Cím:

Az árva gyermek

Előszó:

1993. Április 3.

Egy langyos tavaszi estén 3 titokzatos alak sétált a kihalt utcákon. Testük meleg volt hisz az emberi vér fűtötte őket.

A magasabbik egy szőke férfi ránézett barátjára és megkérdezte.

-Rick jól vagy? - a nevezett visszanézett rá és válaszolt:

-Persze remekül, de érzem, hogy nem volt elég.

-Neked sosem elég?-kérdezte a harmadik aki huszasévei közepén járhatott mikor megszületett a sötétségre. Erre Rick rámorgott és kijelentette.

-Te meg se szólalj. - a szőke férfi egy apró mosolyt engedett meg majd tovább mentek.

Ám egyszer csak mikor befordultak egy sötét kihalt utcába érzékeny orrukat megcsapta a halálszaga.

A szőke férfi megállította társait majd előre sietett és látta, hogy a kihelyezett dobozok és rekeszek közt egy fiatal nő holteste fekszik.

Látta, hogy kegyetlen módon végeztek vele teste hideg volt már jó ideje halott lehett.

Ám látta, hogy a társa bemegy, az egyik ajtón majd gondolati úton szól neki.

A szőke utánament és látta, hogy társa egy pokrócot vesz ki az egyik bent lévő dobozból, amiben egy apró alig 2 hónapos baba aludta legszebb álmait.

De mikor megérezte, hogy megmozdítják hangosan sírni kezdett.

A férfi a karjaiba vette és ringatni kezdte mire a kisbaba lecsendesedett és visszaszenderült.

A szőke férfi óvatosan átvette a kicsit társától és megszólalt.

-Gyerünk haza otthon mindent megbeszélünk. - és felvéve természetfeletti gyorsaságukat visszatértek otthonukba, ami a város egyik előkelő negyedében volt.

Mikor beléptek bementek az alsó szobába és a kicsit letették az ágyra. Majd leültek a kanapéra és beszélgetni kezdtek.

-Most mit tegyünk? - kérdezte a fiatalabbik és hátradőlt.

-Megtartjuk és felneveljük. - vágta rá a másik, aki alig múlhatott 28 mikor átlépett a sötétségbe. A szőke férfi fej bólogatva felállt és lezárta a vitát:

-Nem, nem fogjuk megtartani. Ti is tudjátok, hogy lehetetlen küldetés. A legjobb megoldást kell kitalálnunk. - és ahogy elnézte a kisbabát eszébe jutott mikor neki volt kisgyermeke, aki oly szép volt és aranyos. Az emlékek áradatában eszébe jutott mit fog tenni.

A többiek felé fordult és elmondta:

-Az hogy felneveljük jó ötlet, de mi nem tarthatjuk, itt beadjuk egy nevelő otthonba és támogatni fogjuk anyagilag. Segítünk neki és mikor már elég idős lesz, megmutatjuk magunkat és elmondjuk neki a teljes igazságot.

A két társa ránézett és helyeselni kezdtek:

-Rendben benne vagyunk, de mit fogunk mondani az otthonban? - erre a szőke huncutul elmosolyodott és fejébe kiteljesedett a storyja.

Ám előtte volt más is, amit el kellett végezniük és ez a rendőrség volt.

A szőke férfi karjában a kicsivel besétált a Hamburgi Központi kapitányságra ahol az egyik rendőrtiszt átvezette az eltűntekkel foglalkozó illetékes kollégákhoz, ahol Thomas Heinrich felügyelő csodálkozó arccal nézte a magas szőke szikár férfit egy kisbabával a karján.

-Jó Estét! Thomas Heinrich felügyelő vagyok, miben segíthetek?

-Jó Estét! Szeretném bejelenteni, hogy ezt a kisbabát a Wand strasse-n találtam és csak azt szeretném kérdezni, hogy nem jelentették-e az eltűnését.

-Nos egy pillanat utána nézek. - és a férfi sietve beütött pár parancsot a gépébe majd megtalálta az eltűntet:

-Igen itt van egy fiatal nő egy bizonyos Claudia Berg eltűnését jelentették be ma reggel egy anyaotthonból ahonnan eltűnt ő és két hónapos kislánya Chaisey Juliette Berg. A bejelentő az intézet igazgatónője volt. Aki aggódva hívott fel minket. Szívén viseli Frau Berg-et aki igencsak nehéz körülmények közt élt addig amíg az otthonba került. - a férfi elcsodálkozott és megszólalt.

-Értem nos én csak ezt a kis csöppséget találtam meg de az édesanyját nem.

-Rendben akkor ilyen esetbe fel kell hívnom az igazgatónőt, hogy mi, lesz a kicsi további sorsa, de fenn áll az is hogy ön örökbe fogadhatja. Ugyan is a kisgyermeknek az anyán kívül nincs senkije. - a szőke férfi elmosolyodott és ránézett a kicsire és kimondta.

-Rendben akkor örökbe szeretném fogadni, mert, tudom milyen árván felnőni én is az voltam és nagyon nehéz. - a rendőr mosolyogva bólintott és betelefonált az anyaotthon igazgatónőjének majd miután elmondta mi történt a férfi felé fordult és megszólalt.

-Rendben akkor kérem, adja meg az adatait, a nevét hogy bejelentsük önt, mint örökbe fogadó szülőt. - rendőr elővett egy hivatalos nyomtatványt és kérdezni kezdett. - Neve?

-Hans Peter Geerdes.

-Születési ideje?

-1966 március 16-án.

-Lakcime?

-54986 Hamburg Bruder str. 14 - a rendőr itt ránézett a férfira és megszólalt.

-Az egy nagyon előkelő környék és csendes. Egy ismerősömnek is ott van háza és hát nagyon kellemes.

-Igen az szeretek ott lakni.

-Munkahely?

-Üzletember vagyok egy befolyásos cégnél R & F Marketing.

-Rendben telefonszám.

-44 196 8865 341

-Ok akkor minden megvan. - de ekkor két nő lépett be az irodába a felügyelő rájuk nézett és folytatta. - Hölgyeim miben segíthetek.

-A Hamburgi Gyermek Otthonból jöttünk a kollégáik hívtak minket egy kisbaba miatt.

-Áh igen itt van az úrnál aki benyújtotta kérvényét hogy szeretné örökbe fogadni a kis árvát. - a két nő figyelték a férfit, aki felállt és átadta nekik a kicsit. Majd a felügyelő a hivatalos iratot nyújtotta át nekik.

-Rendben akkor kérem, hogy az úr jöjjön, velünk az otthonba ahol további papírokat kell kitöltenie. - H.P. bólintott majd elköszönt a felügyelőtől és a 2 nő társaságában elhagyta a rendőrség épületét.

A parkolóban odament egy fekete Mercedes típusú autóhoz és beült. A két nő egy másikba ült be.

De ők nem látták, ahogy egy másik autóból, egy fekete BMW-ből H.P. ismerősei figyelik, ahogy elhagyják a parkolót.

Hamarosan a 3 autó sebesen hajtott végig a kihalt utcákon.

Az otthonban H.P. magánbeszélgetést kért az igazgató nőtől, aki 40-es évei végén járhatott.

Elolvasta a férfi által benyújtott papírt majd ránézett és megszólalt:

-Nos Herr Geerdes én elolvastam az ön kérvényét és igencsak furcsállom, hogy nem szeretne élőben mutatkozni a kislány előtt aki már az ön nevelt lánya. Mikor hívtak a rendőrségtől, hogy a kicsi anyja meghalt nagyon elszomorodtam.

-Tudja asszonyom én elfoglalt ember vagyok a munkám sok utazással és idővel jár és tudom, hogy az az élet, amit élek nem tenne jót a kislánynak. Ezért amíg itt van önöknél én anyagilag és minden tőlem telhető módon gondját fogom viselni és amint eléri, a 18-ik életévét én eljövök érte. De kérem, ha kérdez a szüleiről vagy arról miért hagyták el csak annyit mondjon neki, hogy mikor eljön a megfelelő idő eljövök és mindent elmondok neki.

-Rendben legyen, ahogy kéri, de tudja, hogy meg is gyűlölheti önt ezért.

-Igen tisztában vagyok vele. De majd én kezelni fogom az ügyet önnek csak az a dolga, hogy a nevelt lányom semmiben ne szenvedjen hiányt. Az összeg, amit minden hónapban küldeni fogok, őt szolgálja ne mást.

-Rendben uram legyen, ahogy szeretné, amíg kitöltök, pár iratot ön megnézheti a kislányát. - H.P. mosolyogva felállt és elhagyta az igazgató szobáját. A folyosó végén talált egy éjszakai nővért, aki boldogan bevezette őt egy másik szobába ahol 5 kisbaba feküdt.

H.P. boldogan lépett oda az egyikhez és figyelte fogadott kislányát, aki az igazak álmát aludta. Óvatosan megsimogatta a fejét majd a zsebéből egy aranyláncon függő angyalkát tett a kicsi mellé és magában ezt mondta.

"Ez a tied kislányom viseld egészséggel."

Utoljára elnézte a kicsit majd megfordult és kilépett a szobából és épp időben, mert az igazgató nő sietett felé:

-Herr Gerdes kérem, aláírná ezeket a papírokat?

-Természetesen. - a férfi átnézte a papírokat és boldogan látta, hogy a kislány neve mellett az ő vezeték neve áll. - Chasey Juliette Geerdes szép név nagyon tetszik.

-Gondoltam. - H.P. aláírta a papírokat majd kezet fogott az igazgató nővel, aki ezt mondta:

-Nagyon sokan lennének most a kis Chasey helyében, ön nagyon rendes és tisztességes embernek tűnik.

-Igen az vagyok én is árva voltam és tudom ilyen nehéz úgy élni. - a nő elcsodálkozott ám mielött megszólalt volna a férfi folytatta. – Nos, köszönöm a segítségét asszonyom akkor, ahogy megbeszéltük. És kérem, figyeljen rá nekem ő sokat jelent. És tudom, hogy meg fogja változtatni az életemet ha, eljön az idő.

-Rendben Herr Geerdes akkor ezt megbeszéltük. Örülök, hogy találkoztunk.

-Én örülök asszonyom. - és sarkon fordulva elhagyta az épületet és beült a kocsiba majd telepatikus úton hívni kezdte a társát Rick-et.

„Rick hallasz?”

„Igen mondjad.”

„Az ügy lezárva gyertek, haza ott mindent elmesélek.”

 20 perc múlva ismét a házban voltak ahol társai Simon és Rick helyeseltek:

-Ez volt a legjobb döntésed H.P. így a kislánynak is lesz valakije és az élete is rendben lesz.

-Igen pontosan jó ötlet volt.

-Örülök hogy tetszik de tudjátok mitől félek? Hogy az, aki kinyírta az anyját őt is meg akarja majd ölni.

-Ezt miből gondolod? - H.P. ránézett Simon-ra és kimondta.

-Mi vámpírok sosem végzünk félmunkát, és mikor megláttam a nő holtestét láttam, hogy egy vámpír végzett vele és ti is tudjátok, ha valamit abbahagytunk azt előbb-utóbb befejezzük ilyen a mi természetünk. És itt arra gondoltam, hogy távolról figyelnünk kéne őt, és ha bajba kerül segíteni neki. Benne vagytok?

-Persze.

-Ezt nem is kellett volna mondanod. - H.P. bólintott és tudta, hogy gyermekei kiket szerelemmel és boldogsággal teremtett mindenben segíteni fogják, ahogy tették az elmúlt 300 évben.