7.

Hangokra ébredtem fel, kinyitottam a szemet és egy ágyon voltam de tőlem jobbra erős rácsok voltak.

Nehezen felültem és mikor sikerült kicsit magamhoz térnem, körbenéztem. A cellában még három ember volt de ők akárcsak én nincstelenek voltak. Ruházatuk egyből elárulta őket.

A fejemhez kaptam mire az egyikük megszólalt:

-Jól érzed magad? – ránéztem és olyan 50 körüli nő lehetett. Odabicegett hozzám és megnézett. – Jól helyben hagytak kislány.

-Mire céloz? – kérdeztem érdeklődve.

-A szemed alatt igen csak nagy folt van és az arcodat is lila folt, díszíti. – odanyúltam és éreztem, hogy fáj.

-Mióta vagyok itt?

-Olyan 1 órája körülbelül. Kettő marcona rendőr hozott be és lefektettek ide.

-Ki kell jutnom innen, valaki meg fog halni, ha nem jutok ki. – mondtam izgatottan és megpróbáltam felállni de, megszédültem és visszazuhantam az ágyra. Éreztem, ahogy az oldalam elkezd fájni és a hátam is.

De nem érdekelt a fájdalom bár az arcomra rá volt írva, hogy fájdalmaim vannak felálltam és elmentem a rácshoz.

-Valaki!! Hallanak engem?! – kiáltottam. – Ki kell jutnom innen!! – kiáltottam hangosabban mire egy szürke ruhás őrt jelent meg és a botjával a rácsra csapott.

-Hallgass el rohadt nincstelen. Neked itt egy szavad nem lehet. – ordított rám.

-Magas rangú barátaim vannak, jogom van, hogy beszéljek velük!!

-Neked itt nincs jogod semmihez szóval pofa be. – és ismét rácsapott a rácsra.

Hátra léptem majd idegesen fel-alá kezdtem járkálni, és azon imádkoztam, hogy H.P. eljöjjön értem. Bár kicsi volt rá az esély hisz neki sok a dolga. De ha egy kicsit is kedvel, ide jön és kivisz.

Akik ott voltak megpróbáltak megnyugtatni de kevés sikerrel.

Nem tudom mennyi idő, telhetett el mikor egy ismerős hangot hallok meg:

-Eresszen maga agyalágyúlt látnom, kell őt.

-De uram oda nem mehet be. – halottam az őr hangját.

Odamentem a rácshoz és megláttam H.P.-t ahogy idegesen közeledik a cellámhoz. Mikor meglátott odajött és a rácson át megfogta a kezemet és megszólalt:

-Marion, istenem mit tettek veled. – láttam, hogy az arcomat nézi.

-Kicsit helyben hagytak de, ez van, kérlek, ne menj el a mai interjúra. Hagyd, ki vagy hazudj valamit, de ne menj el, kérlek.

-Rendben úgy lesz. Megígérem de, neked ki kell jutnod innen.

-De hogyan?

-Már dolgozok rajta, de nem megy olyan könnyen a városi rendőrkapitány, nehezen akar engedni nekem. De az ügyvédem már tárgyal vele. Ki fogsz jutni. – és megszorította a kezemet mire én, folytattam.

-Ki ez a Nichola tulajdonképpen? Mert ha így tud parancsolni a rendőröknek…

-Ő a városi rendőrkapitány lánya. – ledöbbentem. – Annak idején 4 éve elkövettem egy hibát, amit az óta is bánok. Alkut kötöttem a rendőrkapitánnyal, ha elfelejtik az ügyemet 5 éven belül elveszem a lányát. – hirtelen nem tudtam mit szólni, lesújtott mind az, amit H.P. elmondott. – Reméltem hogy találok rá megoldást, mert nem akarom Nichola-t elvenni. Egy kétszínű álnok kígyó, aki ott tesz keresztbe, ahol tud, és mindenkibe belerúg, aki nem tetszik neki. Az apja persze támogatja minden örült tervét, elkényezteti. – láttam, hogy bekönnyesedik a szeme, miközben folytatja. – Sosem éreztem jól magam mellette, de muszáj volt megjátszanom magam. – a rácsokon keresztül megfogtam az arcát és megszólaltam:

-Sajnállak és szeretnék segíteni de, így nem megy. Én nem ismerem Nichola-t annyira de, le lehet róla olvasni, hogy ő akar mindent és mindenkit. – egymás szemébe néztünk mikor egy öltönyös 50 év körüli férfi lépett oda:

-H.P. baj van.

-Mi az Stefan?

-Nem lesz egy könnyű Marion-t kihozni innen. Nichola lopással vádolja.

-Milyen lopással? – kérdezte H.P.

-Hogy ellopott egy nagyon drága gyémánt nyakéket a szobájából. A rendőrök átkutatták a házadnál a nyári lakot, és ott megtalálták a láncot Marion ruhái alatt volt a fiókban egy újságba rejtve.

-Ez hazugság én nem jártam Nichola szobájában! Nem loptam el semmit! Alávaló rágalom. H.P. kérlek segíts ha rám bizonyítják visznek a vesztő helyre. Nem akarok meghalni. – mondtam zokogva.

-Nem fogsz, ígérem. Bebizonyítom, hogy nem te voltál és tudom is, hogy hogyan. Tarts ki Marion, kihozlak. Ma estére már szabad leszel. – és a rácson keresztül megcsókolt majd elviharzott az ügyvédjével.

Háttal neki támaszkodtam a rácsnak mire a nő megszólalt.

-Jó képű férfi az egy biztos.

-Igen az és szeretem de, félek, ha meghalok, sosem fogja megtudni.

-Nagyon eltökélt volt veled kapcsolatban és biztos, hogy kivisz. Nyugi kislány nincs minden veszve.                      

-Legyen igaza. – mondtam sóhajtva és visszaültem az ágyra.

Órák telhettek el mikor hallom, hogy valaki közeledik. Felálltam és a rácshoz mentem de csak H.P. ügyvédjét Stefan-t vettem észre két őr társaságában.

Hátrább léptem mire az egyik őr kinyitotta az ajtót és odajött hozzám:

-Tedd hátra a kezed.

-Mi történik? – kérdeztem ijedten miközben megbilincseltek.

-A bíróság már vár téged kis nincstelen. - Mondta az őr és elkezdett lökdösni mire Stefan megszólalt.

-Nyugodjon meg Marion minden rendben lesz. H.P. megtette a szükséges lépéseket.

-De miért visznek bíróság elé? Ártatlan vagyok.

-Én elhiszem, hogy maga nem lopott el semmit de ez az eljárás. – az utcán beültettek egy fekete furgonba, ami elvitt egyenesen a városi bíróság épületéhez.

A tárgyaló teremben leültettek egy asztal mögé mellettem Stefan foglalt helyet.

-Kérem álljanak fel a „Marion” kontra „Schelzinger” ügyben a méltóságos Heinrich bíró elnököl. – a teremben mindenki felállt mire egy dagi fekete ruhás idős férfi lépett be és ment egyenesen a bírói székhez ahol leült.

Mi is leültünk majd elkezdődött a tárgyalás.

Nichola ügyvédje nagyon meggyőző volt de H.P. ügyvédje sem hagyta ennyibe a dolgot. Ő is rengeteg érvet, és persze azt hogy megmentettem H.P. életét azt is felhozta, amit a bíró döbbenten fogadott.

Már jó egy órája ment a tárgyalás mikor a terem ajtaja kinyílik, hátra néztem és H.P. láttam meg amint egy videó kazettával a kezében, megy végig a termen mögötte Jens ment és egy állványt tolt maga előtt, amin egy tv és egy videó lejátszó is volt. A bíró mérgesen felállt és megszólalt.

-Ne zavarják meg a tárgyalást.

-Elnézést bíró úr de közvetlen bizonyítékom van, arra hogy nem Marion lopta el azt a láncot.

-Sajnálom de, az új bizonyítékokat már nem lehet bemutatni.

-Azért nézzék meg. – és segítette Jens-nek beállítani az állványt, majd betette a kazettát a lejátszóba.

A képet magukért beszéltek. Nichola volt látható, rajta ahogy a saját szobájában előveszi a nyakláncot majd kisiet vele, a következő kép pedig az volt ahogy elrejti azt a ruháim közt.

A teremben mindenki egy emberként hökkent meg majd mikor H.P. megállította a videót és megszólalt.

-Ezt a felvételt a házamban felszerelt kamera rendszer rögzítette, amit azért szereltettem be, hogy minden helyiséget megfigyelés alatt tudjak tartani. Amint láthatták nem Marion a tettes, hanem az, aki meggyanúsította őt Nichola Schelzinger.

A bíró hátradőlt a székében majd visszavonulót fújt.

-Kérem az ügyfelek ügyvédeit, jöjjenek velem az irodába. A tárgyalást 40 perc múlva folytatjuk. – és felállt.

Mikor elhagyta a termet H.P. odajött hozzám és átölelt. Szerettem volna én is átölelni őt de nem tudtam a kezeim még mindig bilincsben voltak.

-Annyira félek. – suttogtam a mellkasába.

-Nem kell Marion ez a felvétel, bizonyítja hogy ártatlan vagy.

-És ha nem fogadják el? – néztem rá könnyes szemekkel.

-El fogják, nyugodj meg. – és gyengéden megcsókolt, nem törődve a teremben lévő emberekkel. Mikor elhúzódott tőlem kimondtam, mielőtt elkésnék vele.

-Mondanom kell valamit.

-Hallgatlak.

-Lehet nem sokára késő lesz és tudd, hogy mikor először láttalak, megtetszettél. Miután kezdtelek jobban megismerni téged, rájöttem, hogy szeretlek. Teljes szívemből vágyom rád mindennél jobban. Az elmúlt éjszaka csodálatos volt, sosem aludtam még olyan jót, mint a te karjaiban. Mert éreztem, hogy biztonságban vagyok. Szeretlek H.P. – és kimondtam, amit ő mosolyogva fogadott.

Éreztem, hogy nagy kő esik le a szívemről és a vállaimról most, hogy fennhangon is kimondtam. Bár izgultam és remegtem is kicsit nem érdekelt.

Éreztem, ahogy ismét átölel és megcsókolt. Tudtam, miért teszi, és hogy megértette a szavaimat. Amit ezzel a csókkal koronázott meg.

Boldog voltam és szerelmes, nagyon szerelmes.

De ekkor halljuk, hogy kinyílik a bíró irodájának ajtaja, amin kilépett ő és a két ügyvéd.

H.P. a mögöttem lévő sorhoz lépett és leült. Én is visszaültem és figyeltem az ügyvédet, aki mosolyogva jött oda hozzám.

A bíró megköszörülte a torkát és megszólalt.

-A Hamburgi Városi Bíróság ezennel ítéletet hirdet a „Marion” kontra „Schelzinger” ügyben. A vádlottat egy bizonyos Marion-t ezen, vádak alól felmentettük. Lopás, magán laksértés, ember elleni erőszak. A vádlott szabadon távozhat. – elmosolyodtam és éreztem, hogy nagyon boldog vagyok. A bíró azonban folytatta. – Továbbá a vádló Nichola Schelzinger-t hamis vádemelés gyanújában bűnösnek találtunk és ezért 15 óra közmunkára és egy millió euró kifizetésére kérjük fel, amit a vádlottnak Marion-nak kell kifizetnie 2 héten belül. Az ítélet jogerős fellebbezni nem lehet ellene. – felugrottam a székről és éljenezni kezdtem. Az egyik őr leszedte rólam a bilincset majd odarohantam H.P. hez és átöleltem miközben ő felemelt a földről és megforgatott.

-Sikerült H.P.

-Igen Marion sikerült én mondtam, mint megteszek.

-Igen H.P. tudom és köszönöm, és amit az előbb mondtam…

-Tudom szeretsz és mondjak valamit?

-Mondjál.

-Én is szeretlek, mert fantasztikus lány vagy kedves és közvetlen. – most én voltam az, aki megcsókolta őt. De ezúttal bátor voltam és egy mély bensőséges csókkal illetem meg őt. Letett a földre és elhúzódott tőlem mire az ügyvédje lépett oda:

-H.P. tessék itt az ítélet másolata. Vidd el Ncihola-nak.

-Úgy is lesz Stefan és köszönöm, hogy segítettél nélküled nem sikerült volna. Veszett jó ügyvéd vagy. Tudod, mit menj el szabira, ha jól tudom sok napod, van, amit nem vettél ki. A feleséged is, biztos örülne egy kis nyaralásnak a srácaidról nem is beszélve.

-Igen ez igaz H.P. és kösz. – H.P. eltette a papírt majd megfogva a kezemet kivezetett az épületből, ami előtt beültünk a kocsijába és mentünk vissza a rendőrkapitányságra.