20.

2 nap múlva Reb, Julie és D.J. már kora reggel elkezdtek készülődni. A lányok ruhái már benne voltak a bőröndben.

-Akkor mindent eltettek? – kérdezte D.J.

-Igen mindent.

-Igen. - jöttek le a lányok az emeletről könnyű nyári ruhában. – Ide ért már H.P.?

-Nem Reb még nem, de szerintem bármelyik pillanatban itt lehet. – és ahogy D.J. ezt kimondtak kopogtak a bejárati ajtón.

-Itt van. – mondta Julie és akár a puskagolyó ott termet az ajtónál és kinyitotta. Meglepetésére egy fekete hajú, zöld szemű körszakállas ürge állt az ajtóban. – Maga kicsoda?

-Én vagy az H.P. Csak nem akarom, hogy felismerjenek ezért álruhát öltöttem. – és egy mozdulattal lekapta magáról a vállig érő fekete parókát.

-Oh értem bocsi csak nem ismertelek fel.

-Ha te nem ismertél fel más sem fog, na készen vagytok,

-Aha. Reb gyere!! – nemsokára a két lány bőröndjei a kocsi csomagtartójában voltak. A lányok hátul helyezkedtek el, míg D.J. a volánnál H.P. pedig az anyós ülésen.

-Kössétek be magatokat.

-Már megtettük. – a reptér felé menet a lányok néma csendben várták, hogy odaérjenek. Tudták életük nagy nyaralása előtt állnak.

A reptéren szomorúan búcsúztak el D.J.-től aki nehezen akarta őket elengedni.

-Aztán jók legyetek és kérlek, ne nyúzzátok egyfolytában H.P.-t. Hagyjatok neki is egy kis teret.

-Nyugi D.J. nem lesz semmi gond. – nyugtatta meg Reb a férfit.

-Julie te pedig vigyázz magadra.

-Te is. - ölelte át a férfit a lány.
-Nah gyertek Lányok, indulás. - H.P. rámosolygott D.J.-re, aki bólintott, majd beléptek a kapun és hamarosan eltűntek.
-Nekem már most hiányzik D.J.. Kár, hogy nem tud jönni. - mondta Julie.
-Ne aggódj minden rendben lesz. - fogta meg a kezét H.P. és felszálltak a magángépre. - Utálom ezt az álruhát. - mondta H.P. és nekiállt levenni.
-Ha levetkőzik, elájulok. - súgta Rebecca Juliette-nek, aki elnevette magát.
-Mi olyan vicces Lányok? - kérdezte H.P., ám tökéletes hallásával mindent hallott.
-Semmi nem érdekes. - mondta Rebecca. Hamarosan megérkeztek. H.P. bérelt egy kocsit és elvitte őket egy hatalmas házhoz, ami a város egyik eldugott részében volt. A lányok elámultak mikor meglátták a házat. Körbejárták majd mikor látták, hogy magán strand is tartozik hozzá. Ujjongva öltöztek át bikinibe és a partra rohantak. H.P. mosolyogva nézett körbe házban és látta, hogy semmi nem változott azóta, hogy utoljára ott volt.

H.P. boldogan nyugtázta, hogy remek helyet kapott és tudta itt végre nyugtuk lesz.

Az ablak felé nézett és figyelte az alatta elterülő hatalmas partot és tudta neki is ideje kicsit kikapcsolódnia. Sietve elkezdett átöltözni, a fehér térdnadrág remekül állt rajta a sötétkék trikó szintén. Fehér vászoncipőt húzott fel majd fogta az iratait egy törülközőt és ment le a lányok után a partra. Mikor leért körbenézett és meglátta őket az egyik napernyő alatt. Nyugágyakon feküdtek, bikiniben. A férfi elmosolyodott és elindult feléjük majd mikor odaért megszólalt:

-Lányok? – Reb és Juliette ránéztek és egyből talpra álltak és egy-egy nagy öleléssel és puszival köszöntötték a férfit majd hellyel kínálták.

-Oh H.P. végre már kezdtünk hiányolni.

-Igen vártuk mikor jössz utánunk.

-Hát itt vagyok. És hogy érzitek magatokat?

-Remekül ez a hely pazar. – mondta ki Reb és megsimogatta a férfi arcát. H.P. érezte hogy a lányokban túlteng az izgalom és a vágy. Figyelte őket majd megszólalt:

-Mire számítotok most, hogy itt vagyunk? – kérdezte és hátradőlt a nyugágyon. A két lány egymásra mosolygott majd Juliette megszólalt:

-Nos hát bármi jöhet mi benne vagyunk.

-Pontosan. – és átfogták egymás derekát. A férfi felnevetett és folytatta:

-Ugye tudjátok, hogy a tűzzel játszotok.

-Igen tudjuk, de teszünk rá. Te most velünk vagy és ebből kifolyólag bármi lehetséges. – kezdte Reb és kacsintott. Juliette hátranézett és megszólalt.

-Megyek úszok egyet. Jöttök?

-Én megyek. – szólt Reb de H.P. elhárította a felkérést.

-Nyugodtan menjetek, én itt maradok.

-Ok de nem tudod miből maradsz ki. – és futna siettek a vízhez. H.P. figyelte őket, ahogy nevetve fröcskölni kezdik egymást. Néha feléje néztek majd összesúgtak.

H.P. persze tudta valamin nagyon törik a fejüket. Nem akart hallgatózni ezért másfelé koncentrált így nem halotta, hogy a lányok az estét beszélik meg.

A tervük tökéletes volt bár kicsit meredek, de remélték beválik.

Délután mikor már kezdett lemenni a nap visszamentek a házba ahol H.P. megszólalt:

-Lányok bemegyek, a városba hozok vacsinak valót.

-Ok és tudnál hozni fagylaltot?

-Meg epret? Sok epret.

-Ok meglátom, mit tehetek az ügy érdekében.

-Imádunk. - és mindketten egy gyengéd csókot adtak a férfi szájára, aki huncut mosollyal az arcán kezdett készülődni. Az álruha persze itt is szerepet játszott.

Reb és Julie mikor látták, hogy H.P. elhagyja a házat akcióba lendültek.

Már Hamburgban felkészültek erre ezért sietve kezdték kipakolni az illat gyertyákat a hatalmas hálószobában. Majd sietve lezuhanyoztak, Julie elővette a különleges parfümöt és megszólalt.

-Ezt használtam akkor éjjel is. Teljesen bezsongott tőle. – mondta és befújta fogadott testvérét vele majd magára is tett egy keveset.

Ezután felhúztak egy miniszoknyát majd egy feszes spagetti pántos pólót. Tudták ez a szerelés ütni fog imádottjuknál, aki hamarosan visszaért.

Dudaszóval jelzett, hogy megérkezett. Reb kiszaladt elé és üdvözölte.

-Végre visszaértél. – és átvette a férfitől egy szatyrot, aki beleszagolt a levegőbe és megérezte a parfüm illatát. Agyába lassan jöttek elő az emlékek és tudta ma este nem fog sokat aludni.

Bement a házba ahol Juliette épp a hűtőbe pakolta be a szatyor tartalmát és megszólalt:

-Mit szólnátok ma este egy kis gyümölcssalátához?

-Jó ötlet azt szeretem. – mondta H.P. majd folytatta. – Lányok elmegyek zuhanyozni mindjárt, jövök.

-Csak nyugodtan mi itt elleszünk. – és sietve nekiláttak a finom ízletes gyümölcsök felszeleteléséhez.

H.P. mit sem sejtve ment zuhanyozni, de közben érezte valami történni fog.

Mikor végzett és kilépett a fürdőből Juliette megy oda hozzá és megszólalt.

-Csukjad be a szemed.

-Miért?

-Mert kérlek. – a férfi mosolyogva csukta be a szemét majd hagyta, hogy a lány bevezesse őt a szobába- Érezte, hogy leültetik valami puhára majd megérezte a különleges parfüm illatot, ami visszahozta emlékeibe a Juliette-el töltött időt.

Érezte, hogy kezek suhannak végig a hátán és az arcán.

-Lányok.

-Nyugi H.P. mi csak játszani szeretnénk veled. – halotta Reb suttogó hangját.

-Huncut játékokat. – súgta Juliette a fülébe.

-Most már értem és tudom, mit akartok.

-Valóban? – kérdezte Reb és megcsókolta a férfit miközben az ölébe ült. Karjaival átfogta a férfi nyakát miközben nyelve utat talált a férfi nyelvéhez és vad játékba kezdett vele.

Eközben Juliette a férfi mögé térdelt és elkezdte végig csókolni a nyakát és a vállát.

Reb elhúzódott tőle és megszólalt.

-Nyisd ki a szemed. – és H.P. megtette. Reb ott ült az ölében meztelenül majd hátra nézett és Juliette-et látta meg szintén ruha nélkül. Felsóhajtott és megszólalt.

-Tudjátok hogy nem lehet semmi. – Reb mérges arcot vágott és hozzávágta a férfihez.

-Most mi bajod van? Nem vagyunk elég jók? Vagy csak berezeltél?

-Nem Reb nem erről van szó csak…

-Csak az van, hogy te nem is akarsz minket! – mondta neki mérgesen Julie és leült az ágyra. Reb leszállt a férfi öléből és folytatta:

-Mi tart vissza téged attól, hogy velünk legyél? Talán a mostoha apánk? Ha igen engem az nem érdekel, ha megtudja, leszarom. Majd kimagyarázom. Te tényleg nem veszed észre, hogy mennyire akarunk téged?

-Reb figyelj rám. Én nagyon örülnék neki, de van egy határ, amit nem léphetek át. – mondta H.P. és figyelte ahogy a lányok lassan felhúzzák a szoknyát és a top felsőt.

-De velem bezzeg átlépted. – mondta Julie.

-Vészhelyzet volt. Veszélyben voltál és csak így tudtalak megmenteni téged.

-Értem. – a lány felhúzta a lábait majd Reb folytatta.

-Mikor Julie elmesélte mit tettél vele irigykedtem, hogy vele megtetted. Ő már megismert téged, de én nem. Én is vágyom arra az érzésre, amiket ő átment. – ült le a lány a férfi mellé. H.P. felállt és látta, ahogy Reb odamegy Julie mellé és átfogja a vállát.

A férfi nagy dilemmában volt, hogy most mit tegyen. Látta a lányokon hogy nagyon szeretnék őt abban a helyzetben. De félt is hogy olyasmit is megtesz, amit nem kéne.

-Megyek sétálok egyet. – mondta ki és kiment a szobából. A lányok nem figyeltek rá hanem egymás közt beszélgetni kezdtek. H.P. sietve hagyta el a ház területét majd felvéve vámpír gyorsaságát bement a városba. Tudta a vadászat meg fogja őt nyugtatni.

Eközben Reb és Juliette a házban voltak a konyhában és szomorúan csipegettek a finom gyümölcssalátából miközben beszélgettek.

-Szerintem úgy szar az egész, ahogy van. – kezdte Reb.

-Sajnálom azt hittem meg fogja tenni.

-Nem a te hibád, hanem az övé. De azt nem értem miért nem tette meg?

-Szerintem D.J. miatt hisz mégis csak a legjobb barátja mi pedig az ő lányai vagyunk.

-Na igen ez logikus. De azt nem értem miért hozott ide minket?

-Tényleg erre nem is gondoltam. Lehet több is van itt, mint gondolnánk. – a lányok egymásra néztek miközben arra gondoltak valami más van a háttérben. 

H.P. eközben sikeresen túl volt a vadászaton, áldozata sosem tudta meg mi történt vele hisz álmában kapta el őt. Hogy vérét vegye, mely megnyugtatja őt és új erővel tölti meg.

Ahogy ment vissza a házhoz rájött nem veszít semmit, ha a lányoknak megadja, amire vágynak.

Végül döntött és rohanva sietett vissza a házba, mikor belépett a kapun halotta ahogy Reb és Julie a konyhában ügyködnek. Sóhajtott és bement a házba, a lányok egy emberként néztek hátra és figyelték a férfit, aki odament hozzájuk és megszólalt.

-Lányok sajnálom, ha megbántottalak titeket.

-Mindegy H.P. hagyjuk. – kezdte Reb.

-Most már tudjuk, hogy milyen vagy. Becsületes és úriember. – mondta Julie.

-Igen az vagyok, de nem tudom nézni, ahogy itt, szomorkodtok. Ti számítottatok rám és…

-Miért hoztál ide minket tulajdonképpen? – kezdte Reb. – Ne hogy azt mond, mert sikeresen levizsgáztunk. Mert azt már tudjuk.

-Mi a másik ok? – szegezte neki a kérdést Julie. H.P. ideges lett és nem tudta hogyan mondja el az igazat ezért egy apró kis hazugságot talált ki.

-Azért mert szerettelek volna titeket jobban megismerni hisz egy ideje már csak ti vagytok az egyedüli női ismerőseim. Amióta Nichola meghalt kerülöm az embereket. – ült le a férfi az egyik székre.

A lányok döbbenten néztek össze majd Julie megszólalt.

-Nem az van, hogy szakítottatok és ő elment külföldre?

-Nem. Nem akartam, hogy a világ megtudja az igazat. Elég, ha én tudom, na meg a fiúk persze.

-De mi történt?

-Autóbaleset volt. Egy kamion elénk vágott és nem tudtam elkerülni az ütközést. Én túléltem, de ő még a baleset napján meghalt. Én 2 két hétig feküdtem kómában és mikor felkeltem akkor tudtam meg. Magamat hibáztattam miatta. Annabella persze…

-Ő kicsoda?

-Egy kedves ismerősöm, aki mellettem volt miközben gyógyulgattam. Kitartott mellettem és velem volt, de aztán ő is elhagyott. De előtte mindent megbeszéltük. Sokat köszönhetek neki.

-Akkor azért vagy ilyen távolság tartó.

-Igen ezért mert félek, ha titeket is közel engedlek, magamhoz titeket is elveszítelek. Azzal pedig egy embernek okoznák fájdalmat.

-D.J.-nek. – mondta ki Reb.

-Pontosan. Most már értitek, miért vagyok ilyen. Nem akarom, hogy nektek is bajotok essen mellettem. – a lányok két oldalról átölelték a férfit, aki átfogta a derekukat és folytatta. – Sosem voltam ilyen őszinte senkihez.

-Mert nem volt senki melletted hogy elmond neki mi bánt. – mondta Julie és egy gyengéd puszit adott H.P. arcára.

-Pontosan. – mondta a férfi miközben átfogta a lányokat. – Én szeretnélek titeket boldoggá tenni, de most adjatok egy kis időt, de ígérem, amíg itt vagyunk, megteszem, amit kértek tőlem rendben.

-Ok benne vagyunk, de szavadon fogunk. – mondta Reb.

-Igen. Mostantól ezt észben fogjuk tartani, hogy mit ígértél nekünk. – szólt Julie.

H.P. bólintott és aludni küldte a lányokat.

-Ok most hogy ezt megbeszéltük irány aludni holnap beviszlek, titeket a városba. Biztos szeretnétek körbe nézni.

-Naná és bulizni is szeretnénk. – vágta rá Julie.

-Az is meg lesz nyugi, de most irány aludni.

-Ok. Jó éjt H.P. – köszöntek el tőle a lányok és besiettek a nekik kijelölt szobába.

A férfi is bement a sajátjába és arra gondolt mi lehet Hamburg-ban. De még nem is sejtette, hogy valami szörnyűség készülődik.