20.

Chris mikor magához tért érezte, hogy valami puhán fekszik. Óvatosan megmozdult, de az izmai még nem voltak a régiek. Felszisszent mikor a hátára fordult és kinyitotta a szemeit. A szállodai szobában volt. Teste már nem volt piszkos a tisztaság érzése boldogsággal töltötte el. Nehezen felült és körbenézett mikor hangokat kezd hallani kintről.

Majd jött a kopogás.

-Szabad. – szólt a lány és állig felhúzta a takarót. Az ajtón Hans lépett be és egy kedves 50-es éveiben járó férfi.

-Ő lenne az?

-Igen, megvizsgálná, kérem.

-Természetesen de miért nem mennek kórházba?

-Ön csak tegye a dolgát, a többit majd én intézem. - szólt nyájasan Hans és egy vastag borítékot csúsztatott a férfi kezébe.

-Nos ez esetben örömmel állok szolgálatára.

-Köszönöm. Chris figyelj rám. – sietett hozzá Hans. – Ő itt a város legjobb nőgyógyásza, azért hívtam ide, hogy vizsgáljon meg téged. Légy vele őszinte mond, el mi volt veled ne szégyelld, neki tudnia kell róla, mert ez alapján tud segíteni rendben.

-Rendben Hans bízhatsz bennem.

-Okos lány vagy akkor én megyek. Ügyes legyél.

-Köszi. – és egy utolsó puszit adott a lánynak majd kisietett a szobából.

A következő 40 percben Chris mindent elmesélt, hogy mi történt vele miközben az orvos megvizsgálta. Megállapította, hogy nincs nagy baj csak külszíni sérülések vannak, rajta de azokat könnyen el lehet tüntetni.

A lány nagyon hálás volt az orvosnak, aki recepteket írt neki majd mikor végzett megszólalt.

-Sajnálom ami önnel történt.

-Már vége és ezt Hans-nak köszönhetem. Ha ő nem talál, meg már halott lennék.

-Ezt nem tudhatja, de kérem a következő 2 hétben kerülje a nemi életet. Majd 2 hét múlva jöjjön be a rendelőmbe Herr Geerdes majd elhozza hozzám.

-Ott leszek doktor úr és köszönök mindent. –a lány hálás pillantása mindennel felért az orvos számára, aki sok ilyen nőt látott, mint Chris. Akiket dühös és fékevesztett férfiak használtak ki.

Ahogy az orvos kiment a lány elfeküdt az ágyon és arra gondolt 2 hétig csendben kell lennie. Bár érthető volt és elfogadta a helyzetet.

Pár perc múlva ismét kopogást halott és kiszólt. Az ajtón Hans lépett be és mosolyogva szólalt meg:

-Hogy ment?

-Minden rendben van. De te is beszéltél vele ugye?

-Igen de tőled is szeretném hallani.

-Azt mondta nagy szerencsém volt és írt fel nekem kenőcsöket meg minden és 2 hét múlva vissza kell mennem hozzá. A másik pedig hogy 2 hétig nem lehet semmi…olyasmi.

-Értem nos ez szomorú hír de majd átvészeljük együtt. Nyugi én veled leszek.

-Tudom és a visszatérve a titkodra. Nálam biztonságban van, senkinek nem fogom elmondani senkinek.

-Bízok benned Chris, de ugye te is bízol bennem?

-Igen bízok, de mondj el nekem valamit.

-Bármit.

-Mikor a házam előtt támadtak meg te ölted meg őket ugye? És te szabadítottál ki.

-Igen én voltam, ugyan is amióta te az életembe léptél követlek, amikor csak tudlak. Tudom nem szép dolog, de már az első találkozásunkról elindítottál bennem valamit. Rájöttem, hogy vigyáznom kell rád.

-Köszönöm hogy ezt mondod nagyon jól esik ezt nekem hallani. A kezedbe helyezem az életemet. – szólt a lány és megfogta a férfi kezét, aki közeledni kezdett felé és gyengéden érintette meg a lány ajkait, aki enyhén remegve fogadta a férfi közeledését, aki tudta visszavonulót kell fújnia.

Elment a lánytól és megszólalt.

-Gyere mennünk, kell a rendőrségre Richter főfelügyelő már vár.

-De nem akarok menni. Itt akarok lenni veled, hozzád bújni, érezni téged.

-Ígérem mindent megkapsz csak előbb ezt intézzük el utána mienk a nap. Nekem sincs dolgom már ma ezért veled tudok lenni.

-Remek akkor menjünk. – és belekapaszkodott a férfibe, aki segített neki felállni.

Chris-nek lassan ment a készülődés, de Hans végig mellette volt és segített, ahogy tudott. Nemsokára már a Jaguárban ültek és mentek a kapitányságra ahol Richter felügyelő döbbenten hallgatta a történetet, amit Hans elmesélt neki hogyan találta meg Chris-t. A lány persze csak helyeselt ám mikor azt kérdezte mi lett az elkövetőkkel Hans ezt mondta.

-Az erdő tele van farkasokkal szerintem elkapták őket. – Richter felügyelő elfogadta a történetet, ami nem volt teljesen igaz. Hans és Chris mosolyogva hagyták el a kapitányságot. Amíg a kocsi felé mentek a lány megszólalt:

-Ez tetszett.

-Mi?

-Hogy így hazudtunk nekik, de érthető miért.

-Pontosan. – beültek a kocsiba ahol Chris folytatta. – Mi a helyzet az ügyemmel? Találtak már másik esküdtet?

-Nem még nem. Az ügyészség felhívott, hogy még tart a keresés, de egy darabig még ne számítsak sikerre.

-Szóval addig vakvágányon van a tárgyalás?

-Igen.

-És Nielsen?

-Házi őrizetben van ugyan is a tegnapi nap folyamán felkereste az egyik tanút, aki feljelentette így a rendőrség őrzi, a házát ahonnan nem léphet ki.

-Ez jó hír. Vele legalább nincs gondunk. – szólt a lány megkönnyebbülten. De ahogy befordultak a belvároson átvezető útra egy golyó süvít be a szélvédőn majd még egy. Chris sikítva bukott a műszerfal alá miközben Hans félre kormányozta a kocsit, de a harmadik lövés eltalálta a mellkasát. Hans elvesztette uralmát a kocsi felett és ide-oda cikázva nekicsapódott az egyik ház falának.

Chris lassan felült és megijedt mikor meglátta Hans-ot véres ingben.

-Ne. Ne hagyj, itt kérlek. – mondta sírva és elővette a mobilját. A mentők 5 perc alatt ott voltak velük együtt a rendőrök is, akik kikérdezték Chris-t.

A lány mindent elmondott, de közben végig Hans-ot figyelte, akinek stabilizálták az állapotát majd a mentő kocsiba tették.

A lány miután sikeresen letudta a rendőröket felhívta Juliette-et aki egyből ment érte. Chris remegve várta barátnőjét, aki mikor megérkezett egyből odaszaladt hozzá.

-Chris mi történt? Olyan ijedt volt a hangod?

-Lelötték Hans-ot most vitték a Mária kórházba oda kell vinned.

-De mi történt? Lelőtték?

-Igen de majd elmagyarázom most vigyél a kórházba kérlek.

-Rendben ülj be. – és sietve beültek.

A kórházban persze egyből útba igazították a lányokat, akik csendesen léptek be a kórterembe. Hans az ágyon feküdt, a gépek csipogása megtörte a kórterem csendjét. Chris az egyik míg Juliette az ágy másik oldalára mentek mire a férfi halkan feleszmélt. Kinyitotta a szemét és megszólalt:

-Chris?

-Shh nyugi Hans itt vagyok, ne félj.

-Nem…sérültél…meg?

-Nem kutya bajom sincsen. De te épp hogy csak túlélted a golyót. Az orvosok kioperálták belőled.

-Hogy?

-Megműtöttek. – szólt Juliette mire Hans ijedten fogta meg a lány csuklóját és megszólalt.

-A leletek…nem…kerülhetnek… - de folytatni nem tudta, mert elájult.

A két lány kíváncsian nézett egymásra majd Chris megszólalt.

-Leletek?

-Igen, információk a páciens hogy létéről. Szervezetéről, vérkép, röntgen stb.

-Meg őket szereznünk Julie.

-De miért,

-Mert tudom, érzem, rossz dolog lenne, ha mások is látnák azokat. Segíts megszerezni, kérlek. – könyörgött neki Chris.

-Nézd én nem tudom mi van itt…

-Ha segítesz, mindent elmondok, de most gyere. – és már épp kiléptek volna a kórteremből mikor a gépek örült csipogásba kezdenek.

A hangokra 2 ápoló lépett be és döbbenten nézték a monitorokat.

-A vérnyomása az egekben.

-Szívritmus magas.

-Azonnal hívják ide az orvost. – a két lány a fal mellől figyelték mi történik ám Hans egyszer csak felült és idegesen lökdösni kezdte az ápolókat és a doktort is a falhoz vágta.

Letépte magáról az érzékelő tapaszokat és felállt.

Chris odament hozzá és megszólalt.

-Hans feküdj, visszakérlek.

-Nem tehetem meg kell szereznem az iratokat. – és körbenézett, de a ruhái sehol nem voltak. Chris benézett az ágy melletti kis szekrénybe ahol ott voltak a férfi ruhái.

-Itt vannak tessék. – Hans sietősen öltözött fel majd bement a kórház irattárába ám ott nem talált semmit. Végül a nővér szobában találta meg a leleteit.

Mikor megszerezte odaadta Chris-nek és ezt mondta.

-Vigyáz rá. – a lány csak bólintott mire Hans ismét eltűnt.

-Mi ez az egész Chris?

-Nem tudom, nézd, én se tudok sokat, de majd biztosan elmond mindent.

-Hát remélem is, mert sok kérdésem van hozzá. Meg a másik hol voltál az elmúlt 2 napban? Se egy telefon se egy üzenet hogy „Na basszus jól vagyok vagy valami.”

-Bocs de sok dolgom volt meg egyéb dolgaim is voltak. – Chris úgy szorította a mappát mintha az élete függne tőle. Tudta legjobb barátnőjének, akire úgy néz, mint a nővérére muszáj lesz elmondani mindent, de azt előbb Hans-al kell megbeszélnie.

Aki hossza idő után 3 mappával lépett a lányokhoz.

-Ezeket vidd ki az épületből. – adta át a mappákat. – Üljetek be a kocsiba és várjatok, van még egy kis dolgom. – és elviharzott. A lányok sietve hagyták el az épületet és beültek a kocsiba.

Juliette idegesen kopogott ujjaival a kormányon majd kibökte:

-Tudod amióta ez az ügyvéd az életedbe lépett kifordultál önmagadból. – Chris kíváncsian nézett barátnőjére, akit ritkán látott idegesnek.

-Nem tudom, miről beszélsz?

-De hogy is nem tudod. Napokra eltűnsz, fura vagy titkolózol. Te nem ilyen voltál.

-Jó ok lehet kicsit megváltoztam, de ez nem Hans miatt van, én változok. Lehet, azaz énem, amit eddig elbújtattam kijön belőlem. De én sem tudom, ki vagyok…néha.

-Nézd nekem elmondhatsz bármit régóta ismerjük egymást.

-Tudom de ez az ügy annyira bonyolult.

-Milyen ügy?

-Az én ügyem, ez a zaklatás cuccos. Amióta abba belevágtam majdnem megöltek, a volt pasim elrabolt és megerőszakolt. Ráadásul még a szerelem is pont ilyenkor kap el.

-Fred megerőszakolt? Ez nekem új. De hogyan? – Chris már majdnem elkezdte mesélni mikor Hans ül be a kocsiba és megszólal:

-Menjünk.

-Hova?

-A szállodába. – Julie beindította a kocsit és beleveszett a délelőtti forgalomba.