10.

Reggel a legfinomabb illatokra ébredtem fel, amik közvetlenül mellettem voltak.

Kinyitottam a szememet és H.P.-t látom meg amint egy tálcával a kezében, ott ül az ágy szélén.

-Jó reggelt. – köszönt nekem és elém tette a tálcát. Láttam hogy a tálcán finom rántotta volt friss kenyérrel és egy pohár teával.

-Neked is jó reggelt. – szóltam és rámosolyogtam.

-Gondoltam készítek neked valami finomat.

-Köszönöm szépen hogy gondoltál rám kedves vagy. – és gyengéden megcsókoltam.

Együtt fogyasztottuk el a finom reggelit, majd felöltöztünk és bementünk a városba. H.P. ragaszkodott hozzá hogy vegyünk nekem egy ruhát a ma esti partira. Én kézzel, lábbal tiltakoztam de ő hajthatatlan volt.

Végül egy elegáns ám nem túl kihívó egyberészes ruhát kaptam tőle. A cipő ügyében egy kicsit vitatkoztam vele, hisz ő azt szerette volna, ha magas sarkút választok de én abban nem tudtam menni a boltban felpróbáltam, de egyből kiment a bokám.

Végül elfogadta hogy lapos talpú cipőt választottam.

Majd megvettük Rick feleségének az ajándékot és reméltük tetszeni fog neki.

Mikor végeztünk visszamentünk a házba, és készülődni kezdtünk az estére. Reméltük hogy minden rendben fog menni de mondanom sem kell tévedtünk.

A parti már délután 4-kor elkezdődött. Mi a kezdés után 10 perccel érkeztünk meg.

A házuk hátsó kertjében volt a buli.

Rick felesége Nikk nagyon kedvesen fogadott és barátságosan. Én persze fogadtam a gratulációját majd átnyújtottam neki az ajándékot.

Egy nagyon szép porcelán vázát rejtett a csomag, Nikk boldogan nézte majd megszólalt.

-Ez csodálatos, köszönöm szépen.

-Örülök hogy tetszik. – mondtam neki.

A bulin csak a szűk baráti kör volt jelen de este olyan 7 óra körül betoppant Nichola. Én voltam az első, aki észrevette. Odamentem H.P.-hez aki épp Rick-el beszélgetett.

-H.P. itt van Nichola. – ő körbenézett majd dühösen megszólalt.

-Mit keres ő itt? Rick azt hittem őt nem hívtad meg.

-Én nem is hívtam. – mondta csodálkozva Rick.

-Majd én elintézem. – szólt H.P. és odament hozzá.

Láttam, hogy félre vonulnak, tudni akartam miről beszélnek ezért óvatosan megközelítettem őket. A hatalmas tuja bokor tökéletes búvóhely volt, arra hogy kihallgassam őket.

-Miért jöttél ide? – halottam H.P. hangját.  

-Szerettem volna beszélni veled. Sajnálom, amit tettem, és ahogy viselkedtem, nagyon szégyellem magam. – Nichola hangja szomorú volt és bűnbánó. Ahogy az arca is. De láttam H.P.-t nem tudja meghatni.

-Már túl késő Nichola, eljátszottad a bizalmamat, és azzal hogy egy ártatlan embert megvádoltál alaptalanul, végleg betette nálam a kaput. Ne gyere nekem, azzal hogy megbántad, mert úgy sem bántad meg. Mert te csak magadat nézed mindenki másba, belerúgsz. – láttam, ahogy a nő megpróbálja átölelni, de H.P. lerázta magáról.

-H.P. kérlek én, megváltozok, ígérem, csak kérlek… - itt láttam elérkezettnek az időt, hogy közbe lépjek.

Előjöttem a bokor takarásából és odamentem H.P. – hez aki átfogta a derekamat miközben én megszólaltam:

-Hello Nichola.

-Te?

-Miért kire számítottál? Miért jöttél ide?

-Ahhoz semmi közöd. – vágta hozzám Nichola undok hangon.

-Menj el innen. – mondta neki H.P. – Ne gyere a közelembe, mert sosem fogok neked megbocsátani.

-Kérlek H.P… - és megfogta a férfi karját, aki mérgesen folytatta.

-Ne nyúlj hozzám. – hátat fordítottunk neki és visszamentünk a többiekhez.

Akkor este már nem láttuk Nichola-t de, nem is nagyon törődtünk vele. Egymással voltunk elfoglalva és persze Nikk-el aki nagyon élvezte a bulit, ami remekül sikerült. Éjfél volt mikor eljöttünk onnan, boldog voltam hisz sok embert megismertem, akik kedvesek voltak.

Úgy éreztem az életem végre rendes kerékvágásba ér, ám még nem is sejtettem hogy lesz ennél jobb is.