23.

A lányok persze sikeresen elvezették a furgont a kórházhoz ahol beszaladtak és orvosért kiáltottak.

1 óra múlva D.J. már egy kórteremben feküdt, mély altatásban tartották miközben mesterségesen lélegeztették. Reb és Julie találkoztak az orvossal, aki ezt mondta nekik.

-A mostoha apjuknak szerencséje volt. Ha kicsivel később hozzák be nem biztos, hogy túlélte volna.

-De mi volt a baja?

-Sok vért vesztett és sok külsérelmi nyomot találtunk a testén. De szerencsére belső vérzése nem volt.

-Mikora fog felépülni?

-Nos nem tudom biztosan talán 1 hét vagy 2 de ezt nem tudom biztosan.

-Köszönjük doktor úr.

-Hölgyeim. – a lányok visszamentek a kórterembe és leültek D.J. ágyára. Szomorúak voltak és tudták ez mind nem történt volna meg, ha H.P. már az elején elmondja az igazat.

-Ő a hibás. – kezdte Julie.

-H.P.?

-Igen ő. Ha már az elején őszinte hozzánk, akkor ez mind nem történt volna meg.

-Lehet igazad van. De miért titkolta előlünk hogy ő nem…ember.

-Szerinted mi lehet? – kérdezte Julie. – Vörös szemek, hegyes szemfog, hatalmas erő.

-Csak tippelni tudok, de szerintem ő egy vámpír. – a lányok összenéztek és tudták fején találták a szöget.

Eközben H.P. már a házában volt, tisztán, zuhanytól felfrissülve ült a könyvtár szobában miközben tekintetével a kandalló feletti képet nézte, ami Annabella-t ábrázolta. Tanácstalan volt, hogy mit tehetne, de semmi épp ötlete nem volt, nem tudta mit tegyen, és persze azt sem hogyan tudná a lányokat kiengesztelni.

Időre volt szüksége hogy átgondolja, mit kell tennie. Ezért még akkor éjjel elhagyta Hamburgot. Vidékre ment egy eldugott kis faluba ahol kevés ember lakott. Remélte itt sikerül megoldást találnia a gondjaira.

1 hét telt el és D.J. szépen gyógyulgatott és már nem volt szüksége oxigénre. Jól érezte magát bár voltak még kisebb fájdalmai, de azokkal sikerült megbirkóznia. A lányok persze mindent elmeséltek neki.

D.J. is meglepődött de mikor megtudta hogy a lányok mereven elzárkóznak H.P.-től kiakadt és nem volt rest ezt megmondani nekik:

-Ne legyetek rá mérgesek. Biztos jogosan tette, hogy titkolta előletek mi is ő valójában.

-De ez akkor is annyira zavaró, hogy mi teljesen megnyíltunk neki, de ő? Nem nyílt meg nekünk. Elzárta magát tőlünk. – mondta Reb.

-Igen de a legfájdalmasabb az volt ahogy és amilyen körülmények közt megtudtuk az igazat róla. – folytatta Julie.

-Tudom hogy mérgesek vagytok rá de gondoljatok arra is mennyi mindent megtett nektek. Segített mikor kellett és megvédett titeket. Ti nem tudjátok, de ő sokszor kockáztatta az életét miattatok. – mondta D.J. mérgesen. A lányok döbbenten néztek a férfire, aki folytatta. – Harcolt értetek és megvédett titeket. Ti nem láttátok a veszélyt, de ő igen és kockáztatott, hogy megmeneküljetek. Nekem mindent elmondott, hogy mit tett meg értetek.

-De…mi erről miért nem tudunk?

-Mert ő így akarta. Látta rajtatok hogy nem vagytok még felkészülve az igazságra. Várni akart amyg elég érettek lesztek a dologhoz. Ő szeret titeket és csak a legjobbakat akarja.

-De neked elmondta, hogy mi is ő valójában ugye? – kérdezte Reb?

-Igen elmondta és én megértettem. – D.J. szeretett volna mindent elmondani, de tudta az korai lenne még. Épp folytatni akarta mikor kopogtak a kórterem ajtaján. Julie odament és kinyitotta. Nagy meglepetésére Rick állt az ajtóban.

-Szia nem zavarok? – kérdezte.

-Rick szia. De hogy is gyere be. Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?

-Jack mondta el. D.J.-hez jöttem.

-Elnézést de valami baj van? – kérdezte D.J. miközben felkelt az ágyból és odament Rick-hez.

-Igen. H.P. 1 hete eltűnt és nem tudja senki, hogy hol van. Már a rendőrség is nagy erőkkel keresi, de eddig semmire nem jutottak. Arra gondoltam neked talán szólt.

-Nem nekem sem szólt. Lányok ti tudtok valamit?

-Semmit amióta a baleseted volt nem hallottunk róla.

-A fenébe pedig kezdtem reménykedni. – mondta Rick szomorúan majd elővett egy névjegy kártyát és folytatta. – Ha jelentkezik, vagy bármi kérlek, hívj fel rendben.

-Természetesen és sajnálom.

-Köszi. Akkor én megyek is és elnézést, hogy zavartam.

-Semmi baj Rick. – D.J. kikísérte a férfit majd miután becsukta az ajtót folytatta. – Lányok itt baj lesz, ha H.P. nem kerül elő.

-De mi mit tehetnénk?

-Nem tudom. Ok most menjetek, haza én találjatok megoldást én is mobilon megpróbálom elérni.

-Ok gyere Reb menjünk. – a lányok sietve hagyták el a kórtermet ám a kórház előtt Julie ezt mondta. – Nekem van egy ötletem. – kezdte és belenyúlt a táskájába, amiből előkerült egy kulcscsomó.

-Kulcsok?

-H.P. házának a pótkulcsai. Mikor nála laktam adott nekem is, hogy ha bármi van, használjam nyugodtan. Ha jók a sejtéseim a válaszokat a múltjában kell keresni. A házában biztos találunk valamit, ami elmesél mindent.

-Szóval keresnünk kell.

-Pontosan és a házában szerintem megtaláljuk, amit keresünk és azt is, hogy vajon hova mehetett.

-Ok rendben induljunk. – a lányok hívtak egy taxit és H.P. házához vitették magukat.

Mikor megérkeztek végignéztek a hatalmas házon majd odamentek a kapuhoz Julie sikeresen kinyitotta a kaput majd odasiettek a bejárati ajtóhoz. A riasztó rendszer persze be volt kapcsolva, de Julie ügyesen feloldotta a zárat a kóddal majd kinyitotta az ajtót. Reb elcsodálkozott.

-Szép munka volt.

-Köszi. Na gyerünk.

-Ok de hol kezdjük? – néztek körbe.

-A hálószobában majd onnan át a könyvtárba és a padlásra is fel kell néznünk.

-Te vezetsz. – és felmentek az emeletre egyenesen a hálószobába ahol neki estek a szekrényeknek.

De nem sok mindent találtak még az ágy alá is benéztek ahol Reb igen csak érdekes dolgot talált:

-Te ezt nézd. – mutatta fel a barna dossziét.

-Mutasd. – vette át tőle Julie és kinyitotta, de csak hivatalos papírok voltak benne. – Nem ez az. Gyerünk a gardróbszekrénybe.

-Hé várj csak te azt akarod hogy kutassak a ruhái közt?

- Sok ember oda is rejt dolgokat. Ne akadékoskodj meg különben is mindig is kíváncsi voltál, hogy milyen alsóneműt hord. Hát most meg tudod, de készülj fel, csodálkozni fogsz.

-Kezdek félni.

-Nem kell. – és bementek a szobában lévő ajtón és bejutottak a gardróbba, ami egy kisebb szoba volt.

-Ez rengeteg ruha.

-Tudom na kezdjünk hozzá. – és elkezdtek körbenézni de nem találtak semmit de Reb végre megtudta hogy H.P. szereti a fecske fazonú alsónadrágot. – Ok most már ezt is tudom. – miközben becsukta a fiókot. – Találtál valamit Julie?

-Semmi. Kezdek ideges lenni. Pedig emlékszem, hogy egyszer találtam valami érdekeset, de nem tudom mi volt az.

-Gondolkodj. – ment hozzá Reb.

-Nem megy. Mindegy keressünk, tovább csak találunk valamit. Irány a könyvtárszoba. – és lesiettek az alsó szintre ahol elkezdték végignézni a könyves polcokat.

Reb tekintete megakadt a festményen, ami a kandalló felett, lógott. Egy nőt ábrázolt gyönyörű 17. századi ruhában.

-Ő vajon ki lehet? – Julie is odalépett és megszólalt.

-Nem tudom, várj csak. Hozd ide azt a széket. Itt alul van egy írás. – Reb odavitte miközben Julie elővette a mobilját és bekapcsolta rajta a lámpát. – Ok itt van „Hans Peter Geerdes 87 Annabella”. Annabella?

-Biztos a nőt hívják, így de mit keres ott H.P. neve?

-Nem tudom, gyere, segíts levenni hátha hátul találunk valamit. – a lányok óvatosan levették a képet majd leállították a földre. Mikor mögé néztek egy sárga irattartót vettek észre. Reb elvette miközben Julie ezt találta a képre írva:

„Imádott Aranyifjúmnak a te szerető Annabella-d.”

-Aranyifjú?

-Igen még a 18. és 17. században hívták így az udvaroncokat, akik amolyan fiatal szeretők voltak az arisztokratáknak. – kezdte Reb aki ismerte ezt a korszakot.

-Tehát titkos szeretők voltak.

-Pontosan és ezen udvaroncok legjava fiatal 18 és 25 év közötti fiúk voltak, akik hűségesen és szeretett teljesen szolgálták úrnőjüket.

-Basszus ez meredek. – mondta Julie és elkezdte olvasni az első levelet. Amit egyszer már olvasott, de akkor H.P. sikeresen kitörölte a fejéből ezt az emléket.     

 Reb elvett egy másik levelet és miután Julie befejezte ő kezdte el olvasni.

2 óra múlva végeztek a levelekkel, amik szörnyű eseményeket rejtettek. A lányok egymásra néztek mire Reb megszólalt:

-Ez a nő, vezekelt a bűneiért? Vajon miket élhetett át?

-Sok szörnyűséget, de mi az a titok, amire célzott a levélben?

-Nem tudom. Basszus ezek a levelek még több kérdést hoztak magukkal.

-Akkor marad, a padlás ott biztos találunk valamit. Ezeket a leveleket tegyük, el majd otthon kibeszéljük. – mondta Julie. – Gyere, tegyük vissza a képet.

-Ok. – miután sikeresen visszatették felmentek az emeletre ahol egyből megtalálták a padlásra vezető létrát.