11.

Aki eközben még mindig a stadionban volt, az öltözőben miközben egy pohár brandy-vel és egy szál cigivel próbálta magát megnyugtatni.

Rick és Simon vég nélkül hallgatta a nő panasz áradatát és azt, ahogy Annabella-t szidja.

-Az mocskos ribanc. Kinek képzeli magát? Még hogy párbajozni? Hol él ez a múltban? Röhejes.

-Nichola nyugodj meg Annabella biztos nem gondolta komolyan. – kezdte Rick és leült a nő mellé.

-Igen úgy sem fogja összehozni. Tudja, ha megöl vagy bármit is tesz, ami neked rosszul esik, a rendőrök elkapják.

-Valami bűzlik, a nő körül érzem, ez nem természetes viselkedés. Mintha még mindig azt hinné, hogy a múltban él. – Nichola ekkor rájött, hogy talán sikerül kiderítenie ki is Annabella valójában. – Rick itt a laptop-od?

-Igen itt van.

-Van net hozzáférés rajta?

-Igen WiFi van rajta.

-Kölcsön adnád? – a férfi sietve adta oda a nőnek a kért tárgyat, aki miután bekapcsolta beütötte a keresőbe Annabella nevét. A találatok száma csak 10 volt. – Na lássuk. – Az első kettő nem tartalmazott érdekességet, de a harmadik találat annál inkább.

Nichola megnyitotta az oldalt és elkezdte olvasni a szöveget:

-Annabella Vincezo Grófnő. Született 1359-ben. A nagyhírű Vincenzo család második gyermekeként. Igazi főúri módban élt apja Velence városának egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb embere volt. Annabella 18 évesen megtagadva apja akaratát nem ment hozzá az akkor 30 éves főtanácsoshoz, hanem megszökött és beállt az operába. Nevet változtatott és külsőt. De 25 évesen az apja ráakadt és belekényszerítette egy házasságba egy bizonyos Signore Stefano Garrieldi-vel. Aki a Velence-i bíróság főfeje volt. Annabella volt a második felesége az első öngyilkos lett felakasztotta magát a palota padlás terében. 21 évig éltek házasságban majd Signore Garrieldi mai szóval mondva szívrohamot kapott a vacsoránál és meghalt. Annabella megsiratta és eltemette a férjét, ám annak halála után fél évvel hivatalosan is összeköltözött egy bizonyos Sebastian Laretti-vel akiről, nem sokat tudtak az emberek. De rebesgették, hogy ez a Sebastian az ördög cinkosa volt eladta lelkét és halandóságát, hogy örök életet éljen. Nem egyszer látták nincstelenek holteste felett térdelni miközben vérüket vette. Annabella-t is meg gyanúsították, hogy bűnös életet él és boszorkánysággal vádolták meg.        

Aztán másfél év múlva mindketten köddé váltak. Eltűntek a városból soha senki nem látta őket. De gyakran röppentek fel hírek hogy látták az eretnekeket Párizsban majd a messzi hideg Orosz felföldön. Soha senki nem tudta meg mi lett velük, lehet, hogy élnek lehet, hogy meghaltak ez örökre titok marad. – Nichola elhallgatott és ránézett a fiúkra, akik döbbenten ültek le. De a nő ekkor meglátott valamit egy festményt kinagyította és megszólalt. – Fiúk nem ismerős nektek ez az arc? – a két férfi alaposan megnézte majd Simon megszólalt.

-Oh egek ura ez…

-Annabella. Mikor készült a festmény? – kérdezte Rick?

-Itt van igen ez az 1440-ben.

-Akkor ez majdnem…

-600 éve készült. – mondta Nichola mire Rick megszólalt:

-Emlékszem hogy 1987-ben mikor találkoztunk akkor is ugyan így nézett ki, pedig az már több mint 20 éve volt. Most már ráncosnak kéne lennie meg öregnek és…mi a fene folyik itt?

-Én tudom. – lépet előre Simon. – Lehet örültségnek fog hangzani és lehet, hogy kiröhögtök, de szerintem Annabella egy vámpír.

-Az úrnak igaza van. – lépett előre egy idegen férfi. – Bocsánat hogy betolakodok, de az úrnak igaza van. Signora Vincezo valóban vámpír, de más milyen, mint a többi vámpír.

-Ki a fene, maga? – kérdezte Nichola.

-Az én nevemet titok övezi, halandó nem tudhatja csak áldozataim, akik az éjszaka leple alatt kóborolnak és ártatlan emberek vérét veszik, hogy megtöltsék üres testüket meleg vérrel.

-Akkor maga biztos egy vadász? – mondta ki Rick.

-Igaza van uram, vadász vagyok. És arra lettem hivatva, hogy megöljem a vámpírokat. Már évek óta Annabella nyomában vagyok, de 1987-ben szem elől tévesztettem Hannover-ben. Most is csak kósza híreket kaptam, hogy itt van Hamburgban. Ezért idejöttem, és íme, megtaláltam. – az idegen férfi leült az egyik szabad székre és megszólalt:

-Maguk honnan ismerik Annabella-t?

-Még 1987-ben ismertük meg ő segített elindítani az együttesünket.

-Áh igen már emlékszem de tudják mi történt vele?

-Nem tudjuk, de nagyon érdekel mi történt vele, hogy egyik napról a másikra eltűnt. – kezdte Rick és adott egy üveg ásványvizet a férfinek, aki már majdnem elkezdte mikor kinyílik az öltöző ajtaja és Annabella lép be rajta és letéve a dobozt az asztalra megszólal:

-Tessék Nichola a fegyvereink. Festék patronok vannak benne teljesen ártalmatlanok.

-Nem állok ki veled, mert ez egy baromság.

-Akkor egy gyáva féreg, vagy aki nem érdemli meg H.P. szeretetét. – Nichola dühösen esett neki Annabella-nak és szabályosan fellökte a nőt. Elestek a földön ám Annabella egy ügyes rúgással leteremtette magáról Nichola-t és talpra állt. – Szánalmas vagy és gyenge nem érdemelsz meg te semmit. De nem fogom hagyni, hogy, elmenekülj, akkor ki fogsz állni velem ha, tetszik, ha nem. Mutasd be a segédedet.

-Én vagyok. – lépet előre az idegen férfi.

-Rendben. Simon kérlek, gyere ide. – Simon odament a nőhöz, aki átadta neki a fegyvereket tartalmazó dobozt és ezt fűzte hozzá. – Ezekre te vigyázol, hajnalban te fogod átadni nekünk.

-Ez hülyeség.

-Nem az Nichola csak megvédem a becsületemet. – vágta hozzá Annabella. De ekkor Jens lépett hozzájuk.

-Ok emberek készülődjünk, a koncert hamarosan megkezdődik. – bár mindannyian feszültek voltak tudták a koncertet végig kell vinni.

Este 7-kor pedig elkezdődött a buli.

A fiúk mindent beleadtak, hogy a rajongóknak minél jobb legyen. A sztárvendégek, akik közreműködtek a koncerten semmit nem vettek észre, hogy valami készülődne.

Aztán a koncert felénél eljött Annabella ideje. A nő a színpad közepén elhelyezett lépcső tetején állt, felöltözve maszkkal az arcán, hajában ékes tollak és kiegészítők díszelegtek.

H.P. miután felkonferálta a számot a tömeg ujjongani kezdett majd felcsendült a zene, a tömeg egyszerre ordította a szöveget majd a refrénnél elment a függöny és Annbella elkezdet énekelni. Csábos hangja végigvágott a stadionon a tömeg szájtátva figyelte a dívát, aki kecsesen jött le a lépcsőn miközben énekelt. A színpadon persze mozgott kicsit bár a ruha ebben nem nagyon segítette, de megoldotta.

H.P. bókolva hajolt meg a nő előtt majd folytatta az éneket.

Annabella érezte a tömegből áradó örömöt és elégedettséget, ami erőt adott neki bár ez nem olyan volt, mint az opera ahol fiatal lányként ünnepelték ez más volt. Sokkal durvább és erőteljesebb.

Mikor véget ért H.P. felkonferálta őt mire a tömeg üdvrialgásban tört ki és Annabella puszikat dobva lassan lesétált a színpadról.

Mikor beért az öltözőbe sóhajtott és arra gondolt ezt meg tudná szokni.

A koncert minden probléma nélkül ment le majd a fiúk elköszöntek és visszamentek az öltözőbe. Annabella bocsánatot kérve elhagyta azt ám a folyosón az idegenbe botlott aki Nichola segédjének nevezte magát.

-Kérem várjon. – a nő odament hozzá mire a férfi olaszul megszólalt. - Ci conosco egli stesso e che cosa prepara per come ma non lo lascerò. Vampiro. (Tudom mi maga és azt is, hogy mire készül, de én ezt nem fogom hagyni. Vámpír.) – Annabella elmosolyodott és megszólalt:

-Egli stesso non possono arrecare danni a me cacciatore. Sono forte e quell'arma non è che potrebbe uccidere. (Maga nem tud nekem ártani vadász. Erős vagyok és nincs az a fegyver, ami megölhetne.) – a férfi előkapott egy éles kést és a nő nyakához tartotta, de amaz ügyesen kiütötte a kezéből majd a falnak lökve a vadászt és megszólalt. – Maga ne fenyegessen engem. Azt sem tudja, mit akarok és jobb, ha nem üti bele az orrát vagy megölöm. Megértette?

-Nem, nem értettem meg. – a nő bevert egyet a vadásznak, aki elesett a földön mire a nő dühösen távozott onnan be egyenesen az öltözőbe ahol Nichola-t is megtalálta.

A két nő gyilkos pillantásokat vetett egymásra majd Annabella megszólalt.

-Javaslom pihenj egyet. Ma hajnalban 5 órakor a kikötőben a 3-as dokknál várlak. H.P. nyugodtan veled lehet, majd ketten jöttök oda.

-Azt várhatod Annabella.

-Menjen el kisasszony. – szólt az idegen, aki időközben összeszedte magát. – Ne utasítson vissza egy párbajt.

-Miért ne?

-Mert azt a gyengeség jele, és ahogy látom maga nem egy gyenge jellem. – Nichola fújt egyet majd kimondta:

-Rendben legyen, ott leszek.

-Alig várom az 5 órát. – szólt Annabella majd búcsút intette. – Akkor én megyek is, viszlát, mindenkinek. – és elhagyta a stadiont visszatért a szállodába ahol felkészült a hajnali párbajra.

Természetesen mindenki hazatért, H.P. házának egyik melléképületébe szállásolta el az idegent, aki Zelimir Durec néven mutatkozott be.

-Köszönöm hogy szállást ad nekem Herr Baxxter.

-Szívesen, maga lesz, a menyasszonyom segédje ennyivel jövök magának.

-Köszönöm még egyszer és ne aggódjon minden rendben lesz.

-Remélem akkor jó éjt Herr Durecz.

-Önnek is Herr Baxxter. – és visszament a nagyházba ahol megtalálta Nichola-t aki, épp zuhanyzáshoz készülődött. Látta a nőn hogy nagyon maga alatt van ezért bekísérte a zuhanyzóba ahol beszélgetni kezdtek:

-Ne félj drágám minden rendben lesz. Annabella is megmondta, hogy festék patronok vannak a fegyverekben.

-De mi van ha hazudott. Ha éles töltények vannak benne.

-Ne bolondoz, ismerem, Annabella-t nem tudna senkit sem megölni. – mondta H.P. miközben lassan levetkőztek és együtt álltak be a záporozó langyos víz alá.

-Legyen igazad H.P. – és átölelte a férfit.

Akkor éjjel összebújva várták a hajnal, ami hamarosan elérkezett.

Fél 5-kor indultak el a helyszínre. Mikor odaértek látták, hogy Annabella már ott van és Simon is. H.P. lefékezett a kocsival és kiszálltak. A két nő szembe ált egymással mire Simon jelent meg kettejük közt kezében a fegyveres dobozzal majd megszólalt:

-Háttal állnak egymásnak, tesznek, előre 10 lépést majd fordulnak és tüzelnek.

-Értettem. – szolt Annabella.

-Rendben. – és eltávolodtak egymástól. Zelimir odament Nichola-hoz míg H.P. Annabella-hoz lépett és megszólalt.

-Kérlek vétsed el a lövést.

-Nem fogom. – vágta rá a nő és felhúzta fekete bőrkesztyűjét.

-Hát jól van de…

-Shh H.P. majd én elrendezem. – és egy puszit adott a férfi arcára. De ekkor egy másik kocsi fékezett le amiben Rick-ére ismertek. A férfi sietve szállt ki és odament Simon-hoz.

-Nem maradtam le róla?

-Nem de mit keresel te, itt azt mondtad, nem fogsz jönni. – szólt Simon miközben megnézte a fegyvereket.

-Meg gondoltam magam. – vágta rá Rick.

5 perc múlva a két nő háttal álltak egymásnak miközben megkapták a fegyvereiket.

-Akkor hölgyeim készüljenek. Utolsó szó.

-Ribanc. – vágta oda Nichola.

-Ringyó. – vágott vissza Annabella. Az arcuk mellé tartották a fegyvert csővel felfelé. Simon elkezdett számolni.

-Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc. – a két nő ellentétes irányba indult meg. Mikor Simon a tízhez ért megfordultak és lőttek. Annabella ruháján nem volt folt de Nichola pont a szeme közé kapta a foltot. A vörös festék beszínezte az arcát mire a nő döbbenten szólalt meg.

-Te utolsó ribanc.

-Pont ahova terveztem. – szólt Annabella és elnevette magát.

-Ezért megöllek. – de Zelimir visszafogta a nőt:

-Ne Nichola, ne tegye nem érdemes. Vesztett ne torolja meg a magán ért sérelmet.

-Hagyjon békén. – és ellökte a férfit mire H.P. lépett oda.

-Nyugalom Nichola gyere, hazamegyünk. – és Annabella-ra nézett, aki bólintott.

2 nap telt el a párbaj óta, a fiúk persze adtak egy ilyenkor szokásos koncert utáni sajtótájékoztatót ahol a riporterek kérdéseire válaszoltak, majd átmentek egy televíziós interjúra. Aminek este 9-kor lett vége.

Nichola persze végig Annabella-t szidta persze csak magában, de a nő alig mutatott életjelet magáról. Ahogy Zelimir is, aki lépten-nyomon a nő nyomában volt.

Az interjú estélyén H.P. persze mit sem sejtve ült a televízió stúdiójában Rick-el és Simon-al, vidáman válaszolt a kérdésekre, de eközben Annabella megütközött  Zelimir-el nem messze a tv stúdió épületétől. A nő szeretett volna részt venni benne, de a férfi útját állta.

-Miért nem hagysz békén vadász? – szegezte neki a kérdést a nő miközben az épület mögötti kis szűk utcába értek.

-Tudom mit akarsz. De nem fogom hagyni.

-Nem is tudod, mit akarok. – mondta a nő mérgesen és megvillantva vörös szemeit neki esett a férfinek, aki kivédte a támadásokat. De a vámpír gyorsaságával még neki is meggyűlt a baja.

Kardjával csak néhány vágást ejtett a nőn, de azok egyből behegedtek. Zelimir mikor rájött, hogy másként kell megölnie feladta a küzdelmet és megszólalt.

-Most te győztél vámpír, de legközelebb…

-Mi lesz legközelebb? Semmi? Mert engem nem lehet legyőzni.

-De minden vérszipolyt le lehet győzni, nem minden az, hogy megszelídítetted a napot.

-Azt majd meglátjuk. Vadász. – és otthagyta a férfit, aki előkapta a mobilját és telefonálni kezdett.

Eközben Annabella sikeresen bejutott a tévé társaság épületébe és várni kezdett. 30 perc múlva a fiúk megjelentek a nő mosolyogva indult meg feléjük és üdvözölte őket.

-Sziasztok.

-Annabella szia. – köszöntek neki a fiúk ám Nichola nem szólt hozzá. A nő tudta miért ilyen, de nem törődött vele.

Ahogy elindultak kifelé Annabella megkérdezte:

-Nincs kedvetek velem tartani egy kis kiruccanásra? Olvastam egy remek klubról… - de a nő nem tudta befejezni, mert Rick a szavába vágott.

-Bocs Annabella, de én kihagyom a kislányom beteg és mellette szeretnék lenni.

-Most én is kihagynám. – szólt Simon. A nő H.P.re nézett aki nemet intette a fejével.

-Bocs Annabella, de ma este szeretnék otthon lenni.

-Hát rendben akkor legközelebb. – vette tudomásul a nő kikísérte őket. Mindenki a saját kocsijába ült be és indultak hazafelé. Ám még nem is sejtették, hogy ez az éjszaka lesz életük legrosszabb éjszakája.