7.

Eközben Christine és a többi alkalmazott tudatlanul várták a híreket hogy mi történt. Vagy mi lesz most velük.

Végül 2 óra múlva egy magasabb rangú ember érkezett meg a kirendeltségbe és megnyugtatta őket, hogy hamarosan új főnököt fognak kapni, de addig is fizetett szabadságra kell menniük.

Ennek a hírnek mindenki örült főleg, a hölgyek, akiken lehetett látni, hogy megkönnyebbültek.

Christine boldogan szedte össze a dolgait majd elhagyta az épületet. Épp egy taxit próbált leinteni mikor Hans kocsija fékez le mellette. A férfi kiszállt és odament hozzá:

-Sikerült előzetesben tartják a tárgyalás kezdetéig. Addig nem jöhet ki.

-Igen ez az. – ugrott a lány a férfi karjaiba. Mikor elment tőle Henriette lépett oda és megszólalt:

-Csak nem ő az?

-Oh szia de igen ő az az ismerősöm akiről meséltem neked. Henriette hadd mutassam be neked Hans Peter Geerdes-t. Hans ő itt az egyik barátnőm Henriette Thele.

-Kisasszony. Örülök, hogy megismerhetem. – és úriember módjára kezet csókolt a nőnek, aki elpirult és megszólalt.

-Én örülök a találkozásnak. Christine már mesélt magáról, de azt nem mondta, hogy ilyen jóképű és sármos ráadásul egy igazi úriember.

-Ön hízeleg nekem kisasszony. – mondta Hans.

-Kérem szólítson a nevemen. – Christine látta, hogy barátnője teljesen el volt ájulva Hans-tól aki mindkettejüket meghívta, hogy vacsorázzanak vele.

Henriette elfogadta a meghívást ám Christine nem és erre jó oka volt:

-Bocs Hans, de én most kihagyom, szeretném kipihenni magamat, de ti, érezzétek jól magatokat.

-Ne csináld már Chris. Jó lesz, meglátod.

-Bocs Heni, de nem köszi. – és Hans felé fordult. – Kívánom, hogy érezzétek, jól magatokat majd kereslek rendben Hans.

-Christine várj… - mondta a férfi, aki látta a lányon, hogy elkeseredett és szomorú lett. Bár próbálta elrejteni, de a férfit nem tudta becsapni. – Elnézést. – szólt Henriett-nek és Chris után sietett, akit sikerült utolérnie. – Mi baj?

-Semmi nem érdekes.

-De baj van, látom. – a lány nem válaszolt. – Christine.

-Hagyjál. – és leintett egy taxit, ami megállt mellette. Sietve beült és megadta az úti célt. Ahogy a kocsi elindult a lányból kitört a sírás. Tudta miért sír, miért van ez a furcsa érzés a szívében. Juliette-nek adott igazat, aki előre megmondta neki. Tudta mi fog következni. Christine is elfogadta az igazságot hogy beleszeretett Hans-ba.

Akarva akaratlanul is beleesett pedig nem akart hisz mégis csak az ügyvédje.

Aznap persze nem maradt a lakásában, futni ment a parkba miközben az iPod-án kemény heavy metal zenét hallgatott. Rammstein-t.

Hans persze sokszor kereste a mobilján, de a lány kinyomta. Nem akart vele beszélni, de tudta nem tudja sokáig távol tartani magát a férfitól hisz hamarosan találkozni fognak a bíróságon.

Ahogy visszaért a futásból elhatározta, hogy ma este kirúg a hámból és elmegy bulizni. Felhívta Juliette-et aki örömmel egyezett bele a buliba.

Este 7-kor találkoztak a belvárosban majd mentek az Espace-be ahol még kevés ember volt, de őket nem zavarta. Az egyik boxban foglaltak helyet egy pohár gin tonic társaságában.

-Neked volt igazad Hans-al kapcsolatban.

-Hogy?

-Beleszerettem. – Chris a barátnőjére nézett, aki megszólalt:

-Én mondtam neked. Ahogy meséltél róla egyből rájöttem.

-De a legrosszabb az hogy tudod, van a munkatársnőm Henriette.

-Igen mutattad már.

-Na ő valósággal rámászott Hans-ra és ő még tette is alá a lovat. Olyan rosszul esett érted. Pedig mikor halottam hogy vacsora meg minden nem tudtam rá igent mondani. Ma pedig ezerszer keresett, de kinyomtam a telefonomat.

-Ne Chris ezt ne tedd. Hadd pedálozzon érted.

-De ha tényleg meleg és csak szívatni akar? – fakadt ki Chris és lehúzta a maradék italát. – Hozol még egyet?

-Nem lesz sok kicsit?

-Nem érdekel. Most szeretnék mindent elfelejteni és bulizni. – és nemsokára már a táncparketten ropták az ütemes zenére.

Eközben Hans lemondta a vacsorát Henriette-el aki sértődötten vágta le a telefont. A férfit jobban érdekelte fiatal ügyfele akit mikor utoljára látott nagyon maga alatt volt. Ezért felhívta egyik ismerősét a rendőrségen:

-Igen tessék.

-Ted itt Hans beszél.

-Hans öregem, de jó hogy hívsz.

-Figyi megtennél nekem egy szívességet? Be kéne mérni egy mobilt.

-Semmi akadálya monda a számot. – Hans bemondta majd várni kezdett. A válasz hamarosan megérkezett:

--Lieder str. 23. az Espace club.

-Kösz az adósod vagyok.

-Szívesen Hans. De kit keresel?

-Egy lányt, aki lehet örültséget fog csinálni.

-Az kemény akkor vesd bele magad haver. – és bontotta a vonalat. Hans beült a kocsijába és ment a megadott címhez. Mikor odaért látta, hogy egy csomó fiatal lézeng a club előtt. Beparkolt a kocsival és sietve kiszállt. Végignézett a fiatalokon és odament az egyikhez:

-Hé te öcsi gyere ide. – a srác döbbenten nézett rá mire Hans csak intett neki majd elővett egy 50 eurós bankjegyet és mikor a srác odaért ezt mondta. – Ha figyelsz, a kocsimra kapsz még ugyan ennyit. De mire visszaérek, egyben legyen és karcmentesen érted? – mondta határozott hangon, de a srác a pénzt nézte majd kimondta.

-Ok haver.

-Nem maradok sokáig. – és odament a bejárathoz. Mikor belépett elkezdte keresni a lányt, akit hosszas keresgélés után megtalált a táncparketten, ahogy egy üveg sörrel a kezében önfeledten táncol. Látta rajta hogy már kicsit fejébe szállt az alkohol, amit még tetézett az is, hogy egy vadidegen srác lép a lány mögé és táncolni kezd vele. Hans látta a srácon hogy rossz szándékai vannak ezért átverekedte magát a tömegen és ellökte a srácot mire Chris ránézett és megszólalt:

-Mit keresel te itt?

-Velem kell jönnöd.

-Nem megyek sehova…veled meg főleg nem. Azt a ribancot Heni-t hol hagytad?

-Chris kérlek, fejezd be nagyon részeg vagy.

-Neked Schröder kisasszony vagyok, és nem fogod megmondani mit, tegyek, felnőtt nő vagyok. – de ekkor egy másik lány hangjára lesz figyelmes:

-Hé maga. – Hans hátranézett és bólintott. – Hagyja a barátnőmet békén.

-Nem hagyom, mert nem akarom, hogy kiüsse magát. – az idegen lány behúzott Hans-nak aki megtántorodott de visszafogva magát megelégelte a dolgot és Chris-hez lépett akit a vállára vett és kicipelte a clubból. A lány kiabálva ököllel ütögette a férfi hátát:

-Engedj el! Hallod! Tegyél le!

-Chris fejezd be hallod én csak jót akarok.

-Gyűllölek! – de ekkor kiértek a parkolóba ahol Hans letette a lányt a Jaguár mellé, ami sértetlen volt. Adott a srácnak még egy 50 eurós bankjegyet és elküldte. Chris a kocsinak dőlve, alkohol mámorban nézett a férfire. – Visszamegyek.

-Nem Chris hazaviszlek és lefekszel ez nem megoldás.

-Mondtam nem érdekel érted, elegem van ebből a rohadt világból meg a sok perverz rohad férfiból. Akik csak azt akarják. Csak magukat nézik, de minket nőket nem! – a lány szabályosan kiabált a férfivel mire egy kisebb tömeg gyűlt köréjük. De ekkor megérkezett Juliette is, aki odament Chris-hez és nyugtatni próbálta:

-Nyugi Chirs.

-Miért Juliette miért? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

-Nem vagy az ezt ne gondold.

-De én… - Hans odalépett a lányhoz és megszólalt:

-Mi történt Chris? Mitől fordultál ki ennyire?

-Mit érdekel az téged pedig annyira…bassza meg az egész világ. – mondta a lány mérgesen. Hans persze tudta mi a lány baja és ez szerint válogatta meg a szavait:

-Chris kérlek én nem is gondoltam volna…

-Mit? Kedves sztár ügyvéd? – Juliette döbbenten nézett Chris-re aki kimondta. – Igen ő az és ne kérdezz semmit.

-Ok de most már nyugodj meg. – kezdte a lány mire Chris a gyomrához kapott.

-Oh basszus… - és ott helyben az alkohol kiadta magát a gyomrából.

Chris érezte, hogy kezd nagyon rosszul lenni.

Hans odalépett a lányhoz mikor látta, hogy már nem fog többet rókázni és talpra állította. Juliette eközben egy zsebkendőt adott barátnőjének, aki ellökte magától a férfit és megtörölte a száját majd hozzá vágta:

-Hagyjál. – de a következő pillanatban Chris eszméletlenül esett össze. Hans felkapta a lány testét és betette a kocsi hátsó ülésére és sietve bekötötte mire Juliette épp megakart, szólalni, de a férfi mérges pillantása belé fojtotta a szót.

-Menj hozd ki a cuccait itt megvárlak siess. – a lány bólintott és beszaladt a clubba. De Hans nem várta, meg míg visszaér, hanem beült a kocsiba és kerék csikorgatva elhagyta a parkolót.

Mivel nem akart a lányhoz betörni ezért a saját házába vitte őt, ami a város elit negyedében volt.

A ház kétszintes volt hatalmas előkertel és kocsi feljáróval. A hatalmas kovácsoltvas kapu hangosan nyílt ki mikor Hans lefékezett előtte.

Behajtott majd leállította a kocsit.

Kiszállt és távirányítással becsukta a kaput. Kiszállt és óvatosan kivette az eszméletlen lány testét és odasietett a ház bejáratához.

Az ajtó mellett felnyitott egy kis érzékelőt és a lányt a vállára véve odatette a mutató ujját mire az ajtó kinyílt.

Sietve lépett be miközben egy gombot nyomott le a benti panelen mire hangulatvilágítás árasztotta el a ház alsó szintjét.

Hans bevitte a lányt a lenti szobába és lefektette az ágyra. Látta rajta hogy nincs jó bőrben ezért óvatosan levette a lányról a magas sarkú cipőt majd a vékony blúzt és betakarta.

Tudta nagyon rosszul lesz, ha felkelt ezért sietve összedobott a konyhában egy adag macskajaj elleni italt majd betette a hűtőbe. Mielőtt behúzódott volna szobája magányába utoljára ránézett a lányra, aki kiütve feküdt.

Behajtotta az ajtót majd felment az emeletre a sajátjába, becsukta az ajtót és nekidőlt a falnak.

De hirtelen éles fájdalom önti el a testét. Hans nyögve botorkált el az egyik szekrényig és felnyitotta. Egy nagy üveget vett ki belőle, ami vörös lével volt tele.

Tudta veszélyes pont most megtennie, de nem volt más választása, a napok óta tartó éhség legyőzte őt.

Hans mohón bukott rá az üvegre és hatalmas kortyokban itta ki az üveg tartalmát majd leülve a földre a plafon felé nézett miközben szemei vörös színben villantak és két hegyes szemfog villant ki ajkai közül.

Igen Hans nem volt ember ő más volt egy vámpír egy halhatatlan lény, de másmilyen, elviselte a napfényt és ugyan olyan biztosan mozgott, mint éjjel. Bár képességei gyengébbek voltak ez nem zavarta. Az elmúlt 200 évben hozzászokott a dologhoz.

De most más volt a helyzet, egy halandó aludt a lenti szobában és tudta vigyáznia kell rá. Semmit nem szabad megtudnia.

Hans már jól értett a titkolózáshoz, de mint annyiszor most is előjött benne a gyónási vágy hogy elmondja valakinek hogy mi is ő valójában. De félt is attól, hogy az illető megrémül, esetleg elmondja másoknak azt pedig Hans nem akarta. Nem akarta, hogy kitudódjon a titka.