4.

Másnap reggel Christine ugyan úgy készülődött, ahogy mindig is szokta, bár a névjegy kártyáját percekig igazította, majd feltette a füles súgót és az órára nézett.

-Fél 8 van ideje indulnom. – mondta maga elé és felkapta a kistáskáját. Bezárta a lakást és lesietett a lépcsőn.

Mikor kilépett az utcára meghallja a fülében Hendrick hangját.

-Jó reggel Christine.

-Jó reggel Herr Stedler. Jól hall?

-Tökéletesen és a kép is kiváló.

-Akkor működni fog? – kérdezte a lány miközben elindult a kocsi felé. Mikor odaért Hendrick kiszállt és megszólalt:

-Tökéletesen. Jöjjön, elviszem. – a lány beült és bekötötte magát.

A cég épülete előtt még megbeszéltek pár dolgot majd a lány kiszállt és bement az épületbe.

Aznap minden rendben ment és persze Nielsen is adta önmagát.

Hendrick döbbenten hallgatta és nézte, hogy a férfi hogy viselkedik a női alkalmazottakkal. Már most nem volt neki szimpatikus.

A megfigyelések napokon át mentek és mikor már elég anyag összegyűlt Hans felkereste Christine-t aki, az ötödik napon, a munkahelyén érte utol telefonon ebédidőben.

-Igen tessék.

-Christine én vagyok az Hans. Ma este tudnánk találkozni híreim, vannak.

-Igen természetesen. – vágta rá a lány.

-Ismeri a Cafe Perle-t ott, van az ön munkahelyétől nem messze.

-Igen ismerem. – a lány nekidőlt az asztalának és arra gondolt, hogy jó lesz újra látni Hans-ot hisz az első találkozás után, úgy érezte ez a férfi tökéletes. Jó képű, intelligens és rendkívül vonzó.

-Jó akkor 6 órára kérem, jöjjön oda én, már ott fogom várni.

-Rendben ott leszek és Hans…

-Igen Chritsine.

-Köszönöm mindent.

-Szívesen teszem. Akkor a mielőbbi viszont látásra.

-Viszontlátásra Hans. – és bontotta a hívást.

A munkatársnője Henriette hangja rázza vissza a valóságba.

-Csak nem randira mész? – kérdezte a nő és letett elé egy bögre kávét.

-Nem ez nem randi csak egy régi ismerősömmel találkozok, aki most jött vissza a városba és már rég találkoztunk.

-Értem. Kár pedig igazán rád férne egy jó kis randevú egy kis tánc, pia, haverok és egy remek pasi, aki még a csillagokat is leígéri neked.

-Igen jó lenne de, nekem jó így egyedül elvagyok.

-Hát te tudod de, figyeld, meg ha így folytatod, megunod az életet és besokallsz tőle.

-Nem biztos. – mondta Christine magabiztosan.

Az idő lassan ment és a lány úgy érezte, sosem jön el a 6 óra, amit már nagyon várt.

De Nielsen keresztbe tett neki és még pár munkatársnak hogy a projekt terveinek most kell elkészülnie. Ezt 6 óra előtt 30 perccel jelentette be, amit senki nem fogadott kitörő örömmel.

Christine úgy érezte az egész világ összeesküdött ellene miközben arra gondolt, hogy ott hagy mindent és lelép. Bár a munkáját nem akarta elveszíteni kockáztatott.

Miután Nielsen visszament az irodájába a lány utánament és megszólalt.

-Főnök én nem tudok maradni fontos találkozóra, kell mennem.

-Akkor halassza el Schröder kisasszony már így is elvagyunk, csúszva 1 nappal. – mondta a férfi lekezelő hangon.

-De nem érti, meg sokan nem tudnak bent maradni de, maga csak rájuk sóz, még egy pár óra munkát közben meg cseszik kifizetni a munkadíjukat. – a lány teljesen kiakadt és a napok alatt felgyülemlett harag most jött ki belőle.

A kiabálására a munkatársak kíváncsian álltak a férfi irodája előtt és figyeltek.

Nielsen a lányra nézett, szemeiből csak úgy áradt a harag és a düh Christine felé. Lassan felállt és megszólalt.

-Ha valami nem tetszik Schröder kisasszony, pakolja össze a cuccát és mehet. Vagy megtesz nekem valamit, amitől talán elengedem magát és a munkatársakat. – a lánynak itt leesett, hogy a férfi mire gondol.

Mérgesen hátra lépett és ezt mondta:

-Na tudja hova mehet maga perverz disznó. Felejtse el, hogy én bármit is megtennék magának.

-Hogy mondta? – kérdezte a férfi és odalépett a nőhöz majd egy hirtelen mozdulattal állon vágta a nőt, aki elesett az iroda padlóján.

Erre kettő munkatárs sietett be és felsegítették Christine-t a földről miközben Nielsen ezt, mondta:

-Ha erről bárkinek is szólnak, repülnek, megértették.  És most mindenkinek tünés haza holnap várom magukat. – Christine enyhén szédült mikor talpra állították és kisegítették az irodából.

A lány a női mosdóban szedte össze magát, ám döbbenten látta meg a nagy lila foltot az állán. Tudta így nem mehet nyilvános helyre, ezért felhívta Hans-ot, aki igencsak megdöbbent a lány kérésén.

-Akkor értem tudna jönni? Kérem? – mondta a lány könyörgő hangon.

-Természetesen de mi történt a hangja olyan…

-Majd elmesélem, kérem Hans siessen. – és bontotta a vonalat.

Szerencsére egy selyemsállal el tudta takarni az arcát bár mikor megnézte magát a tükörben, úgy festet, mint egy betörő.

De ez volt most a legkevesebb gondja.

Mikor kilépett az utcára egyből meglátta Hans-ot mint a fekete Jaguárnak dőlve épp telefonon, beszél valakivel. Az öltözete most is kifogástalan volt, Armani öltöny volt rajta és selyem nyakkendő.

Christine érezte, hogy a szíve nagyot dobban miközben figyeli a férfit, ahogy azt autójának dölve beszélget. Szabad kezével hadonászik miközben a telefonba, beszél.

A lány tudta ez nem az az idő, hogy álmodozzon ezért odament a férfihez, aki mikor meglátta megállt egy pillanatra, majd eltette a telefont és levette a napszemüvegét.

-Christine?

-Kérem ne mondjon semmit csak vigyen el innen kérem. – a férfi sietve kinyitotta az ajtót a lánynak, aki beült és bekötötte magát.

Mikor a férfi is helyet foglalt a volán mögött a lány levette a sálat és megszólalt.

-Most már érti, miért nem találkozhattam magával nyilvános helyen. – Hans megnézte a nő állát és egy igen csak csúnya és nagy lila foltot látott.

-Nielsen tette ugye?

-Igen. – Hans rácsapott a kormányra és folytatta.

-Akkor Hendrick igazat mondott a francba, én meg lehordtam.

-Mióta tud róla?

-Bő 15 perce Hendrick egyből hívott mikor látta és halotta mi történt magával az irodában.

-Azt hittem kikapcsolta a kamerát.

-Nem lett kikapcsolva. – a lány hátradőlt és megszólalt.

-Azt mondta ma este beszélni, akar velem.

-Igen ez igaz.  De ha akarja holnap is, találkozhatunk. Biztosan szeretne pihenni kicsit. – a lány a férfira nézett és olyat mondott, amit már rég ejtett ki a száján.

-Jöjjön fel hozzám és egy bögre tea mellett, elmeséli mire jutott.

-Nos nem is tudom hogy…

-Kérem. – Hans bólintott és folytatta.

-Rendben menjünk.