közelebb. - és óvatosan megcsókolta a lányt, aki nem lökte el magától a férfit.

Hagyta, hogy Semir magára vonja testét, miközben csókolóztak.

Alida átvette a lábát a férfi derekán majd megszólalt:

-Tényleg meg akar gyógyítani?

-Igen. - Elmosolyodott és megcsókolta Semir-t így elvéve tőle egy kicsit az erejéből hogy ez által törött szárnya meggyógyuljon.

Semir érezte a fájdalmat, ám nem törődött vele hisz tudta ezzel csak jót tesz.

Mikor a lány elhúzódott tőle megszólalt:

-Mit csináltál?

-Meggógyítottam magam, és amiért ön ezt engedte, arra kérem, hogy segítsen kideríteni ki is, vagyok valójában.

-Ezt nem is kellet, volna kérned Alida persze, hogy segítek neked, hisz szeretlek, mindennél jobban. - és magára vonta a lányt majd megcsókolta.

Akkor éjjel egymás karjaiban élték át a gyönyört és a mennyországot.

Semir végtelenül boldog volt akárcsak alida aki az éjszaka múlásával egyre biztosabb volt, abban hogy ez a férfi élete szerelme, akiért képes lenne meghalni.

Mire felviradt a hajnal Alida ismét a régi önmaga volt, Semir-hez bújva élvezte, ahogy a reggeli napsugarak megérintik az arcát.

Semir ránézett a lányra és megfogadta, hogy soha többet nem engedi el maga mellől. Mindig vele lessz és segít neki.

Eközben Tom már mindent elmondott Shal-nak és a többieknek, akik rájöttek a végső összecsapás már nincs messze.

Melindát még aznap elkezdték műteni és kivették belőle a mirigyet. Az orvos a 26 órás műtét után felhívta a lány gyámját, azaz Tomot.

-Jó napot vagy jó reggelt nem tudom milyen napszak, van ott. Megműtöttük a húgát. A 26 órás műtétben mivel a szíve mellett van a mirigy 5-ször kellett újraéleszteni és az utolsóra alig jött vissza. Most 3 napig mély altatásban lesz, és ha jól reagál az, úgymond végső levezető kezelésekre pár hét és otthon lehet. - mondta az orvos.

-Értem és lehetne esetleg az, hogy ezek a kezelések ne történjenek meg? Minél előbb szeretném magam mellett tudni. - mondta Tom de mintha nem is hallotta volna, hogy újra kellett éleszteni a kislányt. Örült hamarosan túl lesz, rajta és újra együtt lesznek.

-Sajnálom Kranich úr de, nem lehet. A lányka jól reagál mindenre de, ha ezek a kezelések nem történnek, meg kiújulhat a mirigy és meghalhat. Azt gondolom maga, sem szeretné.

-Persze, hogy nem. És mégis mikorra várható ennek a ciklusnak a vége? - kérdezte Tom az orvostól.

-Február vége március eleje. - mondta az orvos. De most már leteszem, mert itt vannak a verős lánynak a szülei.

-Akkor én is gyorsan odarepülök. Szeretnék velük beszélni. Kifizetik amit csináltak a gyerekkel. - mondta Tom és letette a telefont.

-Na most lenne valaki, aki tud teleportálni. - mondta és beült a kocsijába egyenest a reptér felé véve az irányt. Nem törődve azzal sem, hogy mit fog rá a főnökasszony szólni.

Miután Shal, Rav, Jack és Jesse rájöttek, hogy hamarosan nagy harc lesz, úgy gondolták, kipihenik magukat előtte így mindannyian hazamentek. Shal mikor belépett az ajtón és fel akarta kapcsolni a lámpát egy női hang szólalt meg:

-Ne kapcsold fel!

-Ki maga és mit akar tőlem? –kérdezte a lány rémülten.

Az egyik útcai lámpa fényebeszűrődött az ablakon. A női alak a fénybe lépett, ahol Shal Prue-t vélte felfedezni.

-Prue? Mit keresel itt? Nem azon vagy, hogy levedd magadról a vámpír éned? –kérdezte döbbenten a lány.

-Azon voltam Devrimmel, de hallottam Hottétól, hogy a Városi Múzeumból ellopták a híres boszorkánymester amulettjét. Egyből gondoltam, hogy Julian volt.

-Ez igaz! De honnan tudod ezt?

-Tudod aki az alvilágban jártas az értesül az ilyen dolgokról. Meg ott mindenki tudja, hogy mit akar a jó öreg 1000 éves Julien.

-1000 éves?

-Igen és azért jöttem, hogy segítsek nektek. Erman Gerkhan szerint nekem kellett volna lennem a vámpírok vezetője, mivel hatalmas erőm van. Itt maradhatok nálad addig míg nem végzünk Juliannal?

-Hát persze! –mondta Shal mosolyogva…

Alida is érezte a városban lévő feszültséget.

Így egy időre elhagyta a modelkedést hogy segíteni, tudjon a barátainak.

Mikor megtudta, hogy Prue visszatért eldöntötte, hogy felkeresi.

Ez akkor este volt mikor Prue beköltözött Shal-hoz, Alida elköszönt Semir-től és angyal alakban az égbe emelkedett.

Mikor megtalálta Sshal lakását lebegve megállt a nő szobájának az ablakánál és bekopogott.

Shal kicsit se lepődött meg mikor meglátta barátnőjét:

-Alida, szent egek te meg?

-Prue-hoz jöttem. - és bemászott az ablakon.Ssshal nagy szemekkel figyelte a lányt, aki odament Prue szobályához és bekopogott.

-Gyere. - Alida lassan nyitotta ki az ajtót majd belépett. -- Hát te?

-Hozzád jöttem Prue beszélni, akarok veled.

-Miről?

-Julian-ről és arról, ami készülőben van.

-Ami készülőben van azt éppelméjű ember, nem fogja fel. Szörnyű dolog fog történni, amibe talán az egész emberiség belepusztul.

-Nem akkor nem, ha harcolunk. - érvelt Alida.

-Harc mit tudsz te, a harcol?

-Sokat tudok igaz keveset harcoltam de, ha arra kerül a sor, megteszem, amit tudok.

-Tedd is, meg mert lehet, hogy valaki nem éli túl, de jegyezd meg. Vigyázz arra ki közel áll a szívedhez, mert ők a legközelebbi célpontok.

-Úgy lessz. - és odalépett Prue-hoz majd megfogta  a vállát és egy kedves mosoly után elhagyta a szobát és a lakást.

Kimászva az ablakon ismét az égbe emelkedett.

Épp hazafelé repült mikor hirtelen egy vörös energia nyaláb fogja, meg és húzni kezdi a föld felé.