-Sejtettem, hogy így fogja érezni, nekem viszont nincs kedvem holnap reggel első hírként azt hallani, hogy maga felcsavarodott egy fára.Megyek, megkérem Tomot vagy valakit, hogy vigye haza.Nem nyitok vitát. Tom!!! -  Kiáltott ki a Chefin az ajtaján.Válasz nem érkezett.

-Semir, hová lett a maga hűséges társa, hm?

-Tényleg, hová kámforolt el ez az okostojás már megint?Hát ilyen nincs!

Ezenközben a szólított kikapcsolt telefonnal ült otthon, és meredt a semmibe.Lelkének egyik része magán ezen a tényen, másik része egy eddig tisztázatlan, nyugtalan, lelkében kavargó, tajtékos forgószélszerű megfogalmazhatatlan érzéskupac felett próbálta a szokásos régi, kemény rendet megtartani, de legalábbis újra létrehozni.

Fogalma se volt arról, hogy az érzéseinek kavarodását előidéző barnahajú nő sem teljesen ura lelkivilágának.

Másnap reggel Prue kivételével mindannyian újult erővel álltak neki a nyomozásnak.Tom lesújtva hallgatta Semir beszámolóját az előző esti eseményekről az irodában, amikor Hotte hirtelen beszólt az ajtón:

-Frau Schmidt üzeni, helyesebbe tegnap este üzente, de csak most találtam meg, hogy rakétasebességgel haladjatok át hozzá a laborba, mert talált valamit

Tom hirtelen felvillant mosolyát némi értetlen nézés váltotta fel néhány pillanatnyi időre.

-Miért nem hívott fel?

-Számot cseréltetek?- kérdezte Semir kis mosollyal, kabátfelvétel közben.

-Lenának, akarom mondani Frau Schmidtnek igaza van.Tényleg felületes vagy.Az első eligazításon felírta a mobilszámát a táblára.-válaszolt Tom, kocsikulcs- kereséséből fel sem nézve.

-Jé, már tegeződtök?- Kérdezte Semir.

-Érdekes, nekem mégsincs meg a száma - Vetette közbe Herzberger.

-Atyavilág, tényleg időzítet bambákkal vagyok körülvéve.Különben meg még jó!- vágott vissza Tom. Ha nagyon tudni akarjátok, a megbeszélés után egy kávét - fejezte be közlendőjét nosztalgikusan réveteg mosollyal.

Közben már mindannyian saját autóikban ültek, s útban voltak a labor felé.Egyiküknek sem tűnt fel az épület előtt egy megugró vörös Mazda.Odabent csend honolt.

-Baj van.- közölte Tom rosszat sejtőn, miközben az ajtót próbálták eltüntetni az útból. -Te, nézd meg a zárat!Ez nyitva van.- mondta Bonrath.

-Tuti nem kulcs…- Vizsgálta (volna) meg Semir, ha Tom egy határozott rúgással lezártnak nem tekinti azakadály kérdéskörét.Odabent csend honolt.Mély csend.Túl mély.

-Hol vannak a többiek?- vetette fel Semir.

-Ebédidő van.- közölte Hotte rosszallóan.

-Ez egy magánlabor, bérelve van, Frau Schmidt itt is lakik.

-Inkább nem találgatom, honnan tudod ezeket. – mondta Semir Közben beléptek a konyhába.

-Nézd meg a gázt.- kerülte ki a kérdést Tom, és felment a lépcsőn a hálóba.Fent is csak dúlás nyomait találta.Az ágy mellett ocsúdozott a házigazda.

-Maradj fekve, itt vagyunk. Dúlóka elhúzott.

-Te, baromira szédülök, és különben is többen voltak..-

-Nyugi, nincs semmi baj.

-Ketten voltak, nem beszéltek akcentussal.Profik voltak, vagy legalábbis volt annyi eszük, hogy ne adjanak ki semmilyen infót verbálisan.

-Látom a szókincsmemóriáddal nincs baj.- felelte Tom.

-Az ujjuk nagyon furcsa volt, olyan párnás, inkább karomra emlékeztetett a vége, mint körömre.Lemegyek, megnézem mit akartak.

-Neeem mész innen sehova.

-Eligazodsz a dolgozószobámban?

-Nem.

-Nahátakkormeg.

-Segíthetek?

-Az lehet, hogy nem ártana.Kettesben leimbolyogtak a földszintre.

-Atyaisten! – kiáltott fel Lena.Hol van a sárga mappám a… ezt valaki kinyitotta.Srácok!Látott valaki egy sárga mappát?

-Nem – felelték a szólítottak kórusban.

-Akkor azért jöttek!Nektek akartam elvinni holnap, mert mára programom lett volna.A talált testek adatait és a vizsgálat eredményeit tartalmazta.A központban elméletileg van róla másolat.Rákérdezek.A nő 5 perccel később mosolyogva jött vissza.

-Na?- kérdezte a díszes banda.

- A delikvens nem volt elég alapos, a központi másolat sértetlen.Az oké, hogy mit akartak.De ki volt az?Ha tényleg farkasok voltak, akkor itt meghazudtolja magát az evolúció, ugyanis a kert nyakig sár, és nyomok sehol, tehát valaki felmosott, ami egyrészről jó, mert rühellek takarítani, viszont felveti azt a kérdést, hogy farkaskánk tudja használni a felmosószettet, tehát van 2 keze.Esetleg szárnyat is növeszthetett, de ez kevésbé valószínű, ámbátor a történtek után ez sem lepne meg.

-Nem inkább mancsa van kéz helyett, ha már egyszer farkasban gondolkodunk?- okvetlenkedte közbe Semir.

-Van magának kutyája vagy macskája?

-Igen.

-Na.Látott már a mancsukban bármilyen szerszámot, vagy tárgyat?Meg sem tudják fogni.

-Kénytelen vagyok igazat adni a doktornőnek.- vágott közbe Tom.

-Hol van ebben kénytelenség?Főleg a Te részedről. -kérdezte Hotte.

-Köszönöm.Ezt célzásnak szánta a kollégád?- kérdezte a hédertulaj.

-Nem tudom, de nem is nagyon foglalkoztat.Amúgy találtam még egy közös pontot.Én is rühellek takarítani.

-Ez egyáltalán nem ritka dolog.Az emberiség nagyobbik fele utál takasimacist játszani. Visszakanyarodva:Átküldetem magamnak a másolatot, és holnap beviszem.

-Bevigyük most?- kérdezte Tom.

-Nem.Nem lehet.Egyrészt idő, amíg aktakulizással foglalkozó benti vöröskörmü „kolléganőcskééink” megtalálják,- ők olyan munkatempóval dolgoznak, mint maguknál a KTU, viszont feleolyan szinten a szakértelműk.- másrészt dugig van olyan kifejezésekkel, amik csak a szaknyelvben fordulnak elő, szóval magyarázatot kell fűznöm hozzá.Viszont jó, hogy mondja.Legyen szives küldjön körbe tájékoztatást egy holnap reggeli kupaktanácsról.Kérnek kávét?

-Ha már így felajánlotta, köszönöm elfogadok egyet. - mondta Tom.Mialatt a nő a kávét cukrozta hirtelen hátrakapta fejét.Úristen!Ez az izé engem kifigyelt! A mappa nem az asztalon, hanem a fiókban volt, amit viszont zárok.Hol a kulcsom?Az sincs meg.Szuper.Mehetek zárat cseréltetni.Komolyan érdekelne, mióta figyel.

-Majd alkalomadtán megkérdezheted tőle, most viszont el kéne látni a sebet a nyakadon, amit sikeresen felrepesztettél.Hadd nézzem!Elég csúnya, de idegen test nincs benne.Bekötözöm jó, mert nem éred el.Csak amíg be nem érünk a kórházba. -Várj!Mielőtt leragasztod, lefényképeznéd, hátha rájövök milyen típusú tárgy okozta? -Muszáj?Nagyon gázul néz ki, elemezgesse a fene.

-Tényleg elég horroros.- mondta Semir, majd hozzátette:Kolléga lejárt a munkaidőnk, nem gáz, ha mi most megpattanunk a gályáról?

-Nem menjenek csak persze.És köszönöm, hogy megtaláltak.Kikísérjem magukat?- -Nem muszáj köszönjük, nem nagyon kellene most lépcsőzgetnie.

-Semir, mondd meg a főnöknek légyszi, hogy bekísérem Frau Schmidtet a kórházba, aztán hazahozom, és én is megyek utánatok. –mondta Tom távozóban lévő kollégájának

-Megtalálom a kórházat egyedül is, de kedves tőled, hogy segíteni akarsz.

-Figyelj, elég sápadt vagy, csuda tudja mennyi vért vesztettél, mire megtaláltunk, ráadásul, ha út közben elájulsz, abból tömegbaleset lehet, amit viszont nekünk kellene lehelyszínelni, és ehhez most fáradt vagyok.Röviden:Beviszlek, vita nincs.- felelte Tom.

Végül kettesben elindultak a kórházba.Alida is megtudta a hírt, szomorúan és zokogva ült a hatalmas lakás egyik szobájában miközben Meli egyik ott maradt ruháját szorongatta.Felállt és arra gondolt miért történt ez.Mit követett el az a kislány hogy ez történt vele.Alida aznap teljesen maga alatt volt, az ügynökségtől hívták hogy menjen be ám ő családi okokra hivatkozva kivett pár nap szabit.

Szeretett volna bemenni Semir-hez ám érezte hogy most egyedül a legjobb neki.Mikor leszállt az este angyal alakban az égbe emelkedett és felrepült a Dóm legmagasabb tornyára és ott elhelyezkedve figyelte az esti eget.De pár perc múlva hallja hogy valaki van mögötte.Hirtelen hátra nézett és egy másik angyalt látott meg ám annak sötétkék szárnyai voltak és világos kék szemei.A fekete selyem nadrág és selyem ing kihangsúlyozta az alakját, vállig érő enyhén göndör haja körbevette az arcát.Alida felállt és megszólalt:

-Ki maga?

-Az most nem fontos de neked feladatod van.

-Mégis mi?

-Tudom kit gyászolsz és átérzem a fájdalmadat de tudd hogy ennek igy kellett történnie.