10.

Az első közös szülinap.

H.P. a következő 3 hétben sokat telefonálgatott és olvasott, hisz tudta a fia 7. szülinapja hamarosan eljön és szerette, volna, ha tökéletesen sikerül.

Végül 1 héttel a fiú szülinapja előtt megtalálta a megfelelő helyet, arra hogy rendhagyóan ünnepeljék meg.

A fiú észrevette az apján, hogy furcsán viselkedik de, hiába kérdezte mi a baj a férfi bőszen hallgatott. Ezt Axel kicsit zokon vette és arra is gondolt, hogy az apja már nem akarja őt. Ezért a nagy nap előtti estén miután jól belaktak a fiú kérdezni kezdett.

Lassan sétáltak az utcán Axel a földet nézte miközben apja kezét, fogta, majd összeszedte minden bátorságát és megszólalt.

 -Apa kérdezhetek valamit?

-Persze fiam ne kímélj. – a fiú megállt és alig halhatóan megkérdezte.

-Szeretsz még engem apa? – H.P. ledöbbent és a fiára nézett, aki könnyeivel küszködve állt a járdán, kis arca a földet nézte miközben rengeteg kérdés kavargott a fejében. – Miért nem válaszolsz? – szólalt meg ismét a fiú.

H.P. leguggolt elé és megfogta a vállát és megszólalt.

-Kicsim kérlek ezt ne gondolt. Én nagyon szeretlek…

-Akkor miért vagy ilyen? Miért titkolózol? Alig szólsz hozzám, és nem mondasz semmit. – a fiú ezt már sírva mondta ki. – Nem élném túl, ha eléveszítenélek, olyan boldog vagyok veled. – H.P. magához ölelte a fiát majd a karjaiba kapta és megszólalt:

-Axel figyelj rám. Ígérem, holnap mindent meg fogsz tudni, erre esküszöm, csak kérlek ne gondolt, azt hogy már nem szeretlek. Imádlak bármit, megteszek neked, és az hogy most így viselkedek ilyen titokzatosan érted, teszem, hisz egy remek programot találtam ki holnapra.

-Tényleg? – kérdezte Axel. H.P. egy zsebkendővel letörölte a fia könnyeit, amik véresek voltak.

-Igen így igaz. Meglátod holnap mindenre fény fog derülni. De most kérlek, ne sírj, nem szeretem látni, ha sírsz. – a fiú bólintott majd folytatta:

-Ne haragudj csak megijedtem.

-Nem haragszom fiam, megértelek teljesen.

-Köszönöm apa. – és átfogta apja nyakát, aki felemelte és a karjaiban tartva őt elmentek haza.

Otthon Axel az apja ágyában aludt el aki gyengéden tartotta őt miközben halkan dúdolt neki mire a kisfiú lassan álomba szenderült.

Másnap már kora reggel 6 órakor indultak el.

Axel izgatott volt hogy hova mennek de H.P. csak annyit mondott neki hogy Berlin-be mennek. Egész úton hogy elüssék az időt, dalokat énekeltek és mondókáztak.

De félúton meg kellett állniuk egy benzinkútnál.

Axel nyújtózott egyet mikor kiszállt a kocsiból és megszólalt:

-Mikor érünk oda apa?

-Még kb másfél óra azt már kibírod. – szólt H.P. miközben teletankolta a kocsit. A benzinkút egyik alkalmazottja lemosta a szélvédőt és megkérdezte.

-Segíthetek?

-Nem kell köszönöm. – válaszolt H.P. majd mikor a tank tele lett besétáltak fizetni ahol a fiú az egyik polcon nagyon szép játékautókat látott meg és érdeklődve nézte végig mindegyiket majd lekapott egyet és odaszaladt H.P. –hez és megszólalt.

-Apa megveszed ezt nekem?

-Persze fiam hisz ez a te napod.

-Ezt hogy érted? – kérdezte a fiú, miközben feletette a pultra a kisautót, aminek az árát beütötte a pénztáros a gépbe és megszólalt.

-Kérnek még valamit,

-Igen ásványvizük van?

-Igen ott hátul a hűtőben.

-Axel kicsim hozz 2 fél literes vizet rendben.

-Ok apa. – a fiú boldogan szaladt hátra. A hűtő ajtó nehezen akart neki engedni de sikeresen kivette a 2 üveg ásványvizet és szaladt vissza a pénztárhoz.

Mikor végeztek a fiú egyből ivott a vízből majd megszólalt.

-Ez jól esett.

-Egészségedre fiam. Na ülj be hosszú út áll még előttünk.

-Ok. – és visszaült a kocsiba.

5 perc múlva már ismét a forgalmas autópályán robogtak, ám Berlin előtt belementek egy közúti ellenőrzésbe a zöld egyenruhás rendőr leintette őket. H.P. odaállt a rendőr mellé aki megszólalt.

-Jó napot kívánok ellenőrzés. Kérem, mutassa a jogosítványát, a kocsi papírjait és a forgalmi engedélyét.

-Máris. – H.P. minden iratot odaadott, amit a rendőr elvitt a szolgálati kocsihoz és beszólt a központba:

-Apa ugye oda fogunk érni?

-Persze fiam ne félj. – és hátranyúlt és megszorította a fia kezét.

A rendőr ekkor visszament és megszólalt.

-Köszönöm a türelmét Herr Geerdes a papírok rendben vannak.

-Én köszönöm.

-És hova mennek, ha szabad tudnom.

-Berlinbe egy kedves ismerősöm meghívott engem és a fiamat a hétvégi házába.

-Értem akkor további jó utat és vezessen óvatosan. – szólt a rendőr és visszaadta a papírokat. H.P. eltette majd mentek tovább.

Fél 10-kor lépték át Berlin-be ahol H.P. magabiztosan a GPS utasítását követve elért az úti céljukhoz. H.P. leparkolt a kocsival majd mikor leállt a visszapillantóban a fiára nézett akinek arcáról csak úgy sugárzott az öröm.

Axel mikor meglátta az épületet és a felíratott ujjongani kezdett:

-Juj apa ez egy…

-Igen ez egy játszóház és azért hoztalak, ide hogy itt ünnepeljük meg a szülinapodat. Ugyan is ma vagy 7 éves.

-Ezt nem tudtam.

-De most már tudod. Ugye most már megérted miért voltam olyan titkolózó.

-Igen most már meg. Menjünk be gyorsan. – szólt a fiú boldogan.

H.P. kivette a fiát a kocsiból és bezárta a kocsit majd az iratait és a tárcáját magához véve bementek az épületbe.

A bejáratnál egy bohócnak öltözött ember fogadta őket:

-Szia kisember üdvözöllek a Berliner Játszóházban. Tessék ez a tied. – és egy vicces kalapot adott a fiúnak.

-Köszönöm. – Axel az első lépéseket még higgadtan tette meg majd elengedve apja kezét előre sietett. – Apa gyere, ezt nézd légvár. És ott egy kisautó pálya. Mindet ki akarom próbálni.

-Úgy lesz fiam de, előbb gyere, van egy meglepetésem. – és átvezette a fiát egy másik helyiségbe ahol 5 bohóc várt rá az egyikük kezében egy hatalmas torta volt rajta 7 gyertyával.

Mikor meglátták énekelni, kezdték a boldog szülinapot című dalt, majd odavitték neki a tortát. Axel kívánt egyet majd elfújta a gyertyákat.

Aznap a fiú nem mutatott hajlandóságot, arra hogy megálljon, minden játékot és dolgot ki akart próbálni.

H.P. ment vele mindenhova de a játékokhoz ő már túl öreg volt. De a bowling pályán sikerült remekelnie de hagyta, hogy a fia nyerjen hisz végül is ez az ő napja volt.

Délután 3-kor a férfi elérkezettnek látta hogy elhagyják az épületet. Axel nem szívesen ment volna de, apja kedves szavai megértették vele, hogy az idejük vészes.

A fiú szomorúan hagyta, hogy apja felvegye őt és kisétáljanak az épületből.

Amíg mentek a kocsi felé Axel ezt mondta:

-Úgy maradnék még.

-Tudom fiam de, mára ennyi még pihenned is kell. Este még vadásznunk is kell.

-Igen ez igaz de ugye majd még eljövünk ide egyszer.

-Többször is, ha szeretnéd. – szólt H.P. és betette a fiát a kocsiba.

Aznap már nem mentek vissza Hamburg-ba így H.P. egyenesen a szálloda felé vette útját ahol bejelentkezett.

A szoba, amit kaptak 2 ágyas volt, egy kis étkezővel és előtérrel. Az egyik szobából egy nagy erkély volt ahova Axel kicsit félve ugyan de kilépett. A hatalmas város lenyűgözte a fiút aki hátranézett és megszólalt.

-Apa ezt nézd. – H.P. odament mellé és kinézett:

-Nagyon jó a kilátás innen.

-Igen. Az emberek olyan kicsinek látszódnak innen fentről. Mint a hangyák.

-Jól mondod fiam. Na gyere, aludj kicsit biztos fáradt vagy.

-Igen apa az vagyok. – a fiú, ahogy lefeküdt az ágyra egyből el is aludt.

H.P. betakarta és arra gondolt mennyire jó, hogy a fia itt van vele. Igaz már jó ideje de még most is alig akarta elhinni.

Ahogy erre gondolt elfeküdt a másik ágyon, a puha párna kényelme őt is ellazította. Az egész napos futás és hosszú vezetés testileg fárasztotta le.

Így ő is elaludt de 2 óra múlva már talpon volt.