19.

Chris ekkor már újra eszméleténél volt, testének minden porcikája fájt és zsibbadt. Csuklóin a bőr már véres volt a szoros kötéstől.

Remegve próbálta meg magát felhúzni, hogy ülhessen kicsit. Bár fájt mindene eltökélten ült fel az ágy végében miközben arra gondolt miért teszik ezt vele.

Hans-ra gondolt és arra, hogy egyszer csak megjelenik és kiszabadítja őt ennek a két állatnak a fogságából.

Sóhajtott mikor lépéseket hall meg. Ijedten nézett az ajtóra, ami kinyílt és belépett rajta Dirk. Kezében egy tálca volt, ami étel gőzölgött. Forró leves,egy kis tál rizs és egy üveg ásványvíz.

Letette az ágy mellé az asztalra és megszólalt:

-Egyél.

-Mégis hogyan? – kérdezett vissza a lány flegmán.

-Ne kísértsed a sorsod ribanc. – és elővett egy bilincset és egy szikét a zsebéből. Sietve elvágta a ragasztószalagot a lány csuklójáról majd rátette az egyikre a bilincset majd a másik végét az ágy rácsához rögzítette. – Tessék, most már ehetsz.

-Nem vagyok éhes.

-Ok te tudod, de úgy nézz erre a kajára, hogy sokára fogsz ilyet kapni.

-Hol van Fred?

-A városban üzleti ügy. De majd ő is benéz, hozzád szóval gyűjtsed az energiádat szükséged lesz rá. – Chris nyelt egyet és a tál levesre nézett, ami tele volt hússal és zöldséggel.

A gyomra megszólalt és ebből tudta muszáj lesz megennie. Szabad kezével felkapta a tányért és óvatosan belekortyolt a levesbe, ami jóízűen csúszott le a torkán.  Mohón itta ki a levet majd letéve a tányért az ágyra kézzel ette ki belőle a zöldséget és a húst.

Dirk ekkor már a helyiségen kívül volt.

Chris nem szokta, meg hogy így kell ennie, de éhes volt nem volt más választása. Miután mindent megevett visszahanyatlott az ágyra és imádkozott, hogy Hans érte menjen. Ez a gondolat egy kis mosolyt csalt a lány arcára ám a pillanatnyi boldogság egyből szertefoszlott mikor hallja, hogy az ajtó hangosan kinyílik. A lány ijedten nézett az ajtó felé és meglátta Fred-et aki kicsit imbolyogva elindult felé miközben megszólalt:

-Na cicám hiányoztam?

-Hagyjál békén kérlek.

-Oh nem, nem kis cicám még nem végeztem veled a java csak most jön. Apucinak kedve támadt egy kis szórakozáshoz. – hajolt a lány főlé.

-Ne kérlek én nem bírom…

-Kuss!! Akkor is bírni fogod, és addig fogom csinálni, amíg ismét belém nem, szeretsz cicus. – és Chris-nek ismét elkezdődött a rémálom. Fred dühösen és önkívületi állapotban támadta őt meg. Erejét bevetve gyűrte a szegény lány elgyötört testét, hogy mérgesen és dühösen vadállat módjára tegye őt magáévá.

Chris hiába sikoltott nem halotta senki csak Dirk de ő tudta neki itt ebben a játékban csak az jutott, hogy elhozza, amiért már megkapta a jussát Fred-től. 500.00 eurót, ami szép kis summa. De akkor még nem is sejtette, hogy hamarosan valami nagyon rossz dolog fog vele történni.

Mit sem sejtve ment ki a fakuckó elé, hogy elszívjon egy cigit, a nikotin és a kátrány köhögésre késztette a férfi tüdejét. De nem hagyta abba.

Ahogy köhögési rohama csillapodott hallja, hogy valaki mászkál a közelben. Előkapta a fegyverét és megszólalt.

-Ki van ott? – nem jött válasz. Csak a lépéseket halotta, amik egyre közeledtek felé. – Fegyver van nálam. – de ez sem hatott.

Végül Dirk elhagyta a kuckó teraszának biztonságát és elindult előre ahol leparkolt a kocsival. Minden neszre odafigyelt mikor hirtelen meglátott egy világoskék szempárt, ahogy őt nézi a sötétből.

Dirk pislogott egyet mire a szemek eltűntek. Hátrálni kezdett mikor érzi, hogy neki megy valaminek. Morgó hangot halott maga mögül. Ijedten akart hátrafordulni mikor hirtelen egy szőrős kéz fogja le a fegyvert tartó kezét és elkezdi kitekerni, lassan és biztosan. Dirk felkiáltott mire egy másik kéz befogta a száját.

-Nyugalom kis köcsög. Ha jól viselkedsz, talán életben hagylak, ha nem? Akkor te leszel a főfogásom. – Dirk ahogy tudott bólintott mire az idegen folytatta. – Hol van a lány? – A férfi remegve mutatott a kuckó felé mire az idegen szembefordította magával és a szemeibe nézve folytatta. – Most pedig fogd meg a fegyvert és lődd fejbe magad. Csak nyugodtan tedd meg. Hadd lássam az agyadat szétloccsanni. – Dirk engedelmeskedett mire az alak hátra lépett és hegyes fogait kimutatva figyelte, ahogy Dirk a fegyverért nyúl majd minden szó nélkül a halántékához teszi. A fegyver hangja végigsuhant az erdőn, és Dirk holtan esett össze a nyirkos füvön.

Az alak diadalmas arccal hagyta ott a teste majd felvonyított mire a fák közül egy csapat farkas jött elő és lakmározni kezdtek Dirk holtestéből.

Ahogy közelebb ért a házhoz érzékeny hallásával meghallotta mi folyik a kuckóban. Dühe az egekig ért miközben négykézlábra állva közeledni kezdett a pinceablakhoz majd benézett. A látvány lesújtotta és iszonyú dühös lett tőle.

Felmorgott majd odament a ház bejáratához és sietősen bement majd mikor megtalálta az ajtót egy erőteljes ütéssel kiütötte a helyéről mire Fred döbbenten pattant fel az ágyról. Chris ekkor már eszméletlen volt. Hans állatias szemit meresztve közeledett Fred-hez aki sietve gombolta be magát majd megszólalt:

-Mi a…

-Csak nem megijedtél?

-Nem. Nem ijedtem meg képzeld. – és egy kést húzott ki a bokáján lévő tokból. – Tudom ki vagy felismerlek. Az a fasz aki miatt Chris nem hajlandó visszajönni hozzám.

-És most már nem is fog, mert kinyírlak, de előtte visszaadom mind azt, amit vele tettél. – Fred csodálkozva nézett Hans-ra aki felvéve emberfeletti gyorsaságát elkapta Fred-et és arccal a falnak lökte miközben kezeit a háta mögött összefogta. – Szóval szereted, ha durva lehetsz ugye? Védtelen nőket bántani a legaljasabb dolog a világon.

-Mindegyik csak egy utolsó ribanc, kéretik magukat aztán meg sírnak, ha egy igazi férfi megadja nekik. – Hans hangosan felmorgott és még egyszer nekilökte Fred a falnak majd letolta róla a nadrágot.

-Lássuk mennyire bírod a fájdalmat.

-Mire készülsz?

-Találgass. – vágta hozzá miközben ő maga is letolta a nadrágját.

Fred fájdalmasan kiáltott fel mikor megérezte támadója farkát a testében. A kemény döfésekhez állatias morgások is párosultak.

Fred elméje nem tudott megbirkózni ezzel a fajta fájdalommal és könyörögve mondta, hogy hagyja abba.

Hans megállt és eltávolodott a Fred-től, aki fájdalmas arccal terült el a földön. Lenézett földön fekvő áldozatára és megszólalt:

-Remélem tanultál az esetből.

-Rohadj…meg…te…állat. – válaszolta Fred és elröhögte magát. Hans felkapta őt a földről mikor meghallja Chris éles sikolyát.

Ránézett a lányra, aki zokogva temette arcát a karjába. Hans tudta most bajban van, de muszáj volt neki megtennie.

Felmorgott és hegyes szemfogait kimutatva beleharapott Fred torkába és sietve itta ki az összes vért a testéből. Mikor végzett elengedte az élettelen testet és Chris felé fordult, aki még mindig az arcát takarva zokogott. 

A férfi nem tudta mit tegyen így odalépett a lányhoz és megszólalt.

-Chris.

-Hagyjál.

-Chris kérlek hadd magyarázzam meg?

-Mi a fene, vagy te? – kérdezte a lány és óvatosan a férfire nézett és elcsodálkozott mikor végignézett rajta..

 -Ettől féltem, hogy meglátod. Már el akartam mondani de… féltem. Én más vagyok, de kérek, ne félj tőlem

-De mi az ördög vagy te? A kinézeted és miért ittad meg a vérét? Ne tagadd láttam. - mondta sírva Chris.

H.P. közelebb lépet hozzá majd lassan leült az ágy szélére mire a lány rettegve húzódott az ágy végébe amennyire csak tudott. Figyelte Hans-ot aki sóhajtott és kimondta:

-Farkasember és vámpír vagyok egyben. – a férfi megakarta, érinteni a lányt, aki mérgesen rúgott felé egyet a lábával és kimondta:

-Ne érj hozzám szörnyeteg vagy. Talán engem is meg fogsz ölni? – kérdezte a lány ijedten.

-Ne beszélj, butaságot kérlek. Meg akarlak védeni. Most is azt tettem. Amióta az éltembe léptél más ember lettem.

-Hogy érted ezt?

-Magányos voltam. Egy kitaszított, akinek nincs helye az emberek világában. Ügyvédként elfoglaltam magam nappal minden rendben volt csak éjjel, mikor a sötétség birtokba veszi a várost úgy éreztem nem ide tartozom. – mondta miközben sietve eltörte a bilincset így kiszabadította Chris csuklóját a fémkarikából mire a lány rendesen ülőhelyzetbe helyezkedett és figyelte. Látta, hogy semmi rossz szándék nincsen a férfinél. Sőt inkább szomorúságot és félelmet látott rajta. Lassan megmozdult ám a testébe nyilalló éles fájdalom miatt nehezen sikerült neki feltérdelnie. Hans ránézett és megszólalt. – Te mentettél meg attól, hogy végleg elveszítsem a fejemet.

-Ezt miért mondod?

-Mert egy ideje már azon gondolkodtam, hogy véget vetek az életemnek. Lehet, nem látszódik rajtam, de belül a lelkemben háború dúl, és ez kihat a gondolkodásomra. De hidd, el téged soha nem tudnálak bántani. – nézett rá a férfi miközben megvillantotta szikrázó kék szemeit a lány ijedten húzódott hátra és megszólalt: 

-Komolyan mondod? Vagy csak később akarsz megölni.

-Ha meg akarnálak ölni már megtehettem, volna nem? Szeretlek Chris és... - hajolt közelebb ismét a lányhoz, aki könnyes szemekkel kiakadt:

-Miért hinnék neked!? Én megbíztam benned. kiöntöttem neked a szívemet, de te semmit nem mondtál arról mi vagy valójában! Őszinte voltam hozzád! De te nem voltál az velem! - sírta el magát Chris.

-Mert tudtam, hogy így reagálnál. Én is utálom magamat emiatt. De együtt kell élnem vele. Kérlek Chris. - ölelte át a férfi hátha így meg tudja győzni a lányt.

Chris remegett a férfi karjaiban miközben bőrén érezte, hogy a szőr, ami Hans testét borítja puha tapintású. - Mióta viseled ezt magadon? - kérdezte és kezét végighúzta a férfi mellkasán

-Mióta vámpír vagyok. De csak éjszakánként.

-De ezt nem értem hisz a vámpírok nappal nem élnek, de te pedig úgy mozogsz a napon, mint egy...ember.

-Ezt bonyolult lenne elmagyaráznom lényeg, hogy ez ellen nem, tehetek semmit. Lenne rá mód, de azzal csak azt érném el, hogy megölném magamat. – mondta a férfi halk hangon és megsimogatta a lány arcát majd folytatta. – Ne félj, tőlem kérlek, én csak téged nézlek, mert szeretlek Chris, ahogy eddig még senkit amióta élek.

-Mióta?

-1812-ben változtattak át. Azóta viselem ezt magamon.

-Sajnálom és azt is, hogy így reagáltam…

-Nem haragszom, érethető volt a reakciód nem haragszom rád, mert szeretlek.

-Tudom látom a szemeidben. - és átölelte a férfit. Hans átfogta a lány testét, aki fájdalmasan felnyögött.

-Mi a baj?

-Fáj minden porcikám és az oldalam.

-Ha előbb érek ide, azaz állat nem tudott volna bántani téged.

-Már mindegy megtörtént, de kérlek, ez maradjon kettőnk közt. – bújt hozzá a lány. Hans bólintott és belement.

-Rendben de majd a rendőrségre be kell menni ugyan is bejelentettem az eltűnésedet. De majd ha kicsit rendbe jöttél.

-Rendben. – és egymásra néztek. – Vigyél, haza kérlek. Ez a hely undorító.

-Tudom gyere kapaszkodj belém kiviszlek innen. – a lány megtette és hagyta, hogy a férfi a karjaiba kapja, és kivigye a házból. A lány nagy levegőt vett mikor kiértek a szabadba.

Hans letette a lányt egy kidőlt fatörzsre és folytatta. – Maradj, itt el kell tüntetnem a hullákat.

-De miért?

-Mert ha megtalálják, őket könnyen a nyomomra bukkannak és lebukok.

-Rendben. – és figyelte a férfit, ahogy beleveszik a sötétbe. Látta, hogy tőle nem messze hamarosan egy nagy farakás tűnik fel. Chris figyelte, ahogy Hans elhelyezi Fred és Dirk holtestét a farakáson majd benzint locsol rájuk.

A benzines fa egyből lángra kapott, ahogy Hans rádobta az égő gyufát. A környéket megvilágította a tűz fénye, ami ijedtséggel töltötte el Chris-t, de tudta az élete mostantól más lesz.

Figyelte Hans-ot ahogy utoljára visszamegy a házba és azt is lángba borítja.

Mikor megjelent mellette már emberi külseje volt. A lány felemelte a kezét mire a férfi segített neki felállni majd ismét a karjaiba kapta.

-Gyere menjünk.

-Igen menjünk haza. – Chris az arcát Hans nyakába temette, aki magabiztos lépésekkel ment oda Jaguárjához.

Azt még érezte mikor a férfi beülteti őt a hátsó ülésre ám onnantól teljes sötétség következet.