4.

Ahogy Annabella megígérte a srácok 1 hét múlva lemezszerződést kaptak, ami 2 albumra szólt. Majd a következő héten elhívták őket a Capitol-ba fellépni, ami december 22-én volt esedékes.

H.P. és barátai bulizással ünnepelték meg a kedvenc klubjukba ahol Annabella csatlakozott hozzájuk. Istenítették a nőt, aki örült, hogy boldoggá tehette ezeket a tehetséges fiatalokat.

A napok, amiket együtt töltöttek a nő megismerte támogatottjait és a szülőknek is eleget tett azzal, hogy elhívta őket magához ahol egy kellemes vacsorával fogadta őket.

A szülők elcsodálkoztak csak Slin apja fejezte ki nem tetszését, hogy ez egy örült ötlet. A fia persze megpróbálta az apját lenyugtatni, aki nem hagyta magát. Annabella látta a fiún hogy kényelmetlenül érzi magát az apja viselkedése miatt ezért megkérte a férfit, hogy szeretne vele négyszemközt beszélni.

A férfi akit Jürgen-nek hívtak a nővel ment egy másik szobába ahol Annabella megpróbált a férfire hatni:

-Kérem uram, hallgasson meg. A fia nagyon tehetséges. Látom rajta és ügyes is.

-Mondhat akármit asszonyom én, nem akarom, hogy a fiam zenész legyen a zenélésből, nem lehet megélni.

-De lehet, csak ön nem akarja ezt elfogadni.

-Nem hát és ne próbáljon meg rábeszélni semmire, mert nem hagyom magam. És most ha lehet, távoznék a fiammal együtt.

-Ezt szerintem neki kéne eldöntenie. – a férfi kiviharzott visszament a fogadó terembe ahol a többi szülő büszkén beszélgetett, Slin mikor meglátta az apját odament hozzá mire a férfi mérgesen megszólalt.

-Most pedig elmegyünk fiam. Elég volt ebből a színházból.

-Nem megyek, apa ne kérj erre.

-De velem jössz.

-Nem megyek, hagyjál, békén te mehetsz, de én maradok.

-Fiam ne húzd ki a gyufát.

-De kihúzom, mert itt jó nekem itt elismerik a tehetségemet veled ellentétben.

-Akkor maradj, de haza többet ne gyere. Nekem ma estétől nincs fiam. – és elhagyta a házat mielőtt Slin léphetett volna. Annabella odament a fiúhoz és átfogta a vállát, aki szomorúan bújt a nő karjaiba.

Annabella átérezte a fiú fájdalmát és felajánlotta, hogy nála ellakhat, ha akar ám a fiú nemet mondott.

-Köszönöm de majd a bátyámnál meghúzom magam. – H.P. és a többiek is sajnálták barátjukat és biztosították, hogy rájuk mindenben számíthat.

A többi szülő el volt képedve hogy egy apa hogy alázhatja meg így a fiát.

Slin persze másnap elhagyta az apja házát és átköltözött a bátyához, aki tárt karokkal fogadta az öcsét.

Eközben H.P.  megpróbált Annabella közelébe férkőzni, amit a nő egyből észrevett és a többiek tudta nélkül hívta el magához a palotába 1 héttel a fellépés előtt.

A fiú persze remélte, hogy sikerül megnyílnia a nőnek, akit csodált és tisztelt és nem utolsó sorban szeretett.

Mikor megérkezett a palotához este volt, a csillagok már fent voltak az égen. Annabella maga ment ki a fiú elé és egy forró öleléssel fogadta:

-H.P. végre gyere be. – és bementek egyenesen a társalgóba ahol a nő leültette a fiút, aki megszólalt:

-Köszönöm hogy fogadott.

-Szívesen H.P. tudod nálam, mindig van hely mindannyitoknak .

-Igen tudom és köszönöm is, de kérem, ne haragudjon, hogy így betolakodtam…

-Nem dehogy is tetted azt. Én látok mindent és téged is látlak, hogy mi zajlik benned és igen csak meglepődtem. Pedig már kezdtem teljesen feladni a reményt hogy valaha is valakinek felkeltem az érdeklődését. – a fiú ijedten nézett a nőre, aki odament hozzá és talpra állította. – Ne félj H.P. én tudom milyen kamasznak lenni én is voltam valamikor.

-Maga annyira szép és elbűvölő. – bukott ki a fiúból, aki érezte, hogy elpirul. – Szeretem magát signora Vincenzo, hiába ellenkezek a szívem… - a nő mosolyogva megsimogatta a fiú arcát és megszólalt:

-Érzem fiam, érzem és látom, ami benned zajlik. De nem én vagyok a megfelelő személy arra, amit szeretnél. – H.P. rájött hogy a nő mire céloz, és ez szomorúsággal töltötte el. – Kérlek fiam ne légy szomorú én csak a javadat akarom azzal, hogy visszautasítalak.

-Tudom asszonyom és elnézést hogy tolakodó voltam. Én meg próbáltam.

-Igen megpróbáltad és ezért nagyon tisztellek, hogy ilyen bátran viselkedtél. Hogy elém áltál és elmondtad mi nyomja a szívedet. – Annabella megsimogatta a fiú arcát és folytatta. - Giovane bello. (Gyönyörű fiú.) Emlékeztetsz valakire, de nem tudom kire. – és magához ölelte H.P. – t aki óvatosan fogta át a nő testét.

-Kérem signora Vicenzo…

-Szólíts Annabella-nak. – és egy gyengéd puszit adott a fiú homlokára ám ezzel egy időben a nőben elindult egy folyamat, ami egy másik énjét hozta felszínre. Amit minden eszközzel titkolt felfedezettjei előtt. De ezen az estén a nő szíve megesett H.P.-n és a fülébe súgta. – Ugye tudod, ha bármi is történik, kettőnk közt kell maradnia.

-Úgy lesz Annabella. – és óvatosan végigsimogatta a nő hátát, aki halkan felsóhajtott és megszólalt:

-Máris jobb. Gyere velem. – és felvezette H.P.-t az emeletre ott is be az egyik szobába ahol magához vonta a fiút és folytatta. – Az érzelmeid és a benned zajló történések a gondolataid…

-Annabella…

-Ssshh H.P. kérlek ne beszélj csak hagyd magad. Bár a lelkem már így is a pokolban ég, életem el van átkozva, de nem tudom visszatartani magam. A fiatalságod a kedvességed lenyűgöz és elbűvöl. – a nő mélyen H.P. szemeibe nézett, aki érezte, hogy kezd szédülni, a szoba forogni kezdett vele. Félig eszméletlenül dőlt bele Annabella karjaiba, aki felkapta és lefektette fiatal kedvesét a hatalmas francia ágyra.

Főlehajolt és gyengéden megcsókolta a fiú puha ajkait majd lassan áttért az arcára és a nyakára. Fülében ott zakatolt a fiú szívének dobbanása. Vérének szaga megtöltötte érzékeit.

Hosszú ujjaival kigombolta H.P. ingének felső kettő gombját majd morogva nyelvének hegyével végignyalta a fiú kulcsontját. H.P. halkan felnyögött miközben átfogta a nő testét, aki fölé hajolt és hagyta, hogy lassan másik énje előbújjon belőle. Zafír zöld szemei vörösen kezdtek izzani érzéki ajkai közül előbukkantak hegyes szemfogai.

Annabella megsimogatta H.P. arcát és megszólalt.

-Én gyönyörű aranyifjúm. Szépségem. – búgta és egy csók társaságában lassan elkezdte megszabadítani fiatal szeretőjét a ruháktól miközben ő is lassan levetkőzött.

A puha selyemtakaró körbe ölelte testüket, miközben H.P. szerelmesen és izgatottan bújt a nő karjaiba, aki gyengéd simogatások, és csókok közt feloldotta minden gátlását, majd hagyta, hogy a fiú lassan rákúszva kitöltse őt miközben szenvedélyesen csókolóztak.

H.P. elhúzódott a nőtől, aki megszólalt:

-Nagyon tapasztalt vagy.

-Örülök hogy így látod. – válaszolta a fiú és folytatta ténykedését.

De Annabella érezte, hogy nem tudja már sokáig visszatartani magát, a fiú vérét kívánta ám a szíve majd megszakadt. Nem akarta őt megharapni, mert szerette és tudta, ha megteszi, ha megízleli, a fiú ifjonti vérét lehet, nem kerül ki élve a karjai közül. Azt pedig nem akarta. Minden erejét összeszedte, hogy ne tegye meg.

Könnyes szemekkel, szorosan tartva hagyta, hogy ifjú szeretője átélje a kielégülés mámoros pillanatát majd magához ölelve, elfeküdtek a puha ágyon ahol H.P. boldogan bújt a nő karjaiba, aki megszólalt:

-Csodálatos vagy.

-Te is Annabella. – és megcsókolta ám ekkor a nőn erőt vett a vér utáni éhsége és egy hirtelen mozdulattal maga alá vonta H.P. –t aki folytatta. – Valami baj van?

-Semmi baj nincsen gyönyörű aranyifjúm. Csak van itt valami, amit még szeretnék megtenni. – és megsimogatta a fiú arcát, aki becsukta a szemét és oldalra fordította a fejét. Annabella a fiú teste alá nyúlt majd lassan magához húzta annak testét miközben kimeresztette hegyes szemfogait majd egy halk morgás társaságában beleharapott a fiúba, aki felnyögött. Karjai reflexszerűen fogták át a nő testét, aki lassan felült az ágyon és magával vonva a fiút inni kezdte a vérét.

Érzékei teljesen kiélesedtek miközben H.P. vére szétáramlott a testében. De az öröm mellett bánatot is érzett hisz megszegte a magának tett ígéretet mikor megismerte őket, hogy sosem fog belőlük táplálkozni. De most hogy megszegte ezt az ígéretét gyűlölte magát.

Könnyes szemekkel taszította el magától H.P.-t kinek teste visszaesett az ágyra. Annabella sírva hajolt fiatal kedvese fölé miközben hegyes szemfogával felsértette a mutató úját és a vérét a fiú torkán lévő sebre csepegtette, ami hamarosan elmúlt.

Megsimogatta H.P. arcát és megszólalt.

-Aludj drága aranyifjúm. Hamarosan találkozunk. – és felkelt mellőle miközben betakarta őt majd sietve elhagyta a szobát.

Reggel H.P. mikor felkelt egyedül volt. Álmosan ült fel az ágyon miközben körbenézett, az ágy végében megtalálta a ruháit összehajtva és egy borítékot, amit felkapott és kibontott egy levél volt benne ezzel az üzenettel:

„Kedvesem!

Köszönöm azt a sok csodát, amit este kaptam tőled nagyon élveztem, de kérlek, erről ne beszélj senkinek. Legyen a kettőnk titka. Majd ha ismét kettesben leszünk, megbeszélünk mindent. Légy ügyes és okos én drága aranyifjúm.

Üdvözlettel Annabella „

H.P. letette a levelet és végigment az este történteken, még most is érezte a nő puha karjait a teste körül ajkait a bőrén. Testén enyhe remegés futott végig és tudta ezt az estét sosem fogja elfelejteni.

Sietve felkelt és felöltözött majd elhagyta a szobát, ahogy ment le a lépcsőn belefutott egy férfibe, akit egyből felismert.

-Jó reggelt uram. Signora Vincenzo megkért vigyem be önt a városba.

-Köszönöm. – mondta H.P. és kisietett a házból. A hatalmas limuzin már ott állt a ház előtt. Beült és azt kívánta, hogy minél előbb találkozhasson újra Annabella-val.

A következő napok örült tempóban teltek el a fellépés egyre jobban közeledett ők pedig az iskola mellett gyakoroltak szorgalmasan. Annabella és H.P. közt láthatatlan játék bontakozott ki, egy pillantás egy érintés. A többiek nem vették észre ám Britt egyszer elkapta öccse vágyakozó pillantását, amit Annabella felé vetett ezért félre húzta és kérdőre vonta:

-Mi az ördögöt csinálsz öcsi?

-Én semmi. Miért kérded?

-Mert láttam. Úgy néztél Signora Vincenzo-ra hogy majdnem kiesett a szemed.

-Rosszul láttad nővérkém.

-Történt köztetek valami ugye? – szegezte a kérdést Britt az öcsének, aki a földet nézte ám a nővére ezt nem hagyta. Megfogta az öccse vállát és enyhén megrázta mire a fiú kimondta:

-Igen volt.

-Úristen öcsi mit tettél?

-Elgyengültem, és együtt töltöttem vele egy éjszakát. De Britt kérlek, ezt ne mond el senkinek. Ha kitudódik, elkapják és megbüntetik. Hiába állítanám, hogy én is akartam nem hinnének nekem. – Britt halotta, ahogy öccse könyörögve kéri, tartsa meg a titkát. A nő dühösen nézett az öccsére majd reflexből levágott neki egy pofont és ezt mondta:

-Ezt anya nevében is kapod. Hogy voltál képes rá? Ő az anyánk lehetne, erre te kikezdesz vele? Mit gondoltál mikor odaadtad magad neki?

-De szeretem őt Britt, sőt imádom. Annyira szép és előkelő. Művelt és okos nő.

-Hagyd abba! Azonnal el kell felejtened őt. Nem szabad ezt a játékot folytatnod vele, ő bármikor képes összetörni téged. Én azt pedig nem szeretném, ha az öcsém idegroncs lenne.

-Nem fog menni Britt.

-De menni fog öcsi csak akarni kell. Na, gyere menjünk vissza még sok dolgunk van 1 hét múlva fellépés.

-Britt várj, ugye nem fogod elmondani senkinek?

-Nem fogom nyugi. De meg kell ígérned, hogy, abbahagyod vele.

-Ígérem. – és átölelték egymást.

De H.P. nem tudta megtartani az ígéretét a nővérének és továbbra is találkozott Annabella-val persze titokban.

Aztán eljött a koncert napja.