|
21.Rész>>ÚJ!!<<
Azare 2012.12.06. 21:41
Chris és Juliette összevesznek Hans-on.De végül minden jóra fordul. FÉRFI/NŐ JELENET CSAK FELNÖTTEKNEK.
21.
A szállodai szobában Hans visszavonult a saját szobájába miközben Chris és Julie egy pohár üdítővel a kezükben elfoglalták az előteret.
-Nos akkor hogy is volt ez az erőszak? – Chris részletesen elmesélt mindent hogy mi történt vele. De Hans valódi énjéről magabiztosan hallgatott.
Julie döbbenten hallgatta barátnője meséjét, ami szörnyű volt.
Már dél is elmúlt mikor Hans kilépett a szobából, aktatáskával a kezében, öltözéke kifogástalan volt. A szürke Armani öltöny rásimult a testére.
Ránézett a lányokra majd megszólalt.
-Be kell mennem a bíróságra majd az ügyészségre. Nem tudom, mikor jövök. Julie kérlek, maradj itt Chris-el ma éjjel. Nem szeretném, ha egyedül lenne.
-Hans maradj, ne menj. Mi van, ha újra megtalálnak.
-Ne aggódj, Chris vigyázok magamra. De fontos dolgom van, de ígérem, minden órában egyszer felhívlak rendben.
-Ok. Féltelek te is jól tudod.
-Tudom de meg tudom védeni magam…ismersz. – mondta halkan és kacsintott miközben arcán feltűnt az a huncut kisfiús mosoly.
-Igen ismerlek. – és átölelte a férfit, aki gyengéden megcsókolta őt majd elhagyta a lakosztályt.
Chris összefonta karjait a mellkasán és megszólalt.
-Gyere vissza hozzám épségben. – és leült Julie mellé, aki az óta már a szobaszervizzel beszélt. Mikor befejezte megszólalt.
-Rendeltem krémes sütit meg bonbonokat és egy kis teát, borsmentát.
-Köszi Julie.
-Nyugi most már minden rendben lesz. – fogta át Chris vállát.
-Tudom de akkor is…féltem.
-Ez érthető, de neked tényleg elcsavarta a fejedet ez az ügyvéd.
-El sem tudod képzelni mennyire. Szeretem őt Julie, úgy ahogy eddig még senkit és ez az érzés kölcsönös. Múltkor mikor beszélgettünk bevallotta én mentettem meg az életét.
-Ezt hogy értette.
-Hát úgy hogy már nem akart élni. De amikor találkoztunk és elmeséltem neki miért kerestem meg rájött még dolga van az életben. Amit el kell végeznie.
-Ez nagyon nemes gesztus tőle.
-Igen az meg a másik hogy eszméletlen jó szerető. Eddig csak 3 alkalommal voltunk úgy együtt de…azt nem lehet elmondani mit éreztem a karjaiban. De olyan új és csodálatos érzésekkel ajándékozott, meg amiket azelőtt nem éreztem.
-Tényleg annyira jó?
-Jobb is mint gondolnád. Figyelmes és kedves. Önmagát nem nézi csak engem és ez annyira jó érzés. Meg mikor készülődtünk arra a fogadásra az ügyvédi kamaránál mikor elraboltak ő vett mindent pedig ismersz, nem vagyok az a fajta, aki nem viszonozná a kedvességet. Lényeg ő az a típus, aki mindent megtesz az imádott nőért.
-Aww ez annyira romantikus. Most irigyellek, ugye tudod. Egy ilyen pasi kész főnyeremény. – de ekkor kopogtak. Chris állt fel és nyitotta ki az ajtót és látta, hogy megérkeztek a sütik és a tea.
Átvette majd adott egy kis borravalót a srácnak, aki mosolyogva köszönt el. Chris betolta a kocsit és Julie-val nekiestek a finom sütiknek.
Majd hogy elüssék az időt megnéztek egy romantikus filmet, ami Chris elsírta magát. Már jóval benne voltak a délutánban mikor Hans visszaérkezett.
A lányok odamentek hozzá és Chris megkérdezte.
-Na mit sikerült intézned?
-Ha minden jól megy jövő héten meglesz az új esküdt. A kamaránál is voltam és azt mondták hamarosan folytatják az ügyedet.
-Értem.
-A rendőrségen is voltam ahol elmondták, hogy a golyó, amivel ránk lőttek egy katonai távcsöves puskából lőtték ki. Állítólag erős fegyver és jól is lehet vele célozni, de valami miatt a célzó elvétette a találatot.
-Lehet engem akartak? – kérdezte a lány ijedten.
-Biztosan. Mert ha engem kiiktatnak azzal nem érnek el semmit. Kapnál másik ügyvédet.
-De én nem akarok másikat. Nekem csak te kellesz. – és átölelte a férfit mire Juliette szólalt meg.
-Kérdezhetek? Ugyan is a ma történtek után meg az, amit Chris elmesélt nekem sok kérdésem van főleg hozzád mister sztár ügyvéd. – Hans a lányra nézett majd mosolyogva megszólalt.
-Kérdezen. – a férfi leült a kanapéra mire Juliette rákezdett:
-Miért titkolózik előttünk?
-Miért titkolóznék? – kérdezte hűvös hangon.
-Mert látom, hogy van valami, amit nem akar nekünk elmondani. Az hogy ma elvitte a kartonjait a kórházból arra enged következtetni, hogy ön nem ember. – Hans felnevetett és folytatta:
-Erről szó sincsen Fraulien Steinke. Én teljesen normális ember vagyok és az, hogy kihoztam a kartonjaimat csak megakadályoztam, hogy több minden kiderüljön rólam. Sosem szerettem az orvosokat némelyikük igazi sarlatán.
-Sarlatán? Tehát ön nem bízok az orvosokban?
-Pontosan. Régen gyermekként nagyon beteges voltam és sok orvos látott, de egyikük sem tudott segíteni. Végül egy ősi kínai gyógymódokkal foglalkozó öregember gyógyított meg. Akkor megfogadtam többen nem megyek orvosokhoz.
-Értem.
-Van még kérdése?
-Igen van nem is kevés.
-Akkor hajrá. – a férfi hátradőlt a kényelmes kanapén mire Juliette rákezdett:
-Hogyan találta meg Chris-t mikor elrabolták?
-Vannak kapcsolataim felsőbb körökben nem volt nehéz kiderítenem Fred ingatlanjainak a címét.
-Aha.
-Julie figyelj az a lényeg, hogy élek és jól vagyok. – kezdte Chris és odament barátnőjéhez, aki nagy levegőt vett és kimondta:
-Nekem akkor is gyanús, de mindegy. Ha akarjátok, majd elmondjátok. – Chris ijedten nézett Hans-ra aki a fejével nemet intett.
-Hans kérlek.
-Nem Chris. Még nem ismerem eléggé, hogy tudjam, megbízhatok benne. Ismersz. – állt fel a férfi. Juliette érdeklődve nézte őket majd elköszönt.
-Nos akkor én megyek is. Csalódtam benned Chris azt hittem mi mindent meg tudunk beszélni. De tévedtem.
-Juliette várj, kérlek, én szeretném…
-Hát nem veszem észre. – és dühösen kiviharzott a lakosztályból.
Chris megpróbált utána menni, de Hans visszafogta mire a lány dühösen lerázta magáról a férfi kezét és felkapva a kistáskáját barátnője után ment, akit a liftnél kapott el.
-Lehet Hans kinyír de elmondom.
-Nem kell. Ha nem akarod…
-De akarom. De készülj fel, hogy elsőre hihetetlen lesz, de hinned kell nekem. – beszálltak a liftbe, ami levitte őket az alsó szintre.
Sietve hagyták el a szállodát és beültek egy taxiba.
Chris a város másik végébe vitette őket ahol beültek egy hangulatos kis bárba és egy ital társaságában Chris elmesélte.
Juliette döbbenten hallgatta a lány szavait miközben kérdezett.
-Szóval ő már 200 éve a földön és egy szörnyeteg.
-Dióhéjban igen, de hidd el ő jó ember. Nem bántana ártatlan embereket. Ismerem. Engem sem bántott, sőt megmentett. A másik pedig hogy szeretem, nagyon is. Akármi is ő én szeretem. Bár tudom most elárultam őt de…tudod, hogy előtted nem tudok titkolózni. – sírta el magát Chris. – Most este is mikor láttam rajtad mennyire haragszol rám bűntudatom volt. Te és a családod olyan jók voltatok hozzám erre én.
-Hé nyugi nincs semmi baj. Én kérek elnézést hogy erőszakos voltam. Csak tudod, kíváncsi vagyok.
-Igen tudom. De kérlek, ne ítéld el Hans-ot ő nagyon jó ember.
-Neked elhiszem Chris. – de ekkor egy alak jelent meg az asztaluknál. A két lány felnézett és meglátta Hans-ot. A férfi arca hideg volt és közömbös.
-Most mér elégedett mindennel Fraulien Steinke? – kérdezte hidegen.
-Igen az vagyok és elnézést hogy olyan sok rosszat gondoltam magáról Herr Geerdes. De sajnos én olyan vagyok, aki elsőre ítélkezni csak utána gondolkodik.
-Vettem észre, de megbocsátok, mert képes beismerni, hogy hibázott.
-Mindig beismerem. – húzódott arrébb a lány mire a férfi leült melléjük.
Akkor este sokáig maradtak a bárban majd Hans hazavitte Juliette-et aki most már nyugodtan és infókkal a fejében köszönt el a férfitól.
Ő és Chris visszamentek a szállodába. Mikor beléptek a lakosztályba Hans hirtelen összeesik. Karjait a mellkasához szorította miközben felnyögött:
-Hans mi a baj?
-Semmi mindjárt elmúlik. – nyögte a férfi.
-Hadd segítsek, kérlek.
-Nem ebben nem tudsz…ez egy roham, de mindjárt… - de nem maradt abba. A lány sírva figyelte, ahogy a férfi lassan változni kezd és felveszi vámpír alakját.
Chris leguggolt mellé és megérintette a férfi arcát, aki felnézett rá. Égkék szemei világítottak miközben arcát és testét belepte a puha szürkéskék szőrzet. Hans felült és megszólalt.
-Nem félsz tőlem?
-Persze hogy nem. Én kedves szörnyetegem. – és megcsókolta a férfit, aki elkapta a lányt és magával húzta a padlóra ahol elterültek és egymásnak estek.
Chris hagyta, hogy a férfi sietve szabadítsa meg őt a ruháktól majd ő is megszabadult tőle. A lány érezte a férfit, aki rendületlenül támadta őt csókjaival miközben keze felfedezte a testét.
Egy pillanatra egymásra néztek majd Hans megszólalt:
-Olyan kár hogy nem lehetsz az enyém.
-Pedig el sem tudod képzelni mennyire, kívánlak. Olyan izgató vagy így.
-Komolyan mondod?
-Igen és nem érdekel mit mondott az orvos akarlak a testemben most…azonnal.
-Oh Chris te olyan…szép vagy én meg…
-Ne ezt ne gondold. – mondta a lány és két tenyere közé fogta a férfi arcát. - Te így vagy önmagad és én így is szeretlek. – mondta a lány és ügyes mozdulatokkal hasra feküdt miközben kinyomta a derekát.
Hans morogva feküdt rá a lányra majd lassan elkezdte őt kitölteni. Chris halkan felnyögött mikor megérezte, hogy kedvese magáévá teszi őt.
Hans megállt egy pillanatra miközben gyengéd csókokkal árasztotta el a lány tarkóját és lapockáját.
-Óvatos leszek.
-Tudom. – és a férfi lassan mozogni kezdett. Chris enyhe fájdalmat érzett, de közben élvezte is. A szenvedély, amit a férfi iránt érzett elfeledtetett vele minden fájdalmat.
-Élvezd. – morogta Hans a lány fülébe.
-Igen…kérlek… - nyögte Chris mire Hans lassan feltérdelt miközben a lány is ment vele. A férfi mozogni kezdett miközben kezeit a lány testét simogatták.
Chris érezte a puha szőrt a bőrén és rájött élvezi, ami történik. Egy új érzés volt számára, ami boldoggá tette.
Hans persze tudta, hogy ennyivel ő sem fogja beérni, többet akart. A lány vérét akarta. Vágyott rá.
-Hadd ízleljelek meg Chris.
-Igen tedd meg. – és a lány lassan felállt a férfi öléből majd szembe ült vele és hagyta, hogy partnere büszkesége ismét kitöltse a testét. Ajkai falták a férfi ajkait miközben nyelvük vad csatába kezdett.
Hans mozogni kezdett miközben Chris karjai szorosan ölelték a testét.
Mindketten utat engedtek az érzelmeknek melyek vezették őket a teljes gyönyör felé, amit egyszerre értek el. Chris halk nyögések közepette élte át az orgazmus adta mámort miközben Hans a torkába harapott.
A lány felkiáltott, de tudta mi történik vele.
Hans elhúzódott tőle mire Chris pihegve a nyakába temette az arcát és megszólalt.
-Oh istenem ez…
-Élvezted?
-Igen…nagyon. – mondta a lány miközben érezte, hogy Hans a karjaiban tartva őt feláll és odamegy az ágyhoz ahol lefektette őt.
A férfi odafeküdt mellé miközben a lány a mellkasára fektette a fejét és megszólalt.
-Olyan csodálatos vagy.
-Te is Chris…szeretlek.
-Én is téged. – mondta a lány és becsukta a szemét. Az álom egyből az uralma alá vette.
21.
A szállodai szobában Hans visszavonult a saját szobájába miközben Chris és Julie egy pohár üdítővel a kezükben elfoglalták az előteret.
-Nos akkor hogy is volt ez az erőszak? – Chris részletesen elmesélt mindent hogy mi történt vele. De Hans valódi énjéről magabiztosan hallgatott.
Julie döbbenten hallgatta barátnője meséjét, ami szörnyű volt.
Már dél is elmúlt mikor Hans kilépett a szobából, aktatáskával a kezében, öltözéke kifogástalan volt. A szürke Armani öltöny rásimult a testére.
Ránézett a lányokra majd megszólalt.
-Be kell mennem a bíróságra majd az ügyészségre. Nem tudom, mikor jövök. Julie kérlek, maradj itt Chris-el ma éjjel. Nem szeretném, ha egyedül lenne.
-Hans maradj, ne menj. Mi van, ha újra megtalálnak.
-Ne aggódj, Chris vigyázok magamra. De fontos dolgom van, de ígérem, minden órában egyszer felhívlak rendben.
-Ok. Féltelek te is jól tudod.
-Tudom de meg tudom védeni magam…ismersz. – mondta halkan és kacsintott miközben arcán feltűnt az a huncut kisfiús mosoly.
-Igen ismerlek. – és átölelte a férfit, aki gyengéden megcsókolta őt majd elhagyta a lakosztályt.
Chris összefonta karjait a mellkasán és megszólalt.
-Gyere vissza hozzám épségben. – és leült Julie mellé, aki az óta már a szobaszervizzel beszélt. Mikor befejezte megszólalt.
-Rendeltem krémes sütit meg bonbonokat és egy kis teát, borsmentát.
-Köszi Julie.
-Nyugi most már minden rendben lesz. – fogta át Chris vállát.
-Tudom de akkor is…féltem.
-Ez érthető, de neked tényleg elcsavarta a fejedet ez az ügyvéd.
-El sem tudod képzelni mennyire. Szeretem őt Julie, úgy ahogy eddig még senkit és ez az érzés kölcsönös. Múltkor mikor beszélgettünk bevallotta én mentettem meg az életét.
-Ezt hogy értette.
-Hát úgy hogy már nem akart élni. De amikor találkoztunk és elmeséltem neki miért kerestem meg rájött még dolga van az életben. Amit el kell végeznie.
-Ez nagyon nemes gesztus tőle.
-Igen az meg a másik hogy eszméletlen jó szerető. Eddig csak 3 alkalommal voltunk úgy együtt de…azt nem lehet elmondani mit éreztem a karjaiban. De olyan új és csodálatos érzésekkel ajándékozott, meg amiket azelőtt nem éreztem.
-Tényleg annyira jó?
-Jobb is mint gondolnád. Figyelmes és kedves. Önmagát nem nézi csak engem és ez annyira jó érzés. Meg mikor készülődtünk arra a fogadásra az ügyvédi kamaránál mikor elraboltak ő vett mindent pedig ismersz, nem vagyok az a fajta, aki nem viszonozná a kedvességet. Lényeg ő az a típus, aki mindent megtesz az imádott nőért.
-Aww ez annyira romantikus. Most irigyellek, ugye tudod. Egy ilyen pasi kész főnyeremény. – de ekkor kopogtak. Chris állt fel és nyitotta ki az ajtót és látta, hogy megérkeztek a sütik és a tea.
Átvette majd adott egy kis borravalót a srácnak, aki mosolyogva köszönt el. Chris betolta a kocsit és Julie-val nekiestek a finom sütiknek.
Majd hogy elüssék az időt megnéztek egy romantikus filmet, ami Chris elsírta magát. Már jóval benne voltak a délutánban mikor Hans visszaérkezett.
A lányok odamentek hozzá és Chris megkérdezte.
-Na mit sikerült intézned?
-Ha minden jól megy jövő héten meglesz az új esküdt. A kamaránál is voltam és azt mondták hamarosan folytatják az ügyedet.
-Értem.
-A rendőrségen is voltam ahol elmondták, hogy a golyó, amivel ránk lőttek egy katonai távcsöves puskából lőtték ki. Állítólag erős fegyver és jól is lehet vele célozni, de valami miatt a célzó elvétette a találatot.
-Lehet engem akartak? – kérdezte a lány ijedten.
-Biztosan. Mert ha engem kiiktatnak azzal nem érnek el semmit. Kapnál másik ügyvédet.
-De én nem akarok másikat. Nekem csak te kellesz. – és átölelte a férfit mire Juliette szólalt meg.
-Kérdezhetek? Ugyan is a ma történtek után meg az, amit Chris elmesélt nekem sok kérdésem van főleg hozzád mister sztár ügyvéd. – Hans a lányra nézett majd mosolyogva megszólalt.
-Kérdezen. – a férfi leült a kanapéra mire Juliette rákezdett:
-Miért titkolózik előttünk?
-Miért titkolóznék? – kérdezte hűvös hangon.
-Mert látom, hogy van valami, amit nem akar nekünk elmondani. Az hogy ma elvitte a kartonjait a kórházból arra enged következtetni, hogy ön nem ember. – Hans felnevetett és folytatta:
-Erről szó sincsen Fraulien Steinke. Én teljesen normális ember vagyok és az, hogy kihoztam a kartonjaimat csak megakadályoztam, hogy több minden kiderüljön rólam. Sosem szerettem az orvosokat némelyikük igazi sarlatán.
-Sarlatán? Tehát ön nem bízok az orvosokban?
-Pontosan. Régen gyermekként nagyon beteges voltam és sok orvos látott, de egyikük sem tudott segíteni. Végül egy ősi kínai gyógymódokkal foglalkozó öregember gyógyított meg. Akkor megfogadtam többen nem megyek orvosokhoz.
-Értem.
-Van még kérdése?
-Igen van nem is kevés.
-Akkor hajrá. – a férfi hátradőlt a kényelmes kanapén mire Juliette rákezdett:
-Hogyan találta meg Chris-t mikor elrabolták?
-Vannak kapcsolataim felsőbb körökben nem volt nehéz kiderítenem Fred ingatlanjainak a címét.
-Aha.
-Julie figyelj az a lényeg, hogy élek és jól vagyok. – kezdte Chris és odament barátnőjéhez, aki nagy levegőt vett és kimondta:
-Nekem akkor is gyanús, de mindegy. Ha akarjátok, majd elmondjátok. – Chris ijedten nézett Hans-ra aki a fejével nemet intett.
-Hans kérlek.
-Nem Chris. Még nem ismerem eléggé, hogy tudjam, megbízhatok benne. Ismersz. – állt fel a férfi. Juliette érdeklődve nézte őket majd elköszönt.
-Nos akkor én megyek is. Csalódtam benned Chris azt hittem mi mindent meg tudunk beszélni. De tévedtem.
-Juliette várj, kérlek, én szeretném…
-Hát nem veszem észre. – és dühösen kiviharzott a lakosztályból.
Chris megpróbált utána menni, de Hans visszafogta mire a lány dühösen lerázta magáról a férfi kezét és felkapva a kistáskáját barátnője után ment, akit a liftnél kapott el.
-Lehet Hans kinyír de elmondom.
-Nem kell. Ha nem akarod…
-De akarom. De készülj fel, hogy elsőre hihetetlen lesz, de hinned kell nekem. – beszálltak a liftbe, ami levitte őket az alsó szintre.
Sietve hagyták el a szállodát és beültek egy taxiba.
Chris a város másik végébe vitette őket ahol beültek egy hangulatos kis bárba és egy ital társaságában Chris elmesélte.
Juliette döbbenten hallgatta a lány szavait miközben kérdezett.
-Szóval ő már 200 éve a földön és egy szörnyeteg.
-Dióhéjban igen, de hidd el ő jó ember. Nem bántana ártatlan embereket. Ismerem. Engem sem bántott, sőt megmentett. A másik pedig hogy szeretem, nagyon is. Akármi is ő én szeretem. Bár tudom most elárultam őt de…tudod, hogy előtted nem tudok titkolózni. – sírta el magát Chris. – Most este is mikor láttam rajtad mennyire haragszol rám bűntudatom volt. Te és a családod olyan jók voltatok hozzám erre én.
-Hé nyugi nincs semmi baj. Én kérek elnézést hogy erőszakos voltam. Csak tudod, kíváncsi vagyok.
-Igen tudom. De kérlek, ne ítéld el Hans-ot ő nagyon jó ember.
-Neked elhiszem Chris. – de ekkor egy alak jelent meg az asztaluknál. A két lány felnézett és meglátta Hans-ot. A férfi arca hideg volt és közömbös.
-Most mér elégedett mindennel Fraulien Steinke? – kérdezte hidegen.
-Igen az vagyok és elnézést hogy olyan sok rosszat gondoltam magáról Herr Geerdes. De sajnos én olyan vagyok, aki elsőre ítélkezni csak utána gondolkodik.
-Vettem észre, de megbocsátok, mert képes beismerni, hogy hibázott.
-Mindig beismerem. – húzódott arrébb a lány mire a férfi leült melléjük.
Akkor este sokáig maradtak a bárban majd Hans hazavitte Juliette-et aki most már nyugodtan és infókkal a fejében köszönt el a férfitól.
Ő és Chris visszamentek a szállodába. Mikor beléptek a lakosztályba Hans hirtelen összeesik. Karjait a mellkasához szorította miközben felnyögött:
-Hans mi a baj?
-Semmi mindjárt elmúlik. – nyögte a férfi.
-Hadd segítsek, kérlek.
-Nem ebben nem tudsz…ez egy roham, de mindjárt… - de nem maradt abba. A lány sírva figyelte, ahogy a férfi lassan változni kezd és felveszi vámpír alakját.
Chris leguggolt mellé és megérintette a férfi arcát, aki felnézett rá. Égkék szemei világítottak miközben arcát és testét belepte a puha szürkéskék szőrzet. Hans felült és megszólalt.
-Nem félsz tőlem?
-Persze hogy nem. Én kedves szörnyetegem. – és megcsókolta a férfit, aki elkapta a lányt és magával húzta a padlóra ahol elterültek és egymásnak estek.
Chris hagyta, hogy a férfi sietve szabadítsa meg őt a ruháktól majd ő is megszabadult tőle. A lány érezte a férfit, aki rendületlenül támadta őt csókjaival miközben keze felfedezte a testét.
Egy pillanatra egymásra néztek majd Hans megszólalt:
-Olyan kár hogy nem lehetsz az enyém.
-Pedig el sem tudod képzelni mennyire, kívánlak. Olyan izgató vagy így.
-Komolyan mondod?
-Igen és nem érdekel mit mondott az orvos akarlak a testemben most…azonnal.
-Oh Chris te olyan…szép vagy én meg…
-Ne ezt ne gondold. – mondta a lány és két tenyere közé fogta a férfi arcát. - Te így vagy önmagad és én így is szeretlek. – mondta a lány és ügyes mozdulatokkal hasra feküdt miközben kinyomta a derekát.
Hans morogva feküdt rá a lányra majd lassan elkezdte őt kitölteni. Chris halkan felnyögött mikor megérezte, hogy kedvese magáévá teszi őt.
Hans megállt egy pillanatra miközben gyengéd csókokkal árasztotta el a lány tarkóját és lapockáját.
-Óvatos leszek.
-Tudom. – és a férfi lassan mozogni kezdett. Chris enyhe fájdalmat érzett, de közben élvezte is. A szenvedély, amit a férfi iránt érzett elfeledtetett vele minden fájdalmat.
-Élvezd. – morogta Hans a lány fülébe.
-Igen…kérlek… - nyögte Chris mire Hans lassan feltérdelt miközben a lány is ment vele. A férfi mozogni kezdett miközben kezeit a lány testét simogatták.
Chris érezte a puha szőrt a bőrén és rájött élvezi, ami történik. Egy új érzés volt számára, ami boldoggá tette.
Hans persze tudta, hogy ennyivel ő sem fogja beérni, többet akart. A lány vérét akarta. Vágyott rá.
-Hadd ízleljelek meg Chris.
-Igen tedd meg. – és a lány lassan felállt a férfi öléből majd szembe ült vele és hagyta, hogy partnere büszkesége ismét kitöltse a testét. Ajkai falták a férfi ajkait miközben nyelvük vad csatába kezdett.
Hans mozogni kezdett miközben Chris karjai szorosan ölelték a testét.
Mindketten utat engedtek az érzelmeknek melyek vezették őket a teljes gyönyör felé, amit egyszerre értek el. Chris halk nyögések közepette élte át az orgazmus adta mámort miközben Hans a torkába harapott.
A lány felkiáltott, de tudta mi történik vele.
Hans elhúzódott tőle mire Chris pihegve a nyakába temette az arcát és megszólalt.
-Oh istenem ez…
-Élvezted?
-Igen…nagyon. – mondta a lány miközben érezte, hogy Hans a karjaiban tartva őt feláll és odamegy az ágyhoz ahol lefektette őt.
A férfi odafeküdt mellé miközben a lány a mellkasára fektette a fejét és megszólalt.
-Olyan csodálatos vagy.
-Te is Chris…szeretlek.
-Én is téged. – mondta a lány és becsukta a szemét. Az álom egyből az uralma alá vette.
21.
A szállodai szobában Hans visszavonult a saját szobájába miközben Chris és Julie egy pohár üdítővel a kezükben elfoglalták az előteret.
-Nos akkor hogy is volt ez az erőszak? – Chris részletesen elmesélt mindent hogy mi történt vele. De Hans valódi énjéről magabiztosan hallgatott.
Julie döbbenten hallgatta barátnője meséjét, ami szörnyű volt.
Már dél is elmúlt mikor Hans kilépett a szobából, aktatáskával a kezében, öltözéke kifogástalan volt. A szürke Armani öltöny rásimult a testére.
Ránézett a lányokra majd megszólalt.
-Be kell mennem a bíróságra majd az ügyészségre. Nem tudom, mikor jövök. Julie kérlek, maradj itt Chris-el ma éjjel. Nem szeretném, ha egyedül lenne.
-Hans maradj, ne menj. Mi van, ha újra megtalálnak.
-Ne aggódj, Chris vigyázok magamra. De fontos dolgom van, de ígérem, minden órában egyszer felhívlak rendben.
-Ok. Féltelek te is jól tudod.
-Tudom de meg tudom védeni magam…ismersz. – mondta halkan és kacsintott miközben arcán feltűnt az a huncut kisfiús mosoly.
-Igen ismerlek. – és átölelte a férfit, aki gyengéden megcsókolta őt majd elhagyta a lakosztályt.
Chris összefonta karjait a mellkasán és megszólalt.
-Gyere vissza hozzám épségben. – és leült Julie mellé, aki az óta már a szobaszervizzel beszélt. Mikor befejezte megszólalt.
-Rendeltem krémes sütit meg bonbonokat és egy kis teát, borsmentát.
-Köszi Julie.
-Nyugi most már minden rendben lesz. – fogta át Chris vállát.
-Tudom de akkor is…féltem.
-Ez érthető, de neked tényleg elcsavarta a fejedet ez az ügyvéd.
-El sem tudod képzelni mennyire. Szeretem őt Julie, úgy ahogy eddig még senkit és ez az érzés kölcsönös. Múltkor mikor beszélgettünk bevallotta én mentettem meg az életét.
-Ezt hogy értette.
-Hát úgy hogy már nem akart élni. De amikor találkoztunk és elmeséltem neki miért kerestem meg rájött még dolga van az életben. Amit el kell végeznie.
-Ez nagyon nemes gesztus tőle.
-Igen az meg a másik hogy eszméletlen jó szerető. Eddig csak 3 alkalommal voltunk úgy együtt de…azt nem lehet elmondani mit éreztem a karjaiban. De olyan új és csodálatos érzésekkel ajándékozott, meg amiket azelőtt nem éreztem.
-Tényleg annyira jó?
-Jobb is mint gondolnád. Figyelmes és kedves. Önmagát nem nézi csak engem és ez annyira jó érzés. Meg mikor készülődtünk arra a fogadásra az ügyvédi kamaránál mikor elraboltak ő vett mindent pedig ismersz, nem vagyok az a fajta, aki nem viszonozná a kedvességet. Lényeg ő az a típus, aki mindent megtesz az imádott nőért.
-Aww ez annyira romantikus. Most irigyellek, ugye tudod. Egy ilyen pasi kész főnyeremény. – de ekkor kopogtak. Chris állt fel és nyitotta ki az ajtót és látta, hogy megérkeztek a sütik és a tea.
Átvette majd adott egy kis borravalót a srácnak, aki mosolyogva köszönt el. Chris betolta a kocsit és Julie-val nekiestek a finom sütiknek.
Majd hogy elüssék az időt megnéztek egy romantikus filmet, ami Chris elsírta magát. Már jóval benne voltak a délutánban mikor Hans visszaérkezett.
A lányok odamentek hozzá és Chris megkérdezte.
-Na mit sikerült intézned?
-Ha minden jól megy jövő héten meglesz az új esküdt. A kamaránál is voltam és azt mondták hamarosan folytatják az ügyedet.
-Értem.
-A rendőrségen is voltam ahol elmondták, hogy a golyó, amivel ránk lőttek egy katonai távcsöves puskából lőtték ki. Állítólag erős fegyver és jól is lehet vele célozni, de valami miatt a célzó elvétette a találatot.
-Lehet engem akartak? – kérdezte a lány ijedten.
-Biztosan. Mert ha engem kiiktatnak azzal nem érnek el semmit. Kapnál másik ügyvédet.
-De én nem akarok másikat. Nekem csak te kellesz. – és átölelte a férfit mire Juliette szólalt meg.
-Kérdezhetek? Ugyan is a ma történtek után meg az, amit Chris elmesélt nekem sok kérdésem van főleg hozzád mister sztár ügyvéd. – Hans a lányra nézett majd mosolyogva megszólalt.
-Kérdezen. – a férfi leült a kanapéra mire Juliette rákezdett:
-Miért titkolózik előttünk?
-Miért titkolóznék? – kérdezte hűvös hangon.
-Mert látom, hogy van valami, amit nem akar nekünk elmondani. Az hogy ma elvitte a kartonjait a kórházból arra enged következtetni, hogy ön nem ember. – Hans felnevetett és folytatta:
-Erről szó sincsen Fraulien Steinke. Én teljesen normális ember vagyok és az, hogy kihoztam a kartonjaimat csak megakadályoztam, hogy több minden kiderüljön rólam. Sosem szerettem az orvosokat némelyikük igazi sarlatán.
-Sarlatán? Tehát ön nem bízok az orvosokban?
-Pontosan. Régen gyermekként nagyon beteges voltam és sok orvos látott, de egyikük sem tudott segíteni. Végül egy ősi kínai gyógymódokkal foglalkozó öregember gyógyított meg. Akkor megfogadtam többen nem megyek orvosokhoz.
-Értem.
-Van még kérdése?
-Igen van nem is kevés.
-Akkor hajrá. – a férfi hátradőlt a kényelmes kanapén mire Juliette rákezdett:
-Hogyan találta meg Chris-t mikor elrabolták?
-Vannak kapcsolataim felsőbb körökben nem volt nehéz kiderítenem Fred ingatlanjainak a címét.
-Aha.
-Julie figyelj az a lényeg, hogy élek és jól vagyok. – kezdte Chris és odament barátnőjéhez, aki nagy levegőt vett és kimondta:
-Nekem akkor is gyanús, de mindegy. Ha akarjátok, majd elmondjátok. – Chris ijedten nézett Hans-ra aki a fejével nemet intett.
-Hans kérlek.
-Nem Chris. Még nem ismerem eléggé, hogy tudjam, megbízhatok benne. Ismersz. – állt fel a férfi. Juliette érdeklődve nézte őket majd elköszönt.
-Nos akkor én megyek is. Csalódtam benned Chris azt hittem mi mindent meg tudunk beszélni. De tévedtem.
-Juliette várj, kérlek, én szeretném…
-Hát nem veszem észre. – és dühösen kiviharzott a lakosztályból.
Chris megpróbált utána menni, de Hans visszafogta mire a lány dühösen lerázta magáról a férfi kezét és felkapva a kistáskáját barátnője után ment, akit a liftnél kapott el.
-Lehet Hans kinyír de elmondom.
-Nem kell. Ha nem akarod…
-De akarom. De készülj fel, hogy elsőre hihetetlen lesz, de hinned kell nekem. – beszálltak a liftbe, ami levitte őket az alsó szintre.
Sietve hagyták el a szállodát és beültek egy taxiba.
Chris a város másik végébe vitette őket ahol beültek egy hangulatos kis bárba és egy ital társaságában Chris elmesélte.
Juliette döbbenten hallgatta a lány szavait miközben kérdezett.
-Szóval ő már 200 éve a földön és egy szörnyeteg.
-Dióhéjban igen, de hidd el ő jó ember. Nem bántana ártatlan embereket. Ismerem. Engem sem bántott, sőt megmentett. A másik pedig hogy szeretem, nagyon is. Akármi is ő én szeretem. Bár tudom most elárultam őt de…tudod, hogy előtted nem tudok titkolózni. – sírta el magát Chris. – Most este is mikor láttam rajtad mennyire haragszol rám bűntudatom volt. Te és a családod olyan jók voltatok hozzám erre én.
-Hé nyugi nincs semmi baj. Én kérek elnézést hogy erőszakos voltam. Csak tudod, kíváncsi vagyok.
-Igen tudom. De kérlek, ne ítéld el Hans-ot ő nagyon jó ember.
-Neked elhiszem Chris. – de ekkor egy alak jelent meg az asztaluknál. A két lány felnézett és meglátta Hans-ot. A férfi arca hideg volt és közömbös.
-Most mér elégedett mindennel Fraulien Steinke? – kérdezte hidegen.
-Igen az vagyok és elnézést hogy olyan sok rosszat gondoltam magáról Herr Geerdes. De sajnos én olyan vagyok, aki elsőre ítélkezni csak utána gondolkodik.
-Vettem észre, de megbocsátok, mert képes beismerni, hogy hibázott.
-Mindig beismerem. – húzódott arrébb a lány mire a férfi leült melléjük.
Akkor este sokáig maradtak a bárban majd Hans hazavitte Juliette-et aki most már nyugodtan és infókkal a fejében köszönt el a férfitól.
Ő és Chris visszamentek a szállodába. Mikor beléptek a lakosztályba Hans hirtelen összeesik. Karjait a mellkasához szorította miközben felnyögött:
-Hans mi a baj?
-Semmi mindjárt elmúlik. – nyögte a férfi.
-Hadd segítsek, kérlek.
-Nem ebben nem tudsz…ez egy roham, de mindjárt… - de nem maradt abba. A lány sírva figyelte, ahogy a férfi lassan változni kezd és felveszi vámpír alakját.
Chris leguggolt mellé és megérintette a férfi arcát, aki felnézett rá. Égkék szemei világítottak miközben arcát és testét belepte a puha szürkéskék szőrzet. Hans felült és megszólalt.
-Nem félsz tőlem?
-Persze hogy nem. Én kedves szörnyetegem. – és megcsókolta a férfit, aki elkapta a lányt és magával húzta a padlóra ahol elterültek és egymásnak estek.
Chris hagyta, hogy a férfi sietve szabadítsa meg őt a ruháktól majd ő is megszabadult tőle. A lány érezte a férfit, aki rendületlenül támadta őt csókjaival miközben keze felfedezte a testét.
Egy pillanatra egymásra néztek majd Hans megszólalt:
-Olyan kár hogy nem lehetsz az enyém.
-Pedig el sem tudod képzelni mennyire, kívánlak. Olyan izgató vagy így.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
