8.

Mikor odaértünk magabiztosan léptünk be az épületbe és egyenesen a kapitány irodájába mentünk ahol megtaláltuk Nichola-t is, aki épp pezsgőt ivott és az apja asztalán ült.

Mikor beléptünk a korty, ami a szájában volt megakadt a torkán és köhögve próbált meg szóhoz jutni.

H.P. odalépett hozzá és megszólalt.

-Hiába való volt minden Nichola. Marion-t ártatlannak mondták ki.

-Hogy mi? De hát meglopott egy nagyon…

-Fogd be Nichola. Tessék ezt olvasd el. – a nő átvette a papírt és elolvasta majd idegesen, levágta az asztalra és hisztérikusan megszólalt.

-Hogy még én vagyok megvádolva, mit képzelnek ezek a…

-Na de kérem Herr Baxxter mit, jelentsen ez az egész? – kérdezte az idős öreg úr, aki szintén elolvasta a papírt, majd visszaadta.

H.P. részletesen elmesélt mindent, a férfi arcára lassan ült ki a harag miközben a lányára nézett, aki eközben idegesen járkált fel-alá.

-Igaz ez lányom? – kérdezte a lányától.

-Apa nézd én csak…

-Hamisan megvádoltál valakit csak, azért mert a féltékenység beszélt belőled? Hogy tehetted ezt?

-Én csak azt néztem, hogy mi a jó nekem.

-Miért csak magadat nézed Nichola?! Vannak mások is rajtad kívül. Lehet, hogy ez a lány itt nincstelen de több emberség szorult belé ás bátorság, mint amennyi benned van. Szégyent hoztál rám és családunkra. – a férfi benyúlt az egyik fiókba és egy több lapos iratot vette elő, és kettétépte majd megszólalt.

- Ezennel Herr Baxxter felmentem a múltban tett ígérete alól hogy el kell vennie a lányomat.

-Apa ezt nem teheted? Hisz elütött egy nőt miközben részegen vezetett.

-Igen tudom de, az ügy már elavult így nem lehet ismét elővenni. Elfelejtettük és hamarosan az erre vonatkozó iratokat is megsemmisítem. – odament az egyik szekrényhez és kinyitott egy fiókot. Kivett belőle egy vastag mappát majd az iratmegsemmisítőbe tette, ami összedarabolta a papírokat.

-Ne apa!

-Te hallgass lányom. Jobb, ha megembereled magad. Mert ennek még következményei lesznek. - hogy utána mi történt nem tudom, mert én és H.P. boldogan hagytuk el a helyiséget.

Mikor ismét a kocsiban voltunk ő megszólalt:

-Na az interjút már tuti hogy lekéstem.

-Miért mikor lenne?

-7 órakor de már elmúlt 5 perccel.

-Akkor igen de tudod, mit menjünk, oda nézzük, meg hátha megtaláljuk a merénylőt.

-Jó ötlet. – és beindította a kocsit.

Nemsokára odaértünk a szállodához és mikor megláttam a bejáratot felismertem a szobrot. Ugyan azt láttam a látomásban is.

Vártunk kicsit majd megszólaltam:

-Kiszállok és odamegyek háta el, tudom kapni. – H.P. megfogta a karomat és megpróbált lebeszélni róla:

-Ne Marion.

-Muszály mert csak így tudjuk meg ki az, aki meg akar ölni. – mondtam határozottan. – Ha bármit teszek, vagy csinálok, és úgy látod, eltávolodok, kövess engem a kocsival. Bármi történik érted?!

-Rendben Marion de vigyázz magadra. - H.P. odahajolt hozzám és megcsókolt majd utamra engedett.

Kiszálltam és átsiettem a másik oldalra, és várni kezdtem. Már jó 20 perc is eltelt mikor egy fekete régi típusú autó parkol le mellettem. Elmentem mellette és láttam, hogy egy 35 év körüli férfi feltesz egy kapucnit miközben egy fegyvert is, megláttam az ölében.

Tudtam ő az, akit kerestünk, ő a merénylő.

Tudtam, ha nem lépek időben itt vér fog folyni ezért bekopogtam az ablakon mire ő eldugta a fegyvert és letekerte az ablakot.

-Mit akarsz? - Kérdezte idegesen.

-Hello bocs csak arra gondoltam, hogy segíthetne nekem. – bevágtam a legcsábosabb mosolyomat miközben hátra vetettem a hajamat. A férfi egy kaján vigyorral nyugtázta tettemet, majd kinyitotta az ajtót:

-Pattanj be kislány.

-Köszönöm. – és beültem. Tudtam H.P. ezt látja és most biztos tajtékozik de voltam annyira bátor hogy kockára tettem az életemet.

Kicsit feszült voltam de megpróbáltam leplezni miközben megszólaltam:

-És mit terveztél ma estére? – kérdeztem miközben a visszapillantóba, néztem és megláttam H.P. kocsiját.

-Nos azt nem kötöm az orrodra de, rájöttem, hogy most az egyszer a kötelességemet fogom háttérbe helyezni. – és leállította a kocsit egy félhomályos parkolóházban.

Rám nézett majd mikor elkezdte felén nyújtani a kezét megszólaltam:

-Nézd talán előbb megismerkedhetnénk hisz mégis csak idegenek vagyunk. – de válaszolni már nem volt ideje, mert az ajtó kinyílt és H.P. húzta ki a férfit, aki döbbenten szólalt meg.

-Te?

-Igen én. Jó estét. - és bevert neki egyet. A férfi elterült miközben én odamentem H.P. mellé aki megszólalt.

-Ugye tudod, hogy a szívbajt hoztad rám.

-Igen tudom és elnézést. – átöleltük egymást majd H.P. kihívta rendőröket, akik pár perc alatt a helyszínen voltak.

A férfi kocsijában megtalálták a távcsöves puskát és a másik fegyvert is. Így főgyanúsított lett.

Az őrsön mindent bevallott de hogy miért akarta megölni H.P.-t nem tudott válaszolni.

Engem is kikérdeztek hogy miért tettem ezt. Én elmondtam mindent, és bevallottam élveztem a dolgot.