3.

Így mikor a próbák véget értek megkérte Rick-et hogy segítsen neki ám a férfi elnézést kérve visszautasította a felkérést.

-Bocs H.P. tudod szívesen segítek de Keira betegeskedik és szeretnék mellette lenni. Így is a holnapi próbán nem leszek.

-Ok Rick semmi baj. Mi a baja a lányodnak?

-Elkapott valami vírust az oviban. Biztos valamelyik szülő betegen vitte a gyerekét. Ideges is vagyok, miatta elhiheted.

-Elhiszem Rick. Adj egy puszit neki a nevemben és üzenem, hogy gyógyuljon meg.

-Átadom és bocs.

-Semmi baj. – Rick elsietett.

H.P. irigyelte társát, aki boldog házasságban élt, felesége Nikk csodálatos nő volt és a kislánya Keira egy igazi kis tündér. Minden rendben volt náluk.

De őt eddig elkerülte a család bár kétszer volt nős, de a családalapítás mindig valahogy kimaradt.

De remélte egyszer neki is sikerülni fog és megismerheti az apaság érzését.

Miközben ment hátra az öltözőhöz Andrew csapódott mellé és halkan megszólította:

-H.P. – a férfi ránézett és megszólalt.

-Szia mondjad.

-Bocs de fültanúja voltam az előbbi beszélgetésnek és én szívesen segítek neked ha szeretnéd.

-Kösz Andrew, de biztos neked is…

-Nem nincsen semmi dolgom és örömmel segítek. – H.P. felhúzta a vastag kabátját majd miközben összecipzárazta megszólalt.

-Ok köszi elfogadom a segítséget mert érzem hogy ez nekem még túl magas. – a fiú arcán feltűnt egy halvány mosoly és folytatta.

-Rendben gyere, a kocsim itt van a parkolóban. – 15 perc múlva már H.P. belvárosi lakásában voltak, ami egy 3 szintes ház tetőterében volt.

Andrew teljesen lenyűgözte a lakás és a berendezés, ami modern volt és elegáns. Lassan lépett oda a hatalmas üveg ablakhoz, ami tökéletes kilátást nyújtottak a folyóra és a városra. Nagyon tetszett neki és ezt meg is jegyezte:

-Szép a kilátás innen.

-Igen az, néha idejövök, ha egyedül akarok lenni. Erről a lakásomról szinte senki nem tud csak Rick és Simon. – mondta H.P. miközben odalépett hozzá kezében 2 üveg sörrel. Az egyiket odanyújtotta Andrew-nak aki elutasította:

-Köszönöm de én nem iszok.

-Bocs nem tudtam. Akkor van dobozos kólám.

-Az tökéletes köszönöm.

-Mindjárt hozom, addig ülj le, érezd magad otthon. – a fiú levette a kabátját majd leült a puha bársony fotelra.

H.P. hamarosan megjelent mellette és átnyújtotta a kólát majd leült mellé. – Még egyszer köszönöm, hogy segítesz Andrew.

-Szívesen H.P.  Látom rajtad, hogy már túl szeretnél lenni az egészen. – a férfi ránézett és bólintott:

-A szívembe látsz kölyök, nagyot gondoltam mikor igent mondtam erre a felkérésre, de ismerem magam, ha nemet mondtam volna, most azt bánnám. De a lényeg hogy ha ez véget ér és lemegy az egész kijelenthetem hogy már az operában is megfordultam.

-Tényleg te mennyire szereted operát? Szoktál előadásokra járni?

-Igen szoktam kettő album és kettő turné közt. Mindig megpróbálok időt szakítani rá. Lehet, senki nem nézi ki belőlem, de szeretek operába járni. A társam Rick egyenesen odavan érte. Múltkor előállt egy örült ötlettel hogy ír egy operát, 2 felvonásosat. Én persze megmondtam neki hogy az nehéz. Erre ő leintett és azt válaszolta egyszerűbb, mint gondolnám. Szerintem az óta is dolgozik rajta.

-Ez nagyon érdekes. De kicsit elcsodálkoztam mikor megláttalak az operában. Nem gondoltam volna, hogy ott is látni foglak.

-A rajongók vagy?

-Hát nem igazán rajongó, de szeretem a zenét, amit, készítettek. Emlékszem mikor kiadtátok az „Am Fenster” című dalotokat nagyon megörültem, hogy a hegedű szólót választottátok. Még el is játszottam miután halottam. Csodálatos.

-El tudnád most is játszani?

-Persze. – vágta rá Andrew és feltette az asztalra a hegedűtokot és kivette belőle a hangszert. Az álla alá helyezte majd a vonóval végigment a húrokon. A hegedű csodálatos hangjai betöltötték a hatalmas lakást.

H.P. hátra dőlve élvezte a hangokat majd felállt és Andrew csodálkozó tekintete társaságában odament a gitárjához, ami az egyik sarokban helyezkedett el. Felkapta majd a vállára véve játszani kezdett rajta.

Andrew nem hagyta abba a játékot, hanem folytatta ám H.P. dallamát felvéve játszott tovább. Nem szóltak csak játszottak és a végén egy csodálatos dalt hoztak ki belőle.

Mikor befejezték visszaültek a kanapéra ahol H.P. mosolyogva megszólalt.

-Fantasztikusan tudsz játszani Andrew.

-Köszi. De a te gitárjátékod is remek. Mióta játszol rajta?

-Huh nos régóta. Mindig is oda voltam a rock zenéért. Ennek hatására kezdtem el gitározni, de valahogy a techno zenénél kötöttem ki.

-Ha jól tudom volt egy másik együttesed is?

-Igen a Celebrate the Nunn de ott szinti pop és new wave zenét játszottunk. Egy teljesen más irányzatot.

-Érdekes. Sajnos én fiatal vagyok, hogy emlékezzek arra az időszakra, de a bátyám biztos tudna mesélni róla de ő ott van Olaszországban.

-Melyik városból jöttél?

-Velencéből.

-Áhh a vizek városa. Emlékszem nagyon szép város és a Szent Márk tér egyszerűen páratlan. – mondta H.P. boldog hangon.

-Igen az és a karnevál fergeteges.

-Igen egyszer sikerült ott lennem és mit ne mondjak, ti aztán tudtok mulatni. – elnevették magukat majd Andrew az órájára nézett és megszólalt.

-Késő van ideje mennem. – mondta miközben felállt és eltette a hegedűjét.

-Rendben Andrew, és köszi, még egyszer a segítséget. Erre szükségem volt. – mondta H.P. miközben elkísérte a srácot az ajtóig ahol a fiú forrón átölelte és egy apró puszit adott az arcára amit H.P. meg is jegyzett:

-Ezt miért kaptam? – a fiú érezte, hogy elpirul majd zavarodottan megszólalt:

-Bocsánat elnézést H.P. csak tudod, én más vagyok.

-Más vagy? Ezt hogy érted?

-Hát izé mindegy nem érdekes. – H.P. megfogta a fiú vállát és folytatta:

-Na gyerünk bökjed ki. Tetszek neked ugye? – Andrew csak bólintott és elmondta:

-Meleg vagyok H.P. de nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy közelebb akarok kerülni hozzád. Semmi ilyen szándékom nincsen, csak tudod…

-Értem rendben semmi baj. Nagyon bátor voltál, hogy ezt elmondtad.

-De kérlek, a társulatnál ne mond el senkinek. Jó ez az állás szeretem, de ha megtudják, hogy meleg vagyok, kidobnak.

-Nyugi tőlem senki nem fog megtudni semmit. – H.P. bátorítás ként átölelte a fiút, aki a szemeibe nézett és megkérdezte:

-Volt már ilyen? Hogy egy hozzám hasonló férfi közeledni kezdett feléd?

-Igen volt nem is egyszer, de ők idősebbek voltak és nemet mondtam nekik. Én nem az a fajta férfi vagyok. De szeretem a kihívásokat és az új dolgokat.

-Értem nos akkor talán ez miatt nem fogsz engem kivágni az ajtón. – szólt a fiú és lassan közeledni kezdett H.P. felé majd gyengéden megcsókolta az ajkait mire a férfi megérintette a vállát majd gyengéden eltolva magától a srácot megszólalt.

-Inkább menj, mielőtt messzebbre megyünk.

-Ok és köszönöm.

-Én köszönöm Andrew. Jó éjt. - a fiú felajzottan ment le a lépcsőn miközben H.P. becsukta utána az ajtót.

A férfi megnyalta az ajkait majd bement a fürdőszobába, vett egy forró zuhanyt és ment is lefeküdni tudta holnap ismét egy nehéz nap vár rá az operában.