26.

A hetek gyorsan teltek, ami az iskolai év végét is jelentette. Axel örült, hogy hamarosan itt a nyári szünet és tudta, hogy remek lesz. Ismerte apját, aki biztosan elviszi őt valahova.

Az osztályfőnök teljesen meg volt elégedve a fiú teljesítményével és egy májusi napon előzetes egyeztetés után elment a fiúhoz hogy beszéljen az apjával.

H.P. persze szívesen fogadta a nőt, aki este 5 órára érkezett meg pont akkor mikor Hendrick is ott volt és épp zongora leckéket adott Axel-nek.

Frau Hercz csodálkozva lépett be a hatalmas házba miközben H.P. beinvitálta:

-Frau Hercz üdvözlöm, nálunk kérem, jöjjön be. – a nőt teljesen lenyűgözte a ház, ami olyan volt akár egy angol udvarház.

-Herr Geerdes jó napot. Köszönöm, hogy fogadott. - Mikor beljebb ment halotta a zongorajátékot és megkérdezte. – KI zongorázik?

-A fiam épp itt van nála egy zongoratanár, aki egyben a matek korrepetálást is adta neki.

-Igen már emlékszem mondta múltkor. Nos, amiért jöttem önnek nagyon fog tetszeni. – H.P. bevezette a nőt a társalgóba ahol leültek.

-Akkor asszonyom hallgatom.

-Igen nos a fia Axel nagyon szépen felzárkózott a társaihoz minden tantárgyból és az év végi bizonyítványa is kitűnő lesz.

-Ezt örömmel hallom. Örülök, hogy a fiam ilyen jól teljesít az iskolában. – mondta H.P. kellemes bariton hangján.

-Hát még én ő az egyik legjobb tanulóm az osztályban. Nagyon büszkék vagyunk rá, de a magatartása néha kicsit furcsa.

-Furcsa? – dőlt előre H.P. és titokban a nő fejébe nézett.

-Igen nos a hangulat változásai néha eléggé agresszívan nyilvánulnak meg és nem fél a nagyobbaktól sem.

-Nos én nem vettem észre hogy Axel magatartásával gondok lennének de tudja ő egy kicsit hiperaktív gyerek és igényli a mozgást. Lehet, hogy ez miatt olyan amilyen, de higgye el ez csak kis ideig fog tartani.

-Én ezt elhiszem Herr Geerdes de szeretném, ha egy viselkedés pszichológus is megnézné. – H.P. ledöbbent és megszólalt.

-Nos ezt kérem hadd döntsem el én Frau Hercz de szerintem a fiamnak nincs erre szüksége. Ismerem és tudom, hogy ok nélkül nem csinálna rosszat.

-Értem nos igen ezt önnek kell eldöntenie én csak egy javaslatot tettem. – de ekkor meghallják Axel hangját:

-Emilia néni.

-Axel szia. –a fiú a nő nyakába ugrott.

Hendrick is belépett megszólalt:

-Herr Geerdes mára végeztünk a zongoraórával.

-Köszönöm Herr Stedler jöjjön, bemutatom a fiam osztály főnökének. Frau Hercz ő itt Hendrick Stedler zongorára oktatja a fiamat meg matekra.

-Jó napot Emilia Hercz vagyok, és csak gratulálni szeretnék, hogy ilyen jól megtanította Axel-nek a matekot. Nagyon szépen felzárkózott a többiekhez.

-Ezt örömmel hallom. – akkor este a nő sokáig maradt. De sok mindenről beszélgettek, amik fontos dolgok is voltak.

Miután elment Hendrick is úgy látta jónak, ha hazamegy.

H.P. boldog volt, hogy a fia remekül teljesít az iskolában, és hogy meg vannak vele elégedve.

1 hét múlva H.P. miután beadta a fiát az iskolába és elhaladt a hirdető fal előtt meglátott egy kiírást, ami egy remek ötlettel párosult tudta a fia imádni fogja.

 Mikor haza ért az interneten kezdett keresgélni és telefonálgatni végül meg találta a megfelelő helyet ahol Axel tökéletesen kikapcsolódhat.

Délután mikor érte ment a fiú boldogan ugrott a nyakába:
-Szia Apa! – ölelte át a fiú. – Képzeld el, kaptam egy 5-öst matekból. – újságolta Axel.
-Nagyon ügyes vagy. – mondta H.P. és megsimogatta a fiú fejét. – Büszke vagyok rád nagyon.

-Köszi apa. – miután beültek a kocsiba és hazamentek H.P. leültette a fiát a társalgóban majd elkezdte:

-Figyelj csak Axel. Mit szólnál hozzá, ha idén elmennél egy táborba.

-Táborba?

-Igen egy hétig lennél ott. Találtam neked egy nagyon szuper tábort nyári szünetben. 6 napos, vasárnap mész és pénteken jössz. A Boden-i tó-nál egy jó kis úszótábor, ahol fejlesztheted a tudásodat. Mit szólsz hozzá?
-De akkor távol leszek tőled.
-Ez igaz, de ott hasonló korodbeli gyerekekkel találkozhatsz.
-És mi lesz velem este? Ha szomjas leszek. – kérdezte a kisfiú kétségbeesetten.
-Ügyes nagyfiú vagy, tudom, hogy kordában tudod tartani. És már ismered, magad annyira hogy tudd mit szabad és mit nem.
-Rendben van, ha te így szeretnéd, legyen. Köszi, apa nagyon szeretlek. – bújt az apjához a fiú, aki szorosan tartotta.
-Én is szeretlek fiam és meglátod, hogy sok barátot fogsz találni. – mondta és rámosolygott a fiúra. Axel-nek felcsillant a szeme és nagyon boldog volt.

3 héttel később eljött Axel évzáró ünnepsége.

H.P. akárcsak a többi szülő büszkén és kiöltözve figyelték gyermekeiket, ahogy lassan a tanár kihívja őket magához és átadja az év végi bizonyítványt és egy emléklapot. Hamarosan meghallotta:
-Axel Geerdes-nek kitűnő tanulmányi eredményéért, példamutató magatartásáért és szorgalmáért átadom az Osztály legjobb tanulója oklevelet és egy könyvet. Gratulálok Axel ügyes voltál. – H.P. nagyon büszke volt a kisfiúra, aki büszkén vette át az elismerő könyvet. Ám mielőtt befejeződött volna a dolog a tanár még ezt mondta:

-Mielőtt elbúcsúzunk, még szeretném kihívni Axel apukáját Herr Hans Peter Geerdes-t akinek nagyon sokat köszönhet az osztály hisz sok programban nyújtott segítséget. Ezért ezt az emléklapot szeretnénk neki átadni az osztály és a tanár nénik nevében. – H.P. oda ment az tanárhoz, aki egy nagy lapot adott át neki. – Még egyszer köszönjük azt a sok segítséget, amit nyújtott egész évben.

-Örülök hogy segíthettem a tőlem telhető módon és ígérem a jövőben is szívesen segítek ha tudok. – mondta a tanárnak és persze a szülőknek, akik tapsoltak.

Mikor ez véget ért a gyerekek és a szülők mentek a tanárhoz, hogy ajándékokat és virágot adjanak nekik.

Axel egy nagy dobozt nyújtott át mellé egy nagy csokor virágot és ezt mondta:

-Köszönöm ezt az évet Emilia néni.

-Én is köszönöm Axel. – és egy puszit adott a kisfiúnak.

Miután a bizonyítványosztás és a formaságok is lementek H.P. elvitte a kisfiút a Mc Donald’s-ba, ahol azt választhatott, amit akart.

Aznap még Hendrick is elment hozzájuk. Axel meglepődött mikor meglátta a férfit, aki egy kis ajándékcsomaggal várta őket a házuk előtt.

-Hendrick. – mondta Axel és a férfihez ment. – Nézd mit kaptam és képzeld apa is kapott egy oklevelet és ajándékot is. – a fiú izgatottan mesélte miket élt át az évzárón. Hendrick végig helyeselt és mikor bementek a házba ő vette át a szót.

-Nos Axel örülök neki hogy ilyen sikeresen zártad ezt az évet és szeretném ha ezt elfogadnád tőlem. Csekély ajándék, de gondolom, jól el leszel vele. – a fiú izgatottan nézett bele a szatyorba és egy kis gyermek laptop-ot vett ki.

-Huu Hendrick ez nagyon jó. Nagyon tetszik köszönöm. – és ismét átölelte a férfit, aki folytatta:

-Képesség fejlesztő feladatok vannak benne, amik segítenek neked koncentrálni és gondolkodni.

-Nagyon tetszik. Kipróbálhatom? Apa kérlek.

-Rendben de előbb öltözz át rendben. – a fiú felsietett a szobájába, és amíg öltözött H.P. üzembe helyezte a laptop-ot majd megszólalt.

-Köszönöm Hendrick. A fiam nagyon örül neki.

-Én is örülök, hogy tetszik neki. Sajnos gondban voltam mit vegyek neki, de mikor ezt megláttam nem tudtam ott hagyni.

-Ez egy praktikus ajándék. És ahogy olvasom hasznos is.

-Igen a boltban azt mondták, hogy az iskolás gyermekek részére találták ki. – Axel ekkor visszaért és megszólalt:

-Akkor játszhatok vele?

-Persze fiam, de menj a szobádba rendben. Hendrick-el szeretnék négy szemközt beszélni.

-Ok apa. Még egyszer köszönöm Hendrick nagyon tetszik. – és egy nagy ölelés után felszaladt a szobájába.

H.P. felállt és sóhajtott majd megszólalt.

-És hogy érzed magad Hendrick?

-Jól H.P. köszönöm.

-Most már rendben vagy valamennyire. Vagy a szakítás még mindig megvisel? – H.P. a férfira nézett, aki összehúzta magát a fotelben és megszólalt.

-Valamivel jobb, de nem az igazi. De túl vagyok, rajta azt hiszem.

-Én nem úgy látom Hendrick. – lépett hozzá H.P. és leguggolt elé miközben óvatosan megsimogatta az arcát és folytatta. – Kérlek, ne emésszed magad miatta. Tudom nehéz de…

-Köszönöm hogy segíteni próbálsz de majd megoldom. – és megfogta H.P. kezét aki a szemeibe nézett és lehatározta megteszi.

Akarta Hendrick-et nagyon is. Azelőtt sosem érezte ennyire a szükségét annak, hogy áthozzon egy halandót a vámpírok oldalára.

Igen H.P. gyermeket akart nem, mint Axel, hanem egy utódot, aki a fiával lesz, ha vele bármi történik. Bár ennek kicsi volt az esélye tudta régóta él már és most már bármi megtörténhet.

Akkor este mikor a fiával vadásztak Axel érezte, hogy apja lelkét nyomja valamit, bár félt rákérdezni, de tudni akarta mi bántja az édesapját.

Miután a kikötőben jól belaktak visszamentek a belvárosba ahol Axel az apja elé állt és megkérdezte.

-Apa mi a baj? Olyan gondterhelt vagy. – H.P. a fiára nézett majd felkapta és sétáltak tovább. – Apa miért nem válaszolsz?

-Bocs fiam csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá.

-De mihez?

-Meg ha el is mondom neked nem biztos hogy tetszeni fog bár az illetőt mindketten szeretjük és ismerjük is de téged féltelek fiam.

-De mitől apa? És mi ez az egész én nem értem.

-Tudod meséltem már neked, hogy egy halandót hogyan változtatunk át ugye.

-Igen.

-Úgy érzem itt az ideje, hogy valaki csatlakozzon hozzánk. – Axel csodálkozva nézte apját majd lemászott a karjaiból és megszólalt:

-De hát miért akarod?

-Mert féltelek kisfiam és nem tudok mindig melletted, lenni, de ha valaki csatlakozna hozzánk, akkor nyugodtabb lennék, hogy van valaki, aki vigyáz rád, ha én nem vagyok melletted.

-A múltkori esett miatt akarod ugye? Mikor Max elrabolt.

-Igen az miatt is meg hogy neked jó legyen fiam. De ha te nem akarod, akkor hagyom az egészet és maradunk kettesben. – Axel nem szólt csak átfogta az apja a derekát és megszólalt:

-De te szeretnéd mindennél jobban ugye apa? – H.P. leguggolt a fiához és kimondta.

-Igen nagyon szeretném.

-Akkor tedd meg, de tudni szeretném ki az, akit kinéztél.

-Az legyen, egyelőre titok rendben még csak tervben van, de ígérem, amint az illető rábólint, bemutatom neked.

-Ok apa bízom benned. – H.P. megkönnyebbülten ölelte át ismét a fiát és tudta örülni fog neki hisz ismerte és szerette az illetőt.